Puszi:Fantasy Girl
-3.rész-
Reggel az órám csörgése ébresztett, mert voltam olyan hülye és elfelejtettem kikapcsolni. Így már 6 órakor felkeltem, ezért gyorsan letusoltam és felöltöztem, a hajamat pedig csak kifésültem, majd lementem a konyhába, hogy reggelit csináljak. Először főztem le kávét, amiből egy csészével egyből ittam is, utána pedig a hűtőből kivettem vagy 30 tojást, és rántottát csináltam belőle. Niall-nek úgysem hiszem hogy ez sok lenne, mert ha jól tudom sokat tud enni. Ezután megterítettem mindenkinek, majd mosogatni kezdtem, miközben bekapcsoltam halkan a rádiót, és dúdoltam a benne szóló dalokat. Hirtelen valaki átkarolta a csípőmet, és egy puszit adott a nyakamra, mire én megugrottam egy picit, amin csak jól nevetett. -Jó reggelt Jenni. Nyugi csak én vagyok. -mondta Zayn még mindig mosolyogva. -Neked is, de ez nem volt vicces. Tudod, hogy nem szeretem ha ijesztgetnek. -mondtam, majd a habos kezemmel összekentem az arcát. -Nos, ez nem elég erős visszavágás, de viccesen nézel ki. -nevettem el magam, majd Zayn megnézte magát a tükörben, és ő is nevetni kezdett, utána megtörölte az arcát én pedig a kezemet a konyharuhába, és az asztalhoz ültünk beszélgetni. -A többiek mikor kelnek fel? -Mikor hogy. Hidd el nekem, néha még azt se vennék észre, ha robbanna a ház, mert azt is átaludnák. -mondta nevetve, és pont ekkor belépett Liam. -Nem is igaz. Te vagy általában az, aki a legkésőbb kel ki az ágyból. Egyébként jó reggelt. -Neked is Liam. -viszonoztam, majd fölpattantam és töltöttem neki kávét, ő pedig tett bele magának cukrot, majd Zaynnek is öntöttem, utána pedig sorban a beszállingózó maradék 3 srácnak is. -Mi a program mára? -kérdezte Harry a konyhában, miközben én elmosogattam miután reggeliztünk. -Hát, gondoltam elmehetnénk a vidámparkba. Na, mit szóltok hozzá? -kérdezte Louis. -Én benne vagyok, régen voltam már ilyen helyeken. -mosolyogtam a fiúra, akinek felcsillant a szeme. -Zayn, ugye elmegyünk? Kérlek Zaynie! -mentem oda hozzá, és átkaroltam a nyakát. -Persze Jenni. Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy jól érezd velünk magad, úgyhogy mehetünk. -Köszönöm Zayn. Imádlak téged, te vagy a legjobb. -mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. -Ömm... Zayn nem találkoztál a telefonommal? Anyut fel akarom hívni, meg Safaa-nak is ígértem, hogy majd beszélek vele, de sehol sem találom. -Nem, de itt van ez, ezen felhívhatod őket. -átadta a telefont, én pedig kb. 45 perc múlva tettem le, mivel mindketten folyton kérdezgettek. -Köszi Zayn. Felmentem átöltözni, szerintem te is állj neki, mert ha jól emlékszem Louis 2 óra hosszát mondott a készülődésre, és nekünk ebből már majdnem 1 lement. -ezzel felmentem, és fent átöltöztem egy laza ruhába:
Miután készen lettem lementem, és indultunk is 2 kocsival. Harry kocsijával ment Niall és Louis, Zaynnel pedig én és Liam. -Zayn, miért nem vezethetek én? Tudok vezetni, és utálok hátul utazni, főleg mióta tegnap szétnyomtad a vállamat. -említettem fel neki a bradfordi kirándulásunk végét. -Hé. Lehet, hogy a vállad volt a párna, de örülj neki, hogy az én fejem lehetett a válladon, és Safaa nem nyomott össze véletlenül téged? Egyébként a nők meg nem tudnak vezetni. -Micsoda egoista vagy te Malik. A húgicád egyáltalán nem nyomott öszze, és még hogy a nők nem tudnak vezetni! Oké. Akkor versenyezzünk majd ma egy üres helyen, ami elég hosszú, és van hely a kanyarra, és ahol nem kapnak el minket a rendőrök, és majd megtudod, hogy a nők is, legalább is én is vagyok olyan jó, mint te, vagy még jobb is a vezetésben. -Srácok. Olyanok vagytok, mint a rossz házasok komolyan mondom. Végre itt vagyunk. -mondta Liam, mi pedig csak nevettünk rajta. Zaynnel vannak ilyen 5 perces hülyeségeink, amikor mindenképpen küzdünk az utolsó szóért, és azért hogy a mi visszaszólásunk legyen a jobb. Nevetve kiszálltunk, majd a fiúk megvették a jegyeket, és mentünk is. Először mind vettünk vattacukrot, amit persze nekem Zayn vett, mert én hiába akartam bármit is fizetni, ő sosem engedte. Felültünk a körhintába, utána a dodzsemben is voltunk, voltunk az UFO nevezetű gépen is, amivel indulás után körbe-körbe forogsz, és a magasságot az idő lejártáig te állítod, hogy milyen magasan legyél, én persze ezt a legmagasabbra állítottam. Voltunk még céllövöldés bódénál is, ahol a fiúk mind lőttek le valamit, amit persze mind nekem adtak, szerencse hogy kisebb plüssök voltak, így elfértek a táskámba. A nap utolsó helye pedig az óriáskerék volt. Olyan gyönyörű volt a kilátás. Már kezdett sötétedni, és a látvány amit London nyújtott a magasból, az valami csodás volt. -Zayn, mégegyszer köszönöm neked, hogy elhoztál magaddal, és hogy elhoztál ide. London csodálatos város. -mondtam az óriáskeréken ülve. -Ugyan már. Nem tesz semmit, örülök hogy mellettem vagy. -mosolygott rám, utána pedig már szálltunk is ki.
*Zayn szemszöge*
Nagyon örültem annak, hogy Jenniferrel ilyen jó lett újra a kapcsolatunk. Két éve pedáloztam azért, hogy újra kibéküljünk, és most hogy sikerült, nem cseszhetem el ezt az esélyt, mert valószínű, hogy többet már nem kapnék. Este elmentünk egy helyre, ahol lehet autóversenyezni, és Jenniferrel beültünk a kocsikba, amiket ott adtak. A verseny vége felé még mindig én vezettem, de Jenni a nyomomban volt, és az utolsó kanyarnál, ami a pálya legszélesebb kanyara, hát persze hogy leelőzött, és így ő győzött. -Nem hiszel el, hogy legyőztél! -mentem oda hozzá, és átöleltem, hogy gratuláljak neki, mint a többiek. -Én mondtam, hogy vagyok olyan jó, mint te vagy még jobb is, és tanúm is volt a mondatomra. -mondta, és Liam vállára tette a kezét, aki bólintott. -Na jól van. Menjünk haza, mert teljesen kimerültem, és éhes vagyok. -nyafogott ír barátunk, aki ma már kb. 6-szor evett. Végül hazafelé beültünk egy 0-24 órás étterembe, és vacsoráztunk. Mivel már este kilenc volt, így jobbnak láttuk egy ilyen helyre menni. Utána hazamentünk, jó éjt kívánt mindenki a másiknak, és bevonultunk a szobáinkba, ahol bedőltem az ágyba, és boldog voltam, hogy Jennifer velem jött. Ma is csodás napom volt vele, teljesen feldobja az életemet. Remélem, hogy a holnapi program tetszeni fog neki, mert egy álmát szeretném valóra váltani ezzel. Ezekkel a gondolatokkal léptem az álmok mezejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése