Új látogató

Sziasztok. Hát meg is hoztam az új részt így szombat délutánra. Remélem, hogy örültök neki. Ebben a részben nem lesz semmi extra, de remélem, hogy örülni fogtok neki. El sem hiszem, hogy már több, mint 100 látogató volt az oldalon, és még csak 4 rész van kitéve. Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat, é örülnék ha érkezne pár komment. Én elhiszem, hogy könnyebb csak elolvasni, és várni a következő részt, de nekem jól esne 1-2 komment, hogy tudjam, hogy jó a blog, és hogy tetszik nektek. Na de most nem is írok többet, hiszen a történetet várjátok. Jó olvasást kívánok mindenkinek! zene a részhez. Katt ide!
Puszi: Fantasy Girl

-5.rész-

Reggel felébredve egyből kipattantam az ágyból, és elmentem tusolni, majd gyorsan elkészültem, és felöltöztem ebbe:

Megcsináltam még a hajamat és feltettem egy kis sminket, majd lementem a konyhába. Lent érdekes módon már mindenki ott volt, és nagyban beszélgettek. -Jó reggelt. -Neked is. -mondták kórusban. Öntöttem magamnak kávét, tettem bele cukrot, és leültem Dani és Zayn közé az asztalhoz. -Mikor kell indulnunk Zayn? -Fél óra múlva, mert akkor úgy érünk oda, mint tegnap. Izgulsz? -Persze, hogy izgulok. Először is nem tudom, hogy Paul mit fog hozzá szólni, és fogalmam sincs, hogy örülni fog-e neki, vagy nem. -Miről van szó, beavatnátok minket is? -kérdezte Harry, miután megunta, hogy kapkodják köztünk a fejüket. -Ja igen, nektek még nem mondtuk. Tegnap Jenniferrel Lounál voltam, aki felajánlotta Jennifernek, hogy dolgozzon vele együtt, és ma megyünk aláírni a szerződést, így Jennifer lesz Lou segédje, és minden turnéra, fotózásra meg minden ilyesmire eljön velünk, úgy mint Lou. -magyarázta Zayn. -Ez szuper lesz. -mondta Harry, a többiek pedig bólogattak. Fél óra múlva elindultunk, és jött velünk Dani is, ugyanis mint megtudtam táncos, és próbája volt, mi pedig arra felé mentünk, így őt kitettük ott, aki sok szerencsét kívánt, majd indultunk is tovább, majd 20 perc múlva oda értünk. Ismét a B terembe kellett mennünk, így megint lifteztünk, majd besétáltunk, ahol Lou állt ott, és egy férfi, aki gondolom Paul lehetett, és a sejtésem be is igazolódott pár másodperc múlva. -Heló Lou, heló Paul. Itt vagyunk Jenniferrel. Pual ő itt a barátnőm Jennifer, akit említettem neked, hogy nálunk lakik. Jennifer, ő pedig Paul Higgins, a menedzserünk. -Szia Jennifer. Nagyon örülök. -Heló. Én úgy szintén. -Nos ha jól tudom akkor divattervezői szakot végeztél, úgyhogy csak alá kell írnod ezt a szerződést, és fel vagy véve. Lounak úgy is el kel a segítség. -mondta, majd átadta a papírt. Gyorsan átolvastam mindent a szerződési feltételekről, és mindent ami benne állt. Aláírtam a papírt, majd kezet fogtam Paullal és Louval és, utána pedig Zaynnel elmentünk egy Starbucksba, mivel nem reggeliztem és elég éhes voltam. Szerencsére csak 2 rajongóval találkoztunk, akiknek Zayn szívesen dedikált, és készített fényképet, utána pedig nyugodtan megreggeliztünk, és elindultunk haza. Éppen beléptünk, mikor felvettem a telefonomat, mert anyu hívott. -Szia anyu. Mi újság? -Szia kicsim. Minden rendben, és veled? -Velem is. Képzeld, Zayn elintézte, hogy a stylistjukkal dolgozzak, így mehetek velük a turnékra meg minden ilyen helyre, de mondd, miért hívtál? -Ennek örülök kicsim. Hát tudod itt van nálunk Alison, eljött meglátogatni téged, de nem tudta, hogy már nem itthon laksz. 5 napig lesz itt, utána megy haza. Nem jönnél haza addig, hogy vele legyél? -Anyu. Mi lenne, ha eljönne ide velem, várj egy pillanatot, mindjárt megkérdezem a srácokat. -Fiúk, az a helyzet, hogy az unokahúgom nálunk van, mert meg akart látogatni, és 5 napig lenne csak. Nem jöhetne ide arra az időre? -Melyikőjük? Amber, Natalie vagy Alison? -Alison. Meg akart látogatni, és most ott van nálunk. -Persze, jöhet nyugodtan. Majd a vendészobában lesz a helye. -Oké, köszi. -mondtam, és újra a fülemhez emeltem a készüléket. -Anyu. Jöhet Alison, úgyhogy mondd meg neki, hogy még ma átmegyek érte kocsival. -Jajj, köszönöm kicsim, és a fiúknak is. Alison olyan boldog. -Nincs mit anyu. Nemsokára otthon leszek. Puszi, szia. -mondta, és bontottam a vonalat. -Srácok, van itt még valami, amiről jó ha tudtok. Alison nagy One Direction rajongó, tehát jó ha készültök erre. -Hány éves? -kérdezte Harry. Hát igen, ki más ha nem ő. -16 éves, és megköszönném, ha nem mozdulna rá senki sem. New Yorkban él, és ha valamelyikőtökkel közelebbi kapcsolatba kerül, akkor össze fog törni, amikor 5 nap múlva hazamegy. -De beszélgetni azért lehet vele, meg haverkodni, nem? -De Harry, azt lehet. -Na jó, én megyek mert még oda és vissza is kell érnem. -Ne vigyelek el? Legalább nem kell taxival menned. -Azt megköszönném Zayn. -mondtam, így elköszöntünk a többiektől, és indultunk is. Már elálmosodtam az úton, mire végre hazaértünk, így Zayn kiszállt, és bement köszönni a családjának, és megbeszéltük, hogy fél óra múlva átmegyünk hozzájuk, ha mehetünk. -Sziasztok, itt vagyok! -köszöntem, mikor beléptem a házba. -Jennifer! Jajj, de jó téged újra látni. -Szia Ali. Én is örülök neked. Hogy van Emma és Dave? -érdeklődtem a szülei felől, és mondta hogy jól vannak. Anyuék boldogan öleltek magukhoz, és beszélgettünk, és félóra után mentünk át Zaynhez. -Alison, te most idekint maradsz, majd nemsokára megtudod hogy miért. -közöltem vele, majd bementem a házba. -Jenniiiii! -kiabált Safaa, majd a nyakamba ugrott. -Szia, én is örülök neked. A többiek merre vannak? -A konyhában. -bementünk, köszöntem mindenkinek, de mondtam, hogy sajnos máris mennünk kell, mert Alison kint vár, és közöltem, hogy azért nem hívtam be, mert percekig csak sikongatott volna. Kint se volt ez másképp. Elköszöntünk és kiléptünk, majd Alison elkezdtett sikoltozni, mire én odarohantam és befogtam a száját. -Lenyugodtál? -bólogatott, így lassan elengedtem a száját. -T-te Z-Zayn Ma-Malik vagy. Ho-hogy kerülsz i-ide? -Nos Alison, Zayn a legjobb barátom, de te erről még nem tudtál. Most náluk lakok Londonban, így oda megyünk, de könyörgöm, a többiekre ne hozd rá a frászt. -Zayn, kaphatok egy képet és aláírást? -Persze Alison. -miután ez megvolt, Zaynnel beültünk előre, Alison pedig hátra, és első dolga volt kitenni twitterre a képet. Késő délutánra visszaértünk Londonba, és mikor beléptünk Alison már befogta a saját száját, hogy ne sikítson. Miután lenyugodott, a srácok bemutatkoztak neki, és kapott aláírást és képet is külön-külön és együtt is mindenkitől, és Danitől is kért. Harry egyből rámozdult, és mondta, hogy majd ő megmutatja neki a fenti szobát. Bólintottam ugyan, de mondtam, hogy ha 5 percen belül nem lesznek lent, akkor felmegyek utánuk, de szerencsére leértek időben. Semmi bajom nem volt Harryvel, de tudom hogy Alison érte rajong a legjobban, és nem akarom, hogy egy egyéjszakás kaland legyen Harry számára, mert Alison többet érdemel annyinál. Egész nap faggattuk Alit, boldog voltam hogy megint láthatom, hiszen 8 éves korában láttam utoljára, azóta csak telefonon és skype-on tartottuk a kapcsolatot. Este Dani és Liam leléptek, de mivel Alison itt van és rajongó, ezért Liam megígérte, hogy holnap hazajönnek. Este vacsora után átmentem Zayn szobájába, miután már mind bevonultunk. -Szia, zavarok? -Nem, gyere csak be. -Köszönöm. Köszönöm, hogy ilyen kedvesek voltatok Alihez, annyira jó őt újra látni, és örülök hogy boldog, de félek Harry miatt. Nem lehetek 24 órás műszakban éjjel-nappal körülöttük, hogy Harry nehogy rászálljon, de azt se akarom, hogy szomorúan menjen haza. -Figyelj. Szerintem holnap beszélj vele is külön, meg Harryvel is külön, és akkor hátha sikerült megbeszélni, de míg nincs gond, addig ne aggódj. -Köszönöm Zayn. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. Mindig segítesz tanácsokat adni, köszönöm. -Nagyon szívesen Jenni. Rám mindig számíthatsz. -Tudom. -mondtam, és adtam neki két puszit, amit viszonzott. -Jó éjt Zayn. -Jenni, nem alszol itt velem? -Mi?? -Nem alszol itt velem? Nyugi, csak alvás. Tudod jó lenne egy kicsit még beszélgetni veled. -Na jól van, akkor menj odébb. -mondtam, majd befeküdtem mellé, és hajnal egyig beszélgettünk, utána pedig elnyomott minket az álom. Vagyis először Zaynt, utána pedig engem is. Éreztem, hogy szemhéjaim nehezednek, majd az álom magával ragadott, és egy olyan személyről álmodtam, akiről már azt hittem, hogy sikerült elfelejtkeznem.