Az esküvő és a tökéletes élet, amire mindig is vágytak!

Sziasztok. Nos amint látjátok meghoztam az utolsó részt is. Fogalmam sincs hogy kinek mennyire nyeri el a tetszését, de remélem többeknek fog tetszeni, mint amennyinek nem tetszeni. Nem írok nagy búcsúzkodást, hiszen nem fejezem be örökre az írást, arra képtelen lennék, viszont egy ideig, ami pontosan szeptemberig lesz, szünetelek. Kell egy kis idő, amíg kitalálok valami jó sztorit, ami érdekes, izgalmas, kalandos, és egyben egyedi is. Remélem össze tudom hozni, és azt is, hogy azt is olvasni fogjátok, mivel ha készen lesz a blog és felkerül rá a prológus, akkor erre az oldalra mindenképpen kiteszem a címét. Nos ennyit szerettem volna, köszönöm azoknak akik olvasták ezt a blogot. Jó olvasást a blog lezáró részéhez.
Puszi: Fantasy Girl

-30.rész-

Epilógus

*Jenni szemszöge*

-Öt perc emberek! -kopogott be hozzánk Paul, amivel még jobban megrémített. Öt perc múlva kezdődik az esküvőm, én pedig már teljesen kész vagyok idegileg. Mi van ha nem fogok tetszeni Zaynnek? Mi van, ha meggondolja magát?
-Jenni drágám, nyugodj már meg! Fél órája fel-alá járkálsz. Hidd el, hogy tetszeni fogsz Zaynnek, gyönyörű vagy kislányom. -ölelt meg anyu, majd a kezembe adta Izabellát, aki rám mosolygott, és adott egy puszit at arcomra. Olyan aranyos a koszorúslány ruhájában, egyszerűen elbűvölő.

El sem hiszem, hogy pár évvel ezelőtt, még mennyire utáltam Zaynt, és azt hittem, hogy soha többé többé nem leszünk barátok, most pedig az esküvőmön vagyok, és éppenséggel ő lesz a férjem pár perc múlva, és van egy gyönyörű kislányunk, és nemsokára egy kisfiunk is lesz. Ennél szebb életet elképzelni sem tudnék. Vannak barátaim akiket szintén imádok, és van egy szuper anyukám és egy szuper apukám, na és persze Zayn szülei, akik elintézték nekünk a kibékülésünket. Ha ők nem lettek volna, akkor még mindig csak az ablakból nézném ahogyan hazalátogat, és még mindig szomorú lennék amiatt, mert elhanyagolt engem.

-Itt az idő kicsim, indulni kell! -jött be apu hozzám, és átölelt engem. Még gyorsan a lányok és anyu is megölelt, Bella pedig egy puszit nyomott az arcomra, majd kimentek mind. -Minden rendben kicsim? -kérdezte apu.

-Félek apu. Mi lesz, ha nem tetszek Zaynnek, mi lesz ha nem leszek jó feleség és jó anya? Jaj apu!! -öleltem őt szorosan át.

-Kicsim, nincs mitől tartanod. Már most is tökéletes anya vagy, hiszen látjuk hogy gondoskodsz Belláról. Zaynnek tetszeni fogsz, mert te vagy a világ leggyönyörűbb lánya, és már most is remekül kitartotok egymás mellett. Jó feleségnek lenni pedig annyit jelent, hogy bízz benne, szeresd őt és legyél vele őszinte bármiről is legyen szó, és persze gondoskodj róla, ahogyan majd ő rólad. -mondta apu, én pedig egy hatalmas puszit nyomtam arcára. Mi lenne velem nélküle! 

-Mehetünk drágám? -nézett rám, mire én elmosolyodtam, és bólintottam. Apuba karoltam, és úgy indultunk el. Lassan a teremhez értünk, és amint befordultunk, minden szem ránk szegeződött. Én kicsit erősebben karoltam aput, sosem bírtam ha mindenki engem néz. A családtagok és a barátaink mind elől voltak és mosolyogva néztek ránk, de az én figyelmemet más kötötte le. Az oltárnál álló vőlegényem, aki életem első, és remélhetőleg egyetlen szerelme. Ahogyan ott állt, és mosolyogva nézett rám, egyszeriben elszállt minden félelmem, mert tudtam, láttam rajta hogy őszinte a mosolya, tehát szeret engem.

Mikor odaértünk hozzá, apu Zayn felé nyújtotta a karom, amit ő mosolyogva megfogott és magához húzott, de előtte még apu megölelt. 

-Vigyázz rá Zayn. -mondta apu könnyes szemekkel.

-Úgy lesz, ígérem. -ölelte meg aput, majd apu anyuhoz és Bellához ment, mi pedig a pap felé fordultunk, majd mindent elmondtunk amit kellett, és miután a gyűrűk is az ujjainkon voltak, ismét a pap felé fordultunk. 

-Megcsókolhatja a menyasszonyt! -mosolygott ránk a pap, Zayn átfonta kezeit a derekam körül, én pedig a nyaka köré kulcsoltam ujjaimat, és megcsókoltuk egymást. Ezután a terem éljenzésben tört ki, mi pedig mosolyogva fogadtunk mindenkit, akik odajöttek hozzánk gratulálni. Megismertem az X factor mentorait is, és nagyon sok jókívánságot kaptunk a szüleinktől, a barátoktól, és minden más jelenlévő vendégtől. Míg Zaynhez a srácok, addig hozzám Do-ék, Louis húgai, Gemma, Denise-aki Niall bátyjának Gregnek a barátnője- és Liam nővérei jöttek oda, és mind gratuláltak nekem, én pedig mosolyogva öleltem meg őket. A buli ami pedig ezután jött, az szuper volt. Először Zaynnel volt egy keringőnk, mint friss házastársak, utána pedig apuval, akinek könnyesek voltak a szemei, viszont nem csak az övéi, hanem az enyémek is. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy Eleanor vízálló szemfestéket tett fel, különben elég hülyén néznék ki szétfolyt sminkkel. Apu után jöttek a srácok, és még Niall bátyja Greg is felkért egy táncra, akivel egyébként nagyon jóban vagyok, és a barátnőjével, Denisével is. Végül pedig odajött hozzám Yaser, hogy felkérjen egy utolsó táncra, mivel már eléggé ki voltam fáradva, de vele szívesen táncoltam, hiszen mától hivatalosan is az apósom lett. Miután vele is táncoltam a többi férfi felé fordultam, majd elnézést kértem tőlük, és közöltem velük, hogy le kell ülnöm egy kicsit, mert eléggé elfáradtam. Amint eljöttem onnan Danihez rohantam, már ha lehet egy jó pár centis magas sarkúban rohanni, és megfogtam a karját.

-Dani, hol van a cipőm? Ez a magas sarkú mindjárt széttöri a lábamat. -nyafogtam, mire Dani elnevette magát, majd az öltözőben végül felvehettem a kényelmes lapostalpú balerinacipőmet, amint sokkal nagyobb örömmel viseltem. Utána visszamentünk, mivel jött a vacsora, ahol tósztot mondtunk Zaynnel, és még a apuéktól is kaptunk egyet, utána pedig mindenki vacsorához látott. Mivel Bellus utána elég álmos volt, ezért anyu megígérte, hogy elviszi az egyik szobába, és elaltatja, de én inkább kértem, hogy hagyja itt Bellát. Nem akartam hogy egy szobában legyen egyedül, mivel nem hallanám hogyha sír. Így a teremben maradt, és annyira kimerült volt szegény, hogy még a zene ellenére is el tudott aludni. Persze a firkászoktól így sem lehetett nyugtunk, egész nap reggel óta itt vannak, és nem hajlandóak távozni. Egy csapatot már elvittek a rendőrök, de itt vannak mások. Most viszont már nem érdekelnek minket, ugyanis a zenén kívül nem tudják hogy mi történik bent, ami megnyugvással tölt el. Azért annyi emberség lehetne bennük, hogy legalább az embert esküvőjére nem próbálnak meg belógni, de hát ők már csak ilyenek, hiszen ebből élnek. Másnap aztán Zaynnel elmentünk a nászutunkra, ami Hawaiin volt, és Bellára addig a szüleink vigyáztak. Az az egy hét amit ott eltöltöttünk, hát az maga volt az éden, de muszáj volt hazajönnünk onnan, és persze már mindenki hiányzott is nekünk. 

5 ÉVVEL KÉSŐBB:

Nos, nem sok minden történt azóta, hogy Zaynnel összeházasodtunk, azon kívül, hogy közben végre Bella és Harry is összeházasodtak, és született egy kisfiuk és egy kislányuk, akik ikrek. David Harold Styles -a Haroldhoz Ali ragaszkodott annyira- és Darcy Styles. Mindketten nagyon aranyosak, és Darcy meg Bella imádják egymást, és mivel Harryék laknak a legközelebb hozzánk, így sokszor egymásnál alszanak a gyerekek. De a többiekkel is sokat találkozunk, és mindenkinek a gyereke jól kijön a többiekkel, és még mi is mind jóban vagyunk egymással. Végül Niallnek és Amandának lett egy kisfiuk Nicolas Horan, és végül 2 éve ők is összeházasodtak, amivel mindenkit megleptek. Elnek és Louisnak azóta megszületett a kislányuk, Jane Tomlinson, aki gyönyörű szép kislány, és nagyon aranyos. Danielle és Liam pedig úgy döntöttek, hogy talán 2-3 év múlva még szeretnének gyereket, de most nem. Mi Zaynnel pedig boldogan neveljük Bellát, és Mathias Andrew Malikot. A fiúk sikere pedig továbbra is töretlen, és egyre magasabbra törnek. Még mindig tinilányok kedvencei, és még mindig irtó helyesek, annyi különbséggel, hogy férfiasabbak lettek. És végre azt a napot is megéltük, hogy a srácok megkomolyodtak. Mostmár mindannyian családosak vagyunk, de ez nekik nem okoz problémát, így is tudnak továbbra is énekelni, és közben velünk is elég időt együtt tölteni. A gyerekeket reggel elvisszük óvodába és iskolába, utána pedig a srácokkal bemegyünk a stúdióba, és ott vagyunk velük, mire vége az iskolának és óvodának, addigra pedig mindig végeznek a munkával, és így a délutánt a családjukkal tölthetik. 

-Te jó ég. Hitted volna 10 évvel ezelőtt azt, hogy együtt fogunk lenni, és a közös gyerekeinket fogjuk nevelni? -kérdeztem egyik éjjel Zayntől, miután a gyerekek már ágyban voltak, és mi is lefeküdtünk már. 

-Háát, nem igazán, mivel akkor gyűlöltél, és milyen hülye voltam, hogy nem jöttem rá hogy miért. El sem tudom képzelni hogy akkor mi volt velem, hogy csak úgy elhanyagoltalak. -csókolt meg. -Na és te? Te hitted volna? -nézett rám gyönyörű barna szemeivel, amikben még mindig képes vagyok elveszni.

-Soha. Ahogyan akkor utáltalak, abból aztán sosem gondoltam volna, hogy majd pont veled fogok összejönni, de a sors kifürkészhetetlen, és kiszámíthatatlan, mi vagyunk rá az élő példa, hiszen ezt egyikünk sem gondolta volna. -kuncogtam fel, majd megcsókoltam Zaynt, végül pedig egymás karjaiban aludtunk el, és tökéletesen boldog voltam.

Azt tudom, hogy a szüleinknek nagyon hálás lehetek, hiszen ők hoztak össze minket, ugyanis abban az erdőben kezdődött el a mi közös életünk története, azon a napon, mikor megláttam őt újra, és szemtől szemben kellett állnom vele, majd az éjszakai kijárkálások, amikor csak a csillagos eget néztük, ami a városból sosem látszik olyan tisztán, mint ott. Azt hiszem már ott elkezdődött ez a szerelem dolog köztünk, csak persze egyikünk sem vallotta be sem magának, sem a másiknak, aztán Zayn mégis volt olyan bátor, hogy ország-világ előtt bejelentse, hogy a dalt nekem ajánlja, és hogy szeret engem. És én is szeretem őt, és hülye lettem volna, hogyha azon a napon nem bocsájtok meg neki, mert akkor sosem békülünk ki, sosem lesznek a srácok és a lányok a barátaim, hiszen akkor meg sem ismerem őket személyesen, és nem lenne Izabella és Mathias sem, amit nagyon bánnék, és valószínűleg még mindig az igaz szerelmet keresném, ami mindvégig egész életemben előttem volt. Abban a bizonyos szomszéd srác személyében.

Nos ennyi lett volna. Fogalmam sincs hogy kinek nyeri el a tetszését és kinek nem, de hagyjatok egy komit, hogy tetszett-e, vagy sem.

Két évvel később

Sziasztok. Hát itt is lennék az utolsó előtti résszel. Itt kicsit ugrottunk az időben, mivel nem akarom túl bonyolítani nagyon benne a dolgokat. Ha tetszik a rész akkor megkérnék mindenkit, hogy kommenteljen hozzá, hogy tudjam. Nos, nem fűzök hozzá semmi mást. Jó olvasást kívánok hozzá mindenkinek. 
Puszi: Fantasy Girl

-29.rész-

2 ÉVVEL KÉSŐBB:
*Jennifer szemszöge*
El sem hiszem, hogy már két éves a kislányunk, mert igen, kislányunk született, akit mindenki szeret. Zaynnel két hónappal azelőtt hogy a kicsi megszületett volna vettünk egy házat a fiúktól fél órára, ahová be is költöztünk miután a kicsivel kiengedtek a kórházból. Minden nap boldogan fekszem le és boldogan kelek fel, mert van egy tökéletes családom. Van egy gyönyörű kislányunk, van egy imádnivaló vőlegényem aki egyben csodálatos apa is, vannak barátaim akiket imádok, és a szüleim is sokszor meglátogatnak minket. Zaynnel még nem házasodtunk össze, viszont ezen a hétvégén lesz megtartva. Jelenleg újra terhes vagyok, de még csak az első hónapban járok, ami megkönnyíti a dolgokat, mert így beleférek a ruhámba. A kislányunk már nagyon várja a kistestvért, és mi is. És ennyit a gondolkodásból, ugyanis felkelt Izabella. Halkan kikeltem Zayn mellől, és átmentem Bella szobájába.
Felemeltem őt a karomba, és lementem vele a lépcsőn, hogy megetessem. Elővettem a nutellát a szekrényből, majd a kenyeret is, utána pedig megkentem neki, és letettem elé. Imádja a nutellát, és folyton venni kell mielőtt elfogy, mert nem hajlandó mást enni reggelire.
-Jó reggelt. -jött be Zayn a konyhába, majd egy puszit nyomott a reggeliző kislányunk arcára, utána odajött hozzám, és egy csókot nyomott a számra, amin elmosolyodtam.
-Kicsim, ma átjönnek a srácok meg a lányok is nemsokára. -közölte Zayn, én pedig bólintottam, hogy értettem. Épp hogy végeztünk a reggelivel, mikor bejöttek a srácok és barátnőik. Hát igen, mindenki úgy közlekedik a másikunk házában, mintha a sajátunk lenne, és mindenkinek van a másik házához egy kulcsa. Köszöntöttük őket, és Danielle és Liam kisfiának, Luke-nak is nyomtam egy puszit a kis pofijára. Ő egy évvel ezelőtt született meg, és Daniellék és persze mindenki oda meg vissza van érte és Bellusért is. Alison persze egyből Bellához szaladt köszönés után, és felkapta az ölébe. Imádja a kicsit, és szeret vele foglalkozni. Ha nekünk el kell menni valahová és tudjuk hogy Ali pont rá ér, akkor mindig őt hívjuk fel, és jön is mindig örömmel, és szerencsére Bella is szereti őt. Harry már megkérte a kezét, és ők jövőre tervezik az esküvőt, Eleanornak és Danielle-nek már megvolt, Amanda és Niall, hát ők pedig jegyben járnak, de nem akarnak esküvőt.
-Izabella Rosalie Malik, hová tetted a fekete szandálomat? -vontam kérdőre kislányomat, aki csak nevetett, végül kimászott Ali öléből, és elővette a szandált a szekrény alól. Folyton eldugja a cipőket, és utána meg keresgélnünk kell.
-Oké, mostmár mehetünk lányok. -mondtam mikor felvettem a lábbelit, nyomtam egy puszit kislányom arcára, majd Zaynnek adtam egy gyors csókot, és mentünk az esküvői ruhaszalonba a ruhámért, amit ma hoznak meg. Minden lány ott volt velem mikor választottam, mint Elnél és Daninél. Egy óra alatt oda értünk, és már be is mentünk.
-Jó napot Miss Morgan, a ruhája már megérkezett, azonnal hozom. -mosolygott rám az eladónő, én pedig megköszöntem neki.
-Tudjátok olyan furcsa, hogy két nap múlva már nem Miss Morgan leszek, hanem Mrs. Malik. Olyan furcsa belegondolni. -mondtam a lányoknak. Aztán végre a kezembe adták a ruhát, amit én gyorsan leellenőriztem hogy az-e amit választottam, és mivel az volt kifizettük, betettük a kocsiba, és már mentünk is. Mivel Al nem jött velünk, ezért csak négyesben mentünk. Az étteremben ahonnan a kaját rendeljük már fel van rá készülve, hogy egy seregre való kaját kell készíteniük, a torta holnapra készen lesz, és a virágcsokorért is holnap is kell menni. Az utolsó hely pedig a helyszín volt amit célba vettünk. Egy hatalmas nagy termet választottunk, mivel a fiúk és lányok családja is meg van hívva rá, hiszen már mindenkit ismerünk, és nem akarunk kihagyni senkit, és meghívtuk még az X factoros mentorokat, hiszen mégis csak illő őket is meghívni, és persze Paul sem maradhatott el. A helyszínre érve láttuk hogy dolgoznak vele, én pedig miután megláttam a tervezőt szóltam a lányoknak, és velük odamentünk, és megérdeklődtük, hogy hogy haladnak a munkával.
-Remekül haladunk Miss Morgan, ha így megy tovább a munka, akkor már estére készen is leszünk.
-Ez remek hír Paolo, de ugye az udvar is rendben van? -kérdeztem, hiszen a terem estére lesz, vagy B tervként lép akcióba, ha kint rossz lenne az idő, ami ugye Londonban elég sokszor van.
-Persze, ne aggódjon kérem, az udvar már készen van. -mosolygott, én pedig megköszöntem, elköszöntünk mindenkitől, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kávézóba, hogy beszélgessünk kicsit. Mikor beléptünk, akkor nem tudom hogy a lányok hogy voltak vele, de én szívesen kimentem volna onnan, ugyanis rengeteg rajongó jött felénk papírral és telefonnal a kezükben.
-Szia El, aláírnád ezt velem, és kérhetnék egy képet is? -El, kisfiút, vagy kislányt vártok? -kérdezte két lány El előtt megállva.
-Persze, szívesen megteszem mindkettőt, és kislányt várunk. -mosolygott a két lányra. Engem, Danit és Amet és körbevettek, és miután végre mindenki megkapta amit akart, odajutottunk a pulthoz, és rendelhettünk. Ó, igen, majdnem elfelejtettem, hogy El terhes, és a hatodik hónapban jár. Louis mikor megtudta olyan boldog volt, hogy körbeölelgetett mindenkit, és a szüleivel a telefonba ordítva közölte, hogy apa lesz. Elég vicces visszagondolni rá.
A rendelés leadása után kerestünk egy nyugodtabb és eldugottabb helyet, és ott ültünk le, és beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Két óráig ültünk bent, utána elindultunk hazafelé hozzánk, ugyanis még főznöm kell, mivel a szüleink ma jönnek. Fizettünk, utána Dani beindította a kocsit, és már mentünk is, közben pedig folytattuk a kávézóban kezdett beszélgetést. Hazaérve levettük a cipőket, utána pedig bementünk a nappaliba a többiekhez.
-Zayn, mikor is jönnek anyuék pontosan? -kérdeztem, ő pedig megnézte az üzenetet a telefonján.
-Három óra múlva érnek ide. Miért?
-Az szuper, akkor addig kész leszek a kajával. Drágám, segíts egy kicsit és altasd el Bellát, hogy estig ne legyen nyűgös, mert ha most nem alszik, akkor utána nem bírunk vele. -mondtam, ő pedig felemelte a szőnyegről, és a cumisüvegével együtt felindult vele az emeletre, a lányok pedig jöttek segíteni El pedig jött beszélgetni, mivel a fiúk nézték a Pokémon újabb részét, El pedig nem akart ott maradni velük, ahogyan Ali sem. Hát igen, érett, felelősségteljes férfiak. Hát arra még várhatunk egy pár évet, de mi így szeretjük őket. A kajával szerencsére időben elkészültem, elmosogattam, nemsokkal később pedig a többiek elmentek, mivel nem szerettek volna zavarni, na meg hozzájuk holnap érkeznek a családtagok, és ki kell takarítaniuk. A szüleink a megbeszélt időre jöttek is, én pedig boldogan ugrottam szüleim nyakába, majd Patriciáékéba, és a lányokat is jól megölelgettem, akárcsak Zayn.
-Bells hol van, Jenni? -nézett rám Safaa. Ő azóta is imádja őt, és folyton játszana vele.
-Most fent alszik, de ahogy én ismerem nemsokára fel kel, és majd játszhatsz vele. -mosolyogtam rá, és leültünk a nappaliban, és beszélgetni kezdtünk. Délután öt órára Bella is felkelt Safaa nagy örömére, így felmentünk érte, kiemeltem neki az ágyból, és átadtam az ő kezébe, Bella pedig egy puszit nyomott Safaa arcára. Lementünk, és míg ők játszottak addig mi beszélgettünk, és megtudtuk azt is, hogy Do-nak megkérte a kezét a barátja. Az előzővel szakítottak, mert megcsalta Do-t egy másik lánnyal, amitől Do eléggé kiborult, a srác pedig a könyörgésünk ellenére is kapott Zayntől egy nagy ütést az orrába, és közölte a fiúval, hogy nem merjen mégegyszer Do közelébe menni. Most egy Lucas nevű fiúval van egy éve együtt, és megkérte a fiú a kezét. Szerencsére ezzel a sráccal Zayn is jóban van, kedvelik a szülei is, és szerintem is szimpi a fiú. Mind gratuláltunk neki, utána pedig az ebédlőbe mentünk, és anyuval megterítettünk, Patricia pedig szedte mindenkinek a kaját. Hál' istennek jól tudok főzni, így nem volt gond azzal, hogy esetleg nem ízlene nekik a kaja, ugyanis szerintük meg persze a többiek szerint nagyon jól főzök, aminek örülök, mert így tudom, hogy legalább nem maradnak éhesen. Este tíz óráig beszélgettünk, utána viszont felmentünk lefeküdni, mivel mindenki álmos volt már. Bellát még gyorsan megfürdettem, utána pedig elaltattam, majd én is lefürödtem a szobánkban, utána pedig bebújtam az alvó Zayn mellé az ágyba. Nyomtam egy puszit borostás arcára, és hozzábújtam, végül pedig elaludtam. 

Most végre mindenki igazán boldog!

Sziasztok, itt a 28-dik rész is. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. A szóhibákért bocsánat ha lesz benne, de sajnos nem volt időm átnézni. Jó olvasást!
Puszi: Fantasy Girl
Ui: A következő rész lesz az utolsó, a 30-dik pedig az Epilógus, vagyis a befejezés. Nem tudom hogy ki mire számít a végére, azért remélem hogy mindenkinek tetszeni fog a vége, és nem lesztek vele elégedetlenek. A következő rész valamikor jövőhét közepe felé lesz várható, mert akkor lesz szabadidőm, de igyekszem vele, és ha lenne előbb időm, akkor természetesen hamarabb hozom, addig is jó olvasást ehhez a részhez.

-28.rész-

Zaynnel a szüleinknél csodásan éreztük magunkat minden nap. Nagyon jól elvoltunk, és minden nap mosolyogtam, hiszen jó volt őket újra látni, mert, már mindenki nagyon hiányzott. A szüleinknek mutattunk képet a kicsiről, és boldogan mosolyogva nézték őket már az apukáink is. Anyu és Patricia beszéltek velük, aminek hatására másnap bocsánatot kértek tőlünk, és ők is örültek neki. Hát nem tudom hogyan hatottak rájuk, de örök hálám nekik. Minden nap beszéltünk pár percet a srácokkal és a lányokkal is, akik boldogan mesélték, hogy jól érzik magukat. Én a lányokkal sokszor voltam vásárolni, és a városban is sokat sétáltunk Zaynnel, ahol gyakran kértek tőlünk autogramot. Néha összefutottunk a volt osztálytársainkkal, akik mind mosolyogva néztek minket, ők is kértek autogramot és képeket is, meg gratuláltak nekünk ahhoz, hogy összejöttünk. A babáról még semmi külső ember nem tud, hiszen előbb-utóbb úgyis észreveszik majd. Azt nem akarjuk bejelenteni, hiszen a kicsinek nyugodt életet szeretnénk majd, már ha ez lehetséges, mikor az apja szupersztár. Mindegy, a médiától meg akarjuk óvni. Az utolsó napunkat töltjük Bradfordban, nekem mégis olyan, mintha csak tegnap jöttünk volna, de hát igaz a mondás, hogyha jól érzed magad, akkor hamar telik az idő. Anyuéknak Do és én besegítettünk a konyhában, miközben apu Yaserrel és Zaynnel nézte a focimeccset. Pasik, sosem fogom megérteni miért olyan érdekes néhány férfit nézni, ahogyan futkosnak a labda után, miközben teljesen kifáradnak. Wali és Safaa pedig fent az emeleten játszottak. Gondoltam felmegyek megnézni őket, így szóltam anyuéknak miközben kezet töröltem, majd elindultam felfelé. Nagy szerencséjük volt, hogy én mentem fel, és nem valami más. Wali szobájából jöttek a hangok, így oda mentem, de mikor benyitottam, esküszöm hogy megrémültem. Egymást festegették a sminkcuccommal, ami még nem lenne baj, de az egész arcuk úgy nézett ki, mint akik horrorfilmből léptek ki.

-Khm-khm! -köszörültem meg a torkom, mire ijedten fordultak felém. -Lányok én imádlak titeket, és bármit odaadok, de kérlek titeket máskor ha a sminkemmel akartok játszani, akkor előtte kérjétek el. 

-Sajnáljuk Jenni, nem akartuk kérés nélkül elvenni. -mondta Safaa halkan, és lehajtották a fejüket. Beléptem a szobába, az ajtót becsuktam, és odamentem hozzájuk. 

-Safaa én nem haragszok rátok, hiszen ha így lenne már kiabálnék. Nem haragszom rátok, csak nem szeretem ha benyúlnak a cuccaim közé. Bármi kell csak kérnetek kell, és odaadom. De most inkább gyertek be velem a mosdóba hadd szedjem le rólatok a sminket, mielőtt rajtam kívül más is így lát meg, különben még szívinfarktust kap valaki. -mondtam nevetve, és bementem velük a fürdőbe, és ahogy a saját arcukat meglátták a tükörben elkezdtek nevetni, amihez én is társultam. Hát igen, elég vicces látványt nyújtottak. Lemostuk róluk a sminket, megtörölték az arcukat, majd leültettem őket a szobájukban a tükör elé, és székkel pedig elfordítottam őket a tükörtől, és elkezdtem kisminkelni őket, de kikötöttem, hogy csak egy kép erejéig, amíg megörökítjük magunkat rajta. Mindkettejüket szépen kifestettem, és meg kell mondanom nagyon jól csináltam, mert nagyon jól néztek ki. Gyorsan mindhármunk telefonjával lett egy-két kép hármunkról, és én külön kettejükről is csináltam egyet, utána pedig leszedtük újra a sminket, mivel ők még nem festhetik ki magukat. Ezután lementünk, ahol már az első tepsi süti a sütőben volt, és finom illatok szálltak a levegőben. Én a nappaliban leültem Zayn ölébe, mellkasára hajtottam a fejem, és úgy néztem az uncsi meccset, aminek szerencsére már öt perc múlva vége. Zayn kezeit átfonta a derekamon és puszit nyomott a homlokomra, de a szemeit továbbra is a képernyőn tartotta. Mikor vége lett-ismétlem óriási szerencsémre-a lányokkal úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Hirtelen 30-at. Erről a mi történetünk jut eszembe Zaynnel, ami hasonlít is kicsit, mivel mi is barátok vagyunk, és nekünk is sok időbe telt mire észrevettük, hogy többet érzünk már egymás iránt, és mi is összevesztünk elég sokáig, amit utólag már nagyon bánok, de a sors akarta így, és lehet ha nem vesztünk volna össze, akkor utána később nem jövünk össze egymással, nem jegyez el Zayn, és nem hordanám a szívem alatt a kisbabánkat, ami örökre összeköt bennünket. Zayn fejét az ölembe hajtotta, és onnan nézte a tévét, miközben én a hajával szórakoztam. Egyedül nekem nem szól ha a hajához érek, tegnap Yas összekócolta a haját, mire ő hisztizni kezdett mint egy kisgyerek, hogy több mint fél órája ment el azzal, hogy tökéletesen beállítsa a haját, ő meg két másodperc alatt tönkretette. Mi ezen csak jót nevettünk. Megismertük Do barátját Nate-et is, aki nekem elég rendesnek és szimpatikusnak tűnt, de Zaynnek már nem annyira, aki mindenki előtt közölte a fiúval, hogy kiheréli ha megbántja a nővérét. Zaynt inkább hátrébb húztam az ajtótól és még Do-tól is kapott egyet a tarkójára, amit most szép-nem szép, de akkor is megérdemelt, hiszen akár el is üldözhette volna ezzel szegény srácot, így tönkretéve a nővére kapcsolatát, és még a szülei is megszólták érte. De összességégben nagyon jól éreztük magunkat, de sajnos eljött a délután is, amikor is el kellett válnunk a családtól, és visszamenni a nyugodt és csendes környékről a hangos és nyüzsgő Londonba. Anyuéktól öt, ismétlem öt tálca süteményt viszünk a fiúknak, persze mi már ettünk belőle, amit imádtam. Mindig szerettem a sütiket és mióta terhes vagyok, azóta még jobban kívánom azokat, de azért próbálok nem sütimérgezést kapni tőlük, amit eddig sikeresen el is kerültem. A Londonba tartó úton már majdnem elaludtam, mikor végre megláttam a házat. Boldogan szálltunk ki, hiszen este 9 óra volt már, és éhesek meg fáradtak voltunk. Úgy döntöttünk, hogy a sütiket én beviszem a házba, és csak egy tálcával teszünk ki ma, a többit beletettük az egyik hűtőtáskába ami kint volt, azt pedig úgy bele Zayn kocsijába, hiszen ha mindet kitennénk akkor lehet Niall az éjjel megenné mindet, és semmi sem maradna a többieknek.

-Sziasztok. -ugrottak nekünk a többiek mihelyst beléptünk, így majdnem sikeresen elejtettem a sütiket, de még időben megtartottam őket.

-Nektek is, de mi van veletek? Mi történt hogy ilyen izgatottak vagytok? -néztünk rájuk furán, ők pedig egymás szavába vágva mutogattak Danire és Liamre, akiknek fülig ért a szájuk. 

-Oké emberek állj! -szólaltam meg, mire csend lett. -Szóval, annyit a mutogatásból levágtam, hogy Daniről és Liamről van szó, és ahogy elnézem boldog hír, de könyörgöm Dani, inkább ti közöljétek a hírt míg a többiek csendben maradnak, mert így csak a fejem fájdul meg. -mondtam, mire Dani boldogan közölte hogy Liam megkérte a kezét. Én erre boldogan öleltem magamhoz a lányt, majd a fiút is, és gratuláltunk Zaynnel mi is nekik. Aztán bent a bőröndöket Zayn letette és leült a kanapéra hogy végighallgassa a lánykérést, míg mi a konyhában Danitől hallgathattuk meg, míg én a sütiket tettem ki egy tálcára, majd bevittük a nappaliba, ahol Niall és a többiek neki is estek. Mondtuk nekik hogy egyék meg nyugodtan, ugyanis mi már ma ettünk belőle eleget. Niall pedig megkért, hogy szóljak anyunak máskor is csináljon még Piramist- ez a süti neve- mivel nagyon ízlett neki, én pedig megígértem neki, anyunak meg írtam egy üzenetet, hogy a Piramis sütije sikert aratott. Akkor majd kíváncsi leszek a holnapi sütikre mit mondanak, ugyanis van benne egy tepsi amit egyedül anyu, egy amit egyedül én, egy amit Do, valamint egy amit Patricia csináltunk külön-külön, a Piramist pedig együtt, csak az anyu receptje szerint. Zaynnel vacsora és tusolás után fáradtan dőltünk be az ágyba, és aludtunk is, hiszen nagyon kimerültünk.

*Alison szemszöge*

Harry családja nagyon kedves volt végig. Megismertem Anne-t az anyukáját, Gemmát a nővérét, Robint a mostohaapját, és még Dest is, Hazza igazi apját. Ahhoz képest hogy elváltak a szülei, mikor ott voltunk akkor elég jól kijöttek, és lehetett látni, hogy nem csak látszat, és tényleg jól megvannak egymással. Harry körbevezetett egész Holmes Chapelben, megmutatta a régi suliját, és azt a pékséget is, ahol dolgozott. Be is mentünk, és egy napra beálltunk segíteni, amit nagyon élveztem. Sok ismerősével összefutottunk és kértek tőlünk közös képeket és autogramokat, és még pár barátjának is bemutatott, akik csak annyit mondtak, hogy végre talált Hazza egy normális csajt, és nem váltogatja őket minden éjszaka. Azt mondták hogy örülnek neki hogy egy átlagos lány van mellette, és nem egy sztár, így legalább biztos hogy én mellettem nem száll el magától. Hát szerintem ő amúgysem tenné, de ha igen is, én biztos nem engedném meg neki. Az egy hét alatt Gemmával barátnők lettünk, és megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és beszélgetünk majd egymással, és megígérte hogy ha bármi gondom lenne Harryvel akkor forduljak hozzá, és majd ő segít megoldani a gondot ha tud benne, persze erről Hazz nem tud, ami nem is baj. Nem kell neki mindenről tudnia. A lényeg hogy az egy hét alatt megismertem a Styles családot, akikkel nagyon jól kijöttem, és hamar megkedveltek és elfogadtak, ami óriási megkönnyebbülés volt nekem, hiszen nagyon aggódtam amiatt, hogy majd elfogadnak-e.

*Louis szemszöge*

Eleanorral alig akartunk visszajönni Londonba, és a szüleim is alig akartak elengedni minket. Hát Eleanor a bájával és a kedvességével nem csak engem, de a családomat is levette a lábukról. A húgaimmal nagyon kedves volt, és végig próbált mindenki kérdésére válaszolni. Mikor a lányok felhívták hogy megmutassák neki a szobájukat én lent maradtam anyuékkal, akik elismerően bólogattak, és közölték, hogy meg ne merjem bántani ezt a lányt, mert még egy ilyen kedves és szép lányt a világon sehol máshol nem találok, és tudom hogy igazuk van. Na a srácok barátnői is gyönyörűek, de nekem Eleanor a legszebb lány, hiszen én őt szeretem, és örülök hogy nem féltékenykedik a rajongóink miatt, és megbízik bennem, hiszen semmi oka a féltékenykedésnek, mivel én rajta kívül nem tudnám elképzelni a jövőmet mással. Úgy tervezem, hogy szilveszter napján, tehát még December 31-én megkérem a kezét. Azt hiszem én megtaláltam azt a bizonyos nagy Ő-t, méghozzá Eleanor személyében. Tiszta szívemből szeretem őt, a családom is kedveli, és elmondása szerint ő is kedveli őket, és ő is szeret engem. Ha pedig még korainak találná és esetleg visszautasítaná a gyűrűt, vagy csak kérné hogy várjunk még, akkor később újra megpróbálnám, kivéve ha velem akar élni, de nem akar házasságot, mert lehetséges, viszont én akkor sem hagyom el ilyen dolog miatt, hiszen attól a szerelmünk még nem lesz gyengébb egymás iránt. Az egy hét alatt rengeteget sétáltunk Doncasterben ami El-nek nagyon tetszett, és rengeteg rajongóval találkoztunk, akik mind kedvesek voltak hozzá, ami nagyon jól esett neki. Közös képeket és aláírásokat kértek, amiket szívesen adtunk meg nekik. Egyszóval, örültem mert végre újra otthon lehettem a családommal, és annak is örültem, hogy ilyen hamar befogadták a barátnőmet.

*Liam szemszöge*

Wolverhamptonban végre úgy éreztem, hogy hazatértem mikor ténylegesen hazaértem a barátnőmmel, akiről előre szóltam hogy magammal viszem, nehogy a szüleim meglepődjenek, bár már ismerik és nagyon kedvelik, de mindig szólok nekik róla, hogy tudjanak az érkezéséről. A nővéreim, Ruth és Nicola egyből Dani nyakába ugrottak, amint meglátták, és csak utána következett a saját öccsük, hát szép mondhatom. Igazából persze nem voltam dühös, hiszen örültem, hogy Danit ennyire kedvelik a szüleim, nem úgy mint Sophiát, akit nem bírtak mikor bemutattam őt nekik. Azt mondták, hogy ő nem hozzám való, és igazuk volt. Hozzám ugyanis Dani illik, ezért is tervezem azt, hogy az utolsó napon megkérem a kezét. 

-Dani, kijönnél velem egy kicsit? -kérdeztem meg mikor a szobámban voltunk, és beszélgettünk. 

-Persze. -válaszolta mosolyogva, és kimentünk az erkényre. 

-Dani, én nagyon szeretlek téged, és remélem hogy te is engem. Benned megbízom teljesen, tudod minden titkom, és mellettem állsz mindig, bármi is legyen. Én őszintén tiszta szívemből szeretlek téged, és én is melletted állok bármiben, de ezt remélem tudod. Együtt vagyunk már 3 éve, amiben voltak ugyan vitáink, de mint kiderült számunkra, mi nem tudunk egymás nélkül élni, hisz mindig egymás mellett kötünk ki újra.Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom ki, hogy benned megtaláltam azt, akivel szívesen összekötném az életem. -itt ledérdeltem elé, majd zsebemből elővettem egy dobozkát, és felpattintottam a tetejét. -Danielle Peazer, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -kérdeztem, mire ő elmosolyodott, és boldogan mosolyogva bólogatott, miközben könnyektől csillogtak a szemei. Én felálltam, ujjára felhúztam a gyűrűt, és megcsókoltam őt, utána pedig miután kicsit megnyugodott már boldogan meséltük el a szüleimnek, akik mind tudtak a dologról. A srácok és a lányok is gratuláltak nekünk, amiért boldog vagyok, hiszen mind kedvelik Danit. Még esküvőt egyenlőre nem tervezünk, hiszen egyik dolog az a tél, a másik meg, hogy megbeszéltük Danivel, hogy még kicsit várunk vele, és majd ha úgy akarjuk, akkor majd elkezdjük tervezni.

*Amanda szemszöge*

Niall, és az ő családja. Hát mit is mondjak? Egyszerűen pont olyanok mint Niall, az evésüket leszámítva. Kedvesek, aranyosak, és nagyon vidámak Megismertem Maurát aki Niall anyukája, Bobbyt, aki Niall apukája, és még Greget is, aki Niall bátyja, egyedül Greg barátnőjét nem, ugyanis ő éppen a szüleinél volt azon a héten, mert Niall későn szólt hogy megyünk, és már nem tudta áttenni. Greg nagyon kedves volt velem, és sokat nevettek rajta és barátomon, akik egész nap szívatták egymást. Az étkezéseknél pedig már mindenki befejezte általában a kajálást, de Niall még újabb és újabb adagot szedett ki magának. Mi lesz majd, ha később is együtt maradunk és összeházasodunk meg gyerekeink lesznek? Remélem ők nem fognak annyit enni mint ő, mert annyit egyszerűen képtelenség lenne főzni, de ezen ráérek még gondolkodni. Fiatalok vagyunk, és élvezzük egymás mellett az életet, de még sem Niall, sem én nem állunk arra hogy elkötelezzük az életünket. Persze én tudom hogy mellette akarom leélni majd az életemet, de esküvőre meg ilyesmire még nem állok készen, és elmondása szerint még ő sem, ami jó is, mert így legalább nem kell visszautasítanom őt. Jó hogy mindent meg tudok vele beszélni, így még sosem vitáztunk. Alison is sokszor ad tanácsokat, amiért nagyon hálás vagyok neki. Fiatalkora ellenére ugyanis nagyon okos, és Jenni után ő a legjobb barátnőm a lányok közül, El és Dani pedig utánuk jönnek harmadikként. Rengeteg tanácsot tud adni, amit általában be is válnak, és én is szoktam neki segíteni, ha tudok. Itt Maura látott el pár jó tanáccsal, amit nem árt tudnom Niallről, és pár ír receptet is megmutatott, amik nagyon ízlettek, ezért megtanította megcsinálni, és nem is olyan nehéz az elkészítésük. Nagyon örülök hogy Niall családja ilyen kedves velem, ahogy amiatt is boldog vagyok ,hogy ilyen barátom van. A világon ő nekem a legfontosabb. A szüleim 17 éves koromban meghaltak, a nagyszüleim akik neveltek pedig tavaly, tehát hozzám most Niall áll a legközelebb, és remélem, hogy ez később is így lesz. Hiszen szeretem őt, és az életemet is rá merném bízni. Köszönettel tartozom Jennifernek életem végéig, amiért bemutatott Niallnek, és összejöhettem vele. Most igazán boldog vagyok, és remélem hogy ez mindig így marad.

26:Hazatérés/ 27:Magyarázkodás a családnak

Sziasztok, itt a következő rész. Jó olvasást!
Puszi: Fantasy Girl

-26.rész-

*Louis szemszöge*

Éppen a repülőn ülünk, hazafelé tartva Londonba. Sydney volt az utolsó állomásunk Tokió helyett, mivel változás történt, most pedig már hazafelé tartunk, mert vége lett ennek a két hónapnak. Imádok turnézni, és találkozni a rajongókkal, de most örülök hogy vége van, mert teljesen lefárasztott ez minket. Eleanor is jön velünk, és Alison is. A szülei megengedték hogy velünk lakjon, persze úgy, hogy mindennap felhívja őket hogy jól van, és úgy hogy vigyázunk rá, és nem keveredik bajba. Apropó Jennifer. Zayn eljegyezte őt még Párizsban az első napon. Másnap mikor bejelentették mindenki ujjongott, nagyon örültünk nekik. Én még nem igazán tervezem ezt, hiszen csak 6 hónapja ismerem Elt, és még én sem szeretném elkötelezni magam, persze ha majd elfogom, akkor mindenképpen őt szeretném majd elvenni, ha akkor még velem lesz. Már mindenki alszik, így én is lehunyom a szemeimet, és próbálok aludni, ami pár perc múlva sikerül is.

*Zayn szemszöge*

Végre vége lett a turnénknak. Sajnos vagy nem sajnos, de én ennek most nagyon örülök, mert szeretnénk pihenni, hiszen lassan itt a karácsony és az újév, és a szüleinknek még így is magyarázkodnunk kell, mert kiszúrta egy lesifotós Jennifer kezén a gyűrűt, és másnap már az egész világ tudott az eljegyzésről, és a szüleink amellett hogy örültek, roppant mérgesek és csalódottak voltak, amiért nekik nem szóltunk róla. Tehát ma Londonba megyünk, holnap pedig máris megyünk tovább Bradfordba.

-Min gondolkodsz ennyit? -simította meg az én egyetlenem az arcomat.

-Csak azon, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen enyém a világ legcsodálatosabb nője, és azon hogy anyuéknak hogy fogjuk ezt az egészet megmagyarázni. -mondtam, mire ő sóhajtott.

-Zayn. Megbeszéltük hogy mit mondunk nekik. Azt, ami az igazság. Hogy csak akkor akartuk elmondani nekik amikor a turné véget ért, és személyesen a szemükbe mondani ,nem pedig telefonon megbeszélni, nem így volt? 

-De igen kicsim, jól van, csak olyan feszült és kialvatlan vagyok mostanában. -mondtam, majd az ölébe hajtottam a fejem, ő pedig az arcomat kezdte el simogatni, amitől én hamar elaludtam. 

***pár órával később***

-Felkelni emberek, megérkeztünk! -szólalt meg Paul, mire nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Felemeltem a fejem, majd felálltam, utána pedig Jennit is kiengedtem. Gyorsan felvettük a kabátokat, mivel már november végét tapossuk nagyon hideg van odakint, ráadásul az eső is szakad. Segítettem Jenninek is, utána pedig esernyőket tartva magunk felé, mindenki kettesével ment alatta, csak Paul ment egyedül. Már kint láttuk, hogy mennyi rajongó van a terminálban. Hirtelen Jenni megtorpant, ezért mind megálltunk.

-Zayn, én nem tudok oda bemenni. Mi van ha utálnak azért, mert eljegyeztél? -kérdezte. Átöleltem a derekát, és úgy beszéltem hozzá.

-Akkor én meg őket utálom. Figyelj rám! Ők a rajongóink, de nem avatkozhatnak bele az életünkbe. Az egy dolog, hogy a média közszemlére teszi az életünket, de ahhoz senkinek semmi köze, hogy kit szeretünk, és kivel vagyunk. A mi életünk, nem az övék. És ne aggódj, itt vagyunk mindannyian, és az őrök is azért vannak, hogy mindannyiunkat védjenek. -pusziltam őt homlokon, utána pedig újra elindultunk, ahová ezúttal be is mentünk. Hatalmas sikítás, nevető és síró lányok. Ez jellemezte a terminált amikor beléptünk. Mind integettünk nekik, akik még Jenninek is ordibálták, hogy imádják őt, és a többi lánynak is. Hát igen! Sok időbe telt, de lassan már elfogadják őket, hiszen Jenni például már alig kap utálkozó levelet. Az eljegyzésnél jelent meg újra egy pár ilyen, de miután mind a védelmébe keltünk, azok el is tűntek, és azóta alig van néhány ilyen levele, amikkel nem is törődik. Nehezen összeszedtük a csomagjainkat, és kimentünk az autókhoz, ami haza vitt minket, vagyis majd visz, mi ugyanis Jennivel a nőgyógyászhoz megyünk egy általános rutin vizsgálatra, hogy minden rendben van-e. Jennivel már a váróban ülünk, ő pedig a kezemet simogatja, hogy nyugodjak meg. Elsősorban izgulok amiatt, hogy minden rendben van-e a kicsivel, másrészt pedig nagyon feltud idegesíteni, mikor a dokik fogdossák. Tudom hogy ez a dolguk, de akkor is, meztelenül nézik a menyasszonyomat, ami elég idegesítő. Ma szerencsére csak ultrahang lesz, amin végre láthatjuk a mi kisbabánkat. 

-Jennifer Morgan, ön következik. -szólt ki egy fiatal nő, gondolom az asszisztens. Bementünk, majd Jennifer elmondta az adatait, utána pedig fel kellett feküdnie arra az ágyféleségre. A doki bekente a hasát azzal a zselészerűséggel, ami Jenni szerint elég hideg, majd rátette a szerkezetet, aztán a monitort kezdtük el nézni, ahol lassan megjelent egy kép. Aztán a doki el kezdte magyarázni hogy mije hol van a kicsinek, és hogy ez szerinte kislány lesz. Jennivel erre elmosolyodtunk. Mindketten megbeszéltük, hogy ha fiú lesz ha lány, örülni fogunk neki, és tartom is magam ehhez, hiszen az én gyerekem. Miután végeztünk az orvosnál kértünk 3 képet az ultrahangról, hogy majd a szüleinknek is megmutassunk egyet, mivel erről ők még nem tudnak. Mivel Jennin még nem igazán lehet meglátni hogy növekszik a hasa, ezért még nem tudták kiszúrni a paparazzik, meg persze kabáton keresztül még nem is látnák, hiszen még csak másfél hónapos. A kocsiban a sofőrnek bemondtuk a címet, és vártuk hogy odaérjünk. Amint megálltunk kipattantunk az autóból, én kifizettem a sofőrt, majd a csomagokat felcipeltem a lépcsőhöz, majd Lout kihívtam és segített bevinni a nappaliba, és végül bementünk a meleg házba. A kocsiban majd meg lehetett fagyni, azért vártuk hogy hazaérjünk végre. Beérve az előtérben levettük a cipőinket és kabátjainkat, majd Jennivel mi is a nappaliban lévő emberekhez mentünk, ahol már voltak olyan rendesek és bekapcsolták a fűtést, így jó meleg volt. Mikor leültünk mind körénk gyűltek, hogy megnézhessék az ultrahangos képeket, mi pedig megmutattuk nekik, amiket ők mosolyogva néztek.
-Jenni, feljönnél velem egy kicsit segíteni? -kérdezte egyszer csak Alison, Jenni pedig bólintott, így felmentek Hazza szobájába.

*Jennifer szemszöge*
Alisonnal felmentünk, becsukta az ajtót, majd az ágyhoz vezetett, és leültünk rá.
-Elküldtem még régebben mielőtt megismertem volna Harryt a jelentkezésemet egy zenei iskolába, ahová felvettek. Egy hónap múlva kellene mennem, és fél éves. De nem tudom hogy mit tegyek, hiszen szeretem Harryt, és a többieket is nagyon megkedveltem, meg persze a kisbabát is szeretném látni, és veletek szeretnék maradni, viszont ez egy talán soha vissza nem térő alkalom. Nem tudom hogy mit tegyek. Te mit tennél? -nézett rám, én pedig csak pár perc múlva fogtam fel mit is mondott.
-Először is gratulálok. Másodszor pedig, én nem mondom meg mit tennék, mert én sem tudom. Jelenlegi helyzetemben természetesen nem mennék, de ha nem lenne a baba, akkor sem tudom. Igazából én valószínűleg maradnék Zaynnel, hiszen nagyon fontos nekem, és nagyon szeretem őt, és persze a többieket is, de ezt neked kell eldöntened. Gondold át mit éreznél akkor, ha itt maradnál Harryvel, de ezáltal lemondanál az álmodról, és gondold át azt, hogy mit éreznél akkor, ha megvalósítanád az álmod, de ezzel lehet hogy elveszítenéd Harryt! Melyik fájna jobban? Az álmaid elvesztése, vagy Harry elvesztése. Amelyiket jobban sajnálnád, amellett dönts. Milyen hangszeren szeretnél megtanulni játszani? -kérdeztem tőle.
-Gitáron és zongorán. -válaszolta, nekem pedig eszembe jutott valami.
-Értem. Mutasd a papírokat a suliról. -kértem, majd szememmel gyorsan végigfutottam a sorokat. -Nézd, ez az iskola valóban egy óriási lehetőség, hiszen fellépésekre járhattok. Viszont egy házban laksz egy gitárossal, aki biztosan szívesen megtanítana játszani téged rajta, zongoratanárt pedig bármikor tudunk szerezni, ha ezt szeretnéd. Harryt mióta itt vagyok nem egy-két egyéjszakás lánnyal láttam, viszont mióta megismert, azóta senkivel sem feküdt össze, szóval tényleg szeret téged. Őszintén szólva, én maradnék a helyedben ,hiszen te szereted őt, ő szeret téged, akkor ennél több nem kell. Persze ezzel nem az iskoláról szeretnélek lebeszélni, de itt helyben például itt a zeneakadémia, oda is mehetnél tanulni. Mindennap hazajöhetnél és Harryvel maradhatnál, és még az álmaidat is valóra válthatnád. Gondolkodj el rajta, és tedd azt, amit helyesnek látsz. Ez a te életed, és te döntöd el, hogy mész vagy maradsz. Hallgass a szívedre és az eszedre, és gondolkodj. Amelyik elvesztése jobban fájna, amellett kell döntened, akkor fogsz helyesen dönteni higyj nekem. -öleltem meg, utána pedig felálltam, és ránéztem.
-Lejössz velünk filmet nézni vagy beszélgetni?
-Igen, el kell terelnem a gondolataimat. Köszönöm a segítségedet, sokat segítettél, így könnyebb lesz gondolkodni. Köszönöm Jenni. -ölelt meg, utána egymásra mosolyogtunk, és lementünk.
-Na, miről beszéltek a lányok? -kérdezte Hazz, miközben Alison arcára nyomott egy puszit, mire ő elmosolyodott. Szegénynek nehéz lesz így döntenie.
-Csak lányos dolgokról. Átnéztük a cuccait, és eldöntöttük, hogy miután mind visszajöttünk Londonba, vásárolnunk kell új ruhákat. Ti is jöttök csajok? -néztem a lányokra, akik mosolyogva bólintottak. Később megnéztünk két vígjátékot, utána pedig vacsorára kaját rendeltünk, mert semmi kedve nem volt senkinek se főzni. Egy órán belül jött a vacsora amit Liam fizetett, a konyhában ettünk, utána pedig mind jó éjt kívánva mindenkinek felmentünk a szobáinkba, és eltettük magunkat holnapra, hiszen holnap megy mindenki hazafelé a családjához, ahol Zaynre és rám vár egy komoly beszélgetés, amiért a családdal nem közöltük az eljegyzést, de hát nem akartuk ezt telefonban elmondani nekik, és még a piciről sem tudnak semmit. Holnap hosszú napunk lesz. A fürdőben gyorsan letusoltam, utánam pedig Zayn, amikor pedig kijött leült mellém az ágyra, és a hasamra tette a kezét, majd simogatni kezdte, amin elmosolyodtam. Annyira boldog vagyok vele. Nem hittem volna, hogy ennyire örülni fog a kisbabánknak, hiszen fiatal és híres, a karrierjük csúcsán vannak, és nemsokára mindezek mellett még apa is lesz. Nagyon büszke vagyok rá emiatt, és a fiúknak és a lányoknak is hálás vagyok, amiért ilyen jól fogadták, és segítenek nekünk mindenben. Komolyan boldogan kijelenthetem, hogy ők a második családom. Zaynnel befeküdtünk az ágyba, ahol magához ölelt, egyik keze a hasamon, másik pedig a derekamon pihent. Arcomat a mellkasába fúrtam, és apró puszikat hagytam rajta. Elmosolyodott, majd megcsókoltuk egymást, utána pedig elaludtunk.

Haliii. Szerencsére nem kellett egy egész hetet várnom a gépre, mert már ma mehettünk is érte. Viszont attól az ígéretem megtartom. Mint ígértem dupla részt hoztam, itt a következő is. Jó olvasást hozzá mindenkinek.

-27.rész-

*Alison szemszöge*

Tegnap egész nap azon törtem a fejem, hogy mit tegyek. Elmenjek, és azzal tegyem kockára a Harryvel való kapcsolatomat, vagy pedig maradjak, és tegyek le az álmaimról. Éjjel meghoztam a döntésemet, és tudom, érzem hogy jól döntöttem. Talán még egyszer megbánom majd, hogy ezt választottam, hiszen kitudja mit hoz az élet, de ha a sors is úgy akarja, akkor minden jól fog alakulni. Mivel már hajnal három volt mikor végre tudtam a válaszom, ezért Harryhez bújtam, és végre sikeresen elaludtam. 

-Jó reggelt! -mosolygott rám Harry amint kinyitottam a szemeimet. 

-Neked is Hazz. -csókoltam meg. -Harry, beszélnünk kell. -húzódtam el tőle egy kicsit, hogy a szemeibe nézhessek. 

-Oké ,mondd csak nyugodtan, figyelek. -mosolygott továbbra is.

-Oké, de ígérd meg hogy nem borulsz ki, és TELJESEN végighallgatsz, mert nagyon fontos hogy mindent tudj. Szóval, mielőtt még megismertelek volna, jelentkeztem egy zenei iskolába, ahová fel is vettek. Két hét múlva kell indulnunk, viszont...viszont én nem megyek. De, szeretnék jelentkezni ide a londoni Zeneakadémiára, hogy tanulhassak. Gitározni és zongorázni szeretnék, de nem akarok tőled távol lenni. -mondtam ,és vártam a reakcióját.

-De miért nem mondtad el? Figyelj, én nem akarom hogy miattam mondj le az álmaidról. Ha szeretnél elmenni, akkor menj, ígérem hogy én várni fogok rád amíg vissza nem jössz. Nem akarom, hogy miattam lemondj az álmaidról. -mondta, és megölelt. 

-Harry! Nekem már te vagy az álmom, és mint mondtam, már eldöntöttem hogy ide Londonba fogok járni, és így veletek lehetek, és álmom is teljesül. 

-Biztosan így szeretnéd? -kérdezte tőlem, mire rámosolyogtam. 

-Igen, teljesen. Annyira, hogy még ma küldök egy e-mailt az iskolának, hogy szeretnék ott tanulni. -simítottam végig az arcán, és megcsókoltam. Ezután eszünkbe jutott, hogy ma indulunk Harry családjához, hogy végre megismerjem a családját, így kipattantunk az ágyból, és készülődni kezdtünk.

*Zayn szemszöge*

-Jenni, kicsim ideje felkelni. Nemsokára indulunk. -simogattam az arcát. 

-Hmm? -nyitotta ki félig a szemeit. 

-Csak azt mondtam drágám, hogy ideje lenne felkelni, ugyanis nemsokára indulunk. -nevettem el magam, majd megpusziltam az arcát.

-Oké bocsi, de még reggel van. -nevetett fel ő is, aztán végül erőt vettünk magunkon és kikászálódtunk az ágyból, és elkezdtünk ruha után kutatni, hogy mit is vegyünk fel. Miután megvolt a ruhám Jennit figyeltem ahogyan ruhát keres magának, és persze a pocakját. Már alig várom hogy megszülessen a gyerek. Lassan felálltam az ágyról, odasétáltam hozzá, és hátulról átöleltem őt. 

-Mi a baj kincsem? -kérdeztem tőle, miközben puszikat leheltem a nyakán lévő érzékeny területre, mire ő megborzongott. Jól esik, hogy még mindig ilyet tudok belőle kiváltani egyetlen apró tettemmel.

-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. -mondta, mire én kicsit arrébb húztam, majd a szekrényében kezdtem neki ruhát válogatni.

-Ezeket itt. mondtam, majd megpusziltam, és amíg ő a mi fürdőnkben zuhanyozott, és kimentem a folyosón lévő közös fürdőbe, leakasztottam a kulcsot, bementem, és bezártam majd tusolni kezdtem.

*Jenni szemszöge*

Zayn ideadott pár ruhát, így azokkal bevonultam a fürdőbe, és gyorsan letusoltam, utána pedig felkaptam magamra az általa kiválasztott ruhákat:

Feltettem egy halvány sminket, a hajamat pedig összefontam, és késznek nyilvánítottam magam. Lementem a konyhába, ahol szokás szerint még senki sem volt, és ittam egy kis narancslevet. Utána mentem is vissza a szobába, ahol Zayn éppen a bőröndöket emelte fel.
-Elbírod? -kérdeztem tőle mosolyogva, ő pedig bólintott egyet, és levitte azokat, írtunk egy papírt gyorsan a többieknek, hogy elmentünk, utána Zayn kiállt a garázsból, bepakolta a cuccokat,-mert ugye én nem emelhetek semmit se-beültünk a kocsiba, becsatoltuk magunkat, és indultunk is hazafelé. Míg oda nem értünk, addig mindenfélékről beszélgettünk, énekeltünk a rádióval, és végül hál' istennek haza is értünk valahára. Mikor Zayn leparkolt, gyorsan még a kocsiban megcsókoltuk egymást, utána kiszálltunk a kocsiból, és én a mi, Zayn pedig az ő házuk felé ment. Intettünk még egyet mosolyogva egymásnak, majd beléptem.
-Hali, megjöttem. -szólaltam meg, mire anyu kilépett a konyhából, és elkezdett kiabálni apunak.
-Drágám, megérkezett, gyere be! -szólt ki, utána pedig egyszerűen odafutottam hozzá, és megöleltem őt. Annyira hiányzott. Jó, igaz hogy majdnem mindennap beszéltünk telefonon vagy skypeon, de az azért mégsem olyan, ott nem tudom megölelni őket.
-Szia apu. -mosolyogtam rá, mikor belépett a házba.
-Drágám. De örülök neked kicsim, úgy hiányoztál nekünk. -ölelt magához szorosan apu.
-Ti is nekem apu, mindennap hiányoztok. -öleltem vissza, majd mosolyogva váltam el tőlük.
-Zayn hol van? -kérdezte apu.
-Otthon. Megbeszéltük idefelé jövet, hogy kicsit mindketten leszünk a családunkkal, utána pedig majd együtt. -magyaráztam, nehogy még azt higgye hogy összevesztünk.
-Oké. Drágám, elmagyaráznád nekünk ezt a gyűrű dolgot? Mi miért nem tudtunk róla? Tudod milyen rossz volt az újságból megtudni, hogy a lányomat eljegyezték? -kérdezte apu, de nem volt harag a hangjában, inkább csalódottság.
-Sajnálom, mi sem így terveztük. Mivel a turné után egyből hazafelé jöttünk volna mindenképp, így azt akartuk, hogy majd együtt mondjuk el nektek, de ezek a hülye lesifotósok mindenhol ott vannak, és az egyik pont kiszúrta az ujjamon a gyűrűt, így másnapra már a fél világ tudott róla. Telefonon gondolkodtunk, de azt meg azért nem akartuk, mert mint mondtam megbeszéltük, hogy majd együtt személyesen mondjuk el nektek, és sajnáljuk, hogy így kellett megtudnotok. -mondtam lehajtott fejjel, hiszen tényleg el akartuk nekik mondani.
-Jól van kicsim ne szomorkodj már. Nem haragszunk apáddal, csak kicsit rosszul esett, mert azt hittük, hogy nem akartátok hogy tudjunk róla. -mondta anyu, majd megölelt, utána pedig apu is.
-Értem, de hát a szüleink vagytok, hogy gondolhattatok ilyenre. Szeretünk titeket, és el sem hiszitek milyen hálás vagyok nektek azért a nyári napért, amikor újra találkoztam Zaynnel, mert így kibékültünk, és még össze is jöttünk.
-Gondoltuk, hogy előbb-utóbb úgy is egymáshoz kell szólnotok. Azt igaz hogy nem terveztük, hogy összejöttök, de inkább vele, mint valami ismeretlen fiúval. Őket legalább ismerjük, és tudjuk hogy Zayn jó, és sosem bántana meg.
-Ugye nem bántott meg még egyszer sem? -nézett rám apu, mire én felnevettem.
-Zayn? Dehogyis. Néha voltak kisebb vitáink, de azok tényleg olyan kicsik voltak, hogy félóra múlva már nem is haragudtunk a másikra, és minden kapcsolatban vannak néha viták. Nálunk meg az is ritkán fordul elő. Mindig próbál a kedvemben járni, és boldog vagyok vele. -mondtam, és rámosolyogtam szüleimre, amikor is megcsörrent a telefonom.
-Zayn az, egy pillanat. -közöltem velünk bocsánatkérő mosollyal, arrébb sétáltam, és felvettem.
-Szia Zayn. Miért hívsz? -kérdeztem.
-Szia kicsim. Csak azért, mert anyuék kérdezik, hogy átjöttök-e ti, vagy átmenjünk mi hozzátok. Tudod ideje lenne bejelenteni a másik dolgot is. 
-Ó, nem mondod ki. Ott vannak Patriciáék is? -kérdeztem nevetve.
-Ők nem, de a lányok itt vannak. -nevetett fel, miközben rászólt a lányokra, hogy magánügy amiről beszélünk, és menjenek már arrébb.
-Mindjárt megkérdezem anyuékat. -mondtam inkább, és anyuékhoz sétáltam, addig a telefont pedig lefogtam a kezemmel.
-Anyu, apu. Zaynnel szeretnénk még valami nagyon nagyon fontos dolgot bejelenteni, és kérdezi Zayn, hogy mi megyünk át hozzájuk, vagy ők jöjjenek át hozzánk?
-Megyünk mi. -mondta anyu, így én közöltem Zaynnel a telefonba, hogy mindjárt megyünk, és leraktuk. Elköszönni nem köszöntünk, hiszen csak az utca másik oldalán van. Miután letettük a telefont én még gyorsan ittam egy kis narancslevet, és mentünk is átfelé. Én becsöngettem, és Safaa nyitott ajtót.
-Jenniiiii! -kiáltotta, majd amint lejjebb hajoltam a nyakamba ugrott.
-Szia Safaa. Nagyon hiányoztál. -mondtam neki, miközben átöleltem a kislányt.
-Te is nekem. Ó bocsánat, gyertek be, már kíváncsiak vagyunk a hírre. Ti is? -kérdezte anyuékat a kislány. Hát igen ,nálunk mindenki tegez mindenkit, hiszen kiskorunk óta ismeri egymást a család.
-Igen, már mi is kíváncsiak vagyunk rá, hogy mit titkolnak még előlünk. -mosolygott apu rá, majd bementünk.
-Jenni. -ugrott a nyakamba Do és Wali, akiket nevetve öleltem vissza.
-Sziasztok lányok. Jó titeket újra látni, iszonyúan hiányoztatok.
-Te is nekünk. -mondták kórusban. Mikor elváltunk egymástól köszöntem Patriciának és Yasernek is, majd pedig leültünk. Én Zayn ölében foglaltam helyet egy fotelben, és miután mindenki leült velünk szemben, belekezdtem.
-Nos, azt már mindenki tudja hála a firkászoknak, hogy Zayn eljegyzett. Nos ezen kívül még van egy hírünk. Fogalmam sincs, hogy ki hogy fogja fogadni a hírt, de ez mindjárt kiderül. Nos az az igazság, hogy terhes vagyok. -mondtam ki óvatosan és akadozva a híreket, majd félve néztünk végig mindenkin. Féltünk a reakcióktól.
-Te-terhes vagy? De hát még csak 19 éves vagy kislányom. Ilyen fiatalon nem korai ez még? -kérdezte apu.
-Én örülök nektek meg minden, de mindkettőtöknek fiatal szerintem még egy gyerek. -mondta Yaser.
-De szerintünk nem. Nézzétek! Képesek vagyunk minden nap ellátni magunkat, eltartjuk magunkat, mivel dolgozok, és ráadásul olyan munkát végzek, amit még szeretek is csinálni. Pénzünk is van, hogy el tudjuk tartani a kicsit és magunkat, és szeretni fogjuk őt, akár kislány lesz, akár fiú, és megbeszéltük Jennivel, hogy megtartjuk a kicsit. -közölte Zayn kicsit idegesen a végét, ezért kezemmel végigsimítottam a hátát.
-Nyugi Zayn. -mondtam halkan, mire nagy levegőket vett, és szerencsére elég hamar lenyugodott.
-Fiam, mi nem azt mondtuk, hogy nem tudjátok őt eltartani, vagy hogy ne szeretnétek. Mi csak azt mondtuk, hogy szerintünk kicsit még fiatalok vagytok egy gyerekhez. Hiszen még előttetek az élet. Lehet hogy most úgy érzitek, hogy nem vagytok hozzá fiatalok, de mi van, ha pár év múlva majd megbánjátok azt, hogy nem szórakoztatok addig, amíg fiatalok voltatok, és amíg nem volt a kicsi. -mondta Yaser.
-Yaser, én értem hogy mit akarsz mondani, de tudjuk, hogy ha megszületik a kicsi, akkor nem lesz időnk bulikba járni, és nem lesz időnk szórakozni, de mi ezt már mindet átvettük Zaynnel. Tudjuk, hogy egy kisgyereknek állandó figyelem kell, és állandó gondoskodás, de higgyétek el, hogy képesek vagyunk rá. Jól esne, ha bízna bennünk a család, és mellettünk állnának. -mondtam, és kicsit elmosolyodtam, mikor Zayn a kezét a hasamra simította.
-Én örülök neki, lesz egy kisbabátok, ez olyan jó hír. Játszhatok majd vele? -jött oda hozzánk Safaa, és félve nézett fel ránk.
-Hát persze hugi, majd sokszor hazajövünk, és akkor majd játszhatsz vele, ugye kicsim? -nézett rám Zayn.
-Persze. Az egyik legjobb barátnőmtől nem venném el ezt az örömet, ráadásul úgy, hogy nagynéni is lesz. -öleltem magamhoz a kislányt, majd boldogan visszaült a helyére.
-Na jó. Ez a ti életetek, és mivel látom, hogy ti már ezt eldöntöttétek, és látom hogy minden szót komolyan gondoltatok, ezért én mellettetek álok, és örülök nektek. Végülis ez a ti életetek, és nektek kell tudnotok, hogy mit akartok.
-Én is így gondolom, örülök nektek, és örülök hogy boldogok vagytok. -mondta mosolyogva anyu és Patricia. Végül apuék is elfogadták a dolgot, és mosolyogva öleltek át mindkettőnket mind a négyen, majd a lányok is. Az estét most a családommal töltöm otthon, ahogyan Zayn is, és még a holnapit is, a többit pedig majd egymásnál alva. Egyik nap itt, a másik nap ott, és így mindenkinek meg is felelt. Boldog vagyok hogy ilyen szerető családom van, és annak is, hogy Zayn szülei és az én szüleim jóban vannak, és hogy én is jól kijövök velük, szinte már a lányukként kezelnek, anyuék pedig Zaynt szinte a fiuknak tekintik, ezért is örültek mikor megtudták, hogy együtt vagyunk, mert tudták, hogy benne megbízhatnak. Este vacsoráztunk otthon anyuékkal, utána megköszöntem a vacsorát, adtak anyuéknak jó éjt puszit, majd felmentem az emeletre a szobámba, és letusoltam, utána pedig felkaptam a pizsamát, ami időközben a bőröndökkel együtt bekerült, mikor Zayn kinyitotta a kocsit, és apuval felhozták a bőröndjeimet. Mikor a szobába léptem, láttam hogy villog a telefonom, tehát üzenet jött. Megnyitottam, és egyből el is mosolyodtam, mivel Zayn írt.
-Máris hiányzol kicsim. Hogy fogok én nélküled elaludni? Már meg van szokva, hogy mellettem fekszel. De holnap szerencsére látjuk egymást, és az egész nap előttünk áll majd. Szeretlek kicsim, jó éjt. <3 Zayn
-Jajj Zayn, te is nagyon hiányzol, de a szüleinket régen láttuk már. Szerintem kibírjuk. Hidd el, nekem is megvan már szokva hogy veled alszok, de két napot kibírunk, hiszen nappal úgy is látjuk egymást. Én is szeretlek téged nagyon Zayn. Jó éjt neked is. :) <3 Jenni
Miután elküldtem az üzenetet Zaynnek, a telefonomat letettem az ágyam melletti éjjeliszekrényre, utána pedig boldogan mosolyogva hajtottam álomra a fejemet.

Sorry!

Szeretném az elnézéseteket kérni, de most sajnos egy hétig nem tudok úgy részt feltenni, mert elromlott a gép és szerelőnél van, amit egy hét múlva hozhatunk majd el. Jelenleg az önkormányzatnál vagyok fent én onnan írok nektek, de mivel egy hétig nem lesz rész, így hogy kárpótoljak mindenkit, ezért 2 részt fogok hozni egyszerre. Sajnálom tényleg. Remélem attól még megmaradnak a látogatók. 
Rencsy 

Mi van??

Sziasztok. Meghoztam a következő részt is. Tudom, hogy az előző kicsit unalmasra sikeredett rész volt, de remélem ez kárpótol érte mindenkit. Próbáltam elég hosszúra írni, remélem hogy megfelel, mert ennél tovább nem akartam bonyolítani a szálakat. Jó olvasást mindenkinek!
Puszi: Fantasy Girl

-25.rész-

*Zayn szemszöge*

Már vagy egy órája felkeltem, és csak nézem a karjaimban békésen alvó édes lányt. Épp ki akartam kelni mellőle, mikor is megcsörrent a mobilom az éjjeliszekrényen. Óvatosan érte nyúltam, majd kikeltem az ágyból úgy hogy Jenn nehogy felébredjen, és a fürdőbe mentem, ahol felvettem a telefont.

-Haló? -szóltam bele a készülékbe.

-Jó napot, Mr. Malikkal beszélek? -kérdezte egy férfihang.

-Igen. Mit szeretne? -kérdeztem.

-Bowen nyomozó vagyok Londonból. Én kaptam nemrégen a maguk ügyét, amikor Miss. Morgan és Mr. Horan balesetet szenvedtek Mr. McAdams miatt. Csak azért hívtam hogy értesítsem önöket arról, hogy Mr. McAdams úr ma reggel feladta magát a rendőrségen, és mindent bevallott. Nemsokkal később a tettestársát is megtaláltuk pont ott, ahol ő mondta. A tettestársa Miss. Jefferson. Az ügyet lezártuk, és már minden rendben van.

-Ó te jó ég. Nem is tudja hogy milyen jó hírek ezek nekünk. Köszönjük szépen a rendőrség munkáját. -hálálkodtam. Igazából annyi minden összejött, hogy ki is ment ez a seggfej a fejemből, aki miatt majdnem elvesztettem Jennit.

-Ez a munkánk uram. Nos, további szép napot kívánok Mr. Malik. Viszont hallásra.

-Magának is. Viszont hallásra. -tettem le a telefont, majd kiléptem a fürdőből, ahol Jenni ült az ágyon a telefonját nyomkodva, mikor kijöttem pedig felnézett, és rám mosolygott.

-Jó reggelt, kivel beszéltél ilyen korán reggel? -nézett rám kíváncsi, és kicsit még álmos tekintettel.

-Hát, van egy jó hírem. Elkapták Danielt, és a tettestársát Deont is. Feladta ma reggel Londonban magát, és elmondta a búvóhelyüket, így megtalálták ott Deont is. A felügyelő hívott fel. Tudod az időeltolódás miatt ott már nincs olyan korán.

-E-el kapták Danieléket? -kérdezte, én bólintottam egyet mosolyogva, mire ő szorosan átölelt. -El sem hiszed mennyivel jobb úgy boldognak lenni, hogy tudod már nem kell félned mindig mikor kimész az utcára vagy bárhova. -mondta mosolyogva, majd kipattant az ágyból. -Gyorsan elkészülök, utána menjünk reggelizni, mert éhes vagyok. -mondta a végét nyafogva, amin én jót nevettem, utána pedig természetesen biztosítottam róla, hogy lemegyünk enni. Valóban gyorsan elkészült, mindössze 15 percet vártam rá.

-Ez tényleg gyors volt. -mondtam, közben én is bementem.

-Miért? Csak nem kételkedtél bennem? -kérdezte a túloldalról. 

-Dehogyis. Sosem tennék ilyet. -mondtam neki.

-Ahan. Nem hiszem el, de mindegy siess légyszi. -mondta, én pedig már ki is léptem tökéletesen belőtt séróval, és felöltözve.

-Ah, na végre. Mehetünk? -kérdezte.

-Nyugi már kicsim. Vegyél mély levegőket, és nyugodj meg. Tudom hogy ideges vagy, de hidd el nekem én is az vagyok, de nem mutatom ki. Neked meg most amúgy sem tesz jót az idegesség, úgyhogy nyugi. -mondtam miközben a lifttel mentünk lefelé, és nyugtatóan simogattam a hátát, ami segített egy kicsit, mert ellazította eddig merev testtartását.

-Mikor leértünk bementünk az étterembe, ahol ott voltak a többiek is. Reggeli közben beszélgettünk, utána pedig mindenkit megkértünk, hogy jöjjenek velünk fel a szobánkba, mert meg kell beszélnünk valamit. Ők jöttek is, így lifttel felmentünk, kulccsal kinyitottuk a szoba ajtaját, majd mindenki helyet foglalt a nappaliszerűségben. Ki a kanapén, ki a székeken, ki a földön ült le. Mi pedig Jennivel kézenfogva megálltunk előttük, és végül belekezdtem én.

-Mint azt már ti is tudjátok, tegnap Jenn elég rosszul érezte magát, ezért elmentünk orvoshoz. Nos az orvostól közölte velünk, hogy Jennifer babát vár, szóval terhes. -hadartam el egy szuszra, a többiek pedig csak dermedten bámultak maguk elé, még Paul is. Louis volt az, aki először magához tért, felpattant a kanapéról, majd felkapta és megpörgette Jennit a karjaimban, El pedig mosolyogva jött oda hozzánk.

-Gratulálok mindkettőtöknek. -Én is, ez tök szuper, még mindig alig akarom elhinni. -mondta El és Louis. 

-Köszönjük, és hidd el Lou, még mi is nehezen hisszük el. -mondtam, majd nevettünk. Lassan a többiek is odajöttek hozzánk gratulálni, majd Niall megszólalt, de el is rontotta vele a boldogságot.

*Niall szemszöge*

Mi van?? Terhes? Ez csak egy vicc, ugye? Könyörgöm, mondjátok hogy csak álmodom. Csípjen meg valaki, hogy felébredjek. Ezt nem hiszem el, hogy a fenébe történhet ez meg. Nem elég, hogy Zayn szerzi meg azt a lányt, akibe először úgy igazán szerelmes voltam, de most még közös gyerekük is lesz. Igaz, hogy Amandával vagyok, és igen szeretem őt, de most hogy bejelentették ezt, egyből felment bennem a pumpa. Még mindig szeretem Jennit, hiszen az első szerelmet akár hiszitek, akár nem, a fiúknak is nehéz kiheverni, főleg ha az első szerelmed ejt téged egy másik miatt. Ezt az idegességemet próbáltam elrejteni és nyugodt hangon megszólalni, de nem igazán sikerült, legalábbbis nem hinném.

-Komolyan? Haver, egy gyerek ilyen fiatalon? -kérdeztem ,mire mindenki döbbent szemekkel nézett rám, Amanda oldalba lökött, Zayn pedig szúrós szemekkel nézett rám.

-Igen haver, komolyan. -nyomta a haver szót. -Egyébként nem tudom hogy miért vagy így felháborodva, mikor nem neked utána nevelni, hanem nekünk. A mi gyerekünk, és bár nem igazán számítottunk rá, attól még ugyanúgy szeretni fogjuk, mert ő a mi gyerekünk lesz. Ha nem tetszik valami, akkor ki lehet menni, ne rontsd el mások kedvét is. A miénket meg főleg ne. -mutatott magára és Jennire. 

-Ahogy akarjátok, már itt se vagyok. -közöltem, majd még láttam hogy Jenni súg valamit Zayn fülébe, de utána kijöttem, és elindultam a hátsó kijárat felé a lépcsőn, de egy hang megállított.

-Niall, várj. -kiálltott utánam Jenni, majd futva beért. -Niall, mi volt ez az egész odabent. Miért kellett ezt csinálnod? -kérdezte tőlem szomorú arccal.

-Sajnálom Jenni, de egyszerűen még mindig érzek irántad valamit, és nem tudtam visszafogni magam. Szeretem Amet, és egy idő után úgy érzem hogy majd bele tudok szeretni, de még mindig érzek irántad is valamit, bár már nem olyan erősen, mint akkor. Egyébként tudom hogy örülnöm kéne a boldogságotoknak szóval gratulálok, csak hát kicsit felidegesítettem magam, de nem akartalak megbántani se Zaynt, se téged. Fontosak vagytok nekem mindketten, bocsánat. -fejeztem be, és minden szavam komolyan is gondoltam. Tényleg bántott ez a dolog, és nem akartam megsérteni őket, és mindketten fontosak nekem, csak persze máshogy, de remélem egyszer Jennire is tudok majd úgy tekinteni mint egy barátra, vagy éppen egy húgra, és akkor könnyebb lenne minden.

-Semmi baj Niall, bár ez azért rosszul esett, és nem csak nekem, Zaynt is megbántottad, nem is kicsit. 

-Tudom. Menjünk vissza, és bocsánatot kérek mindenkitől. -mondtam, mire ő bólintott, majd visszamentünk. Még mindig csend volt, így mikor beléptünk mindenki minket nézett.

-Ömm.. izé, sajnálom az előbbit. Csak kicsit ideges vagyok mostanában, nem tudom magam rendesen kipihenni, de sajnálom hogy rajtatok csattant az ostor. Nem akartam, és gratulálok a babához. Biztosan remek szülők lesztek majd. -mosolyogtam erőltetetten, de Jennin kívül senki sem vette észre, és végre ugyanolyan lett a hangulat, mint mielőtt elrontotta volna. Vidáman beszélgetett mindenki mindenkivel, majd Paul szólalt meg. 

-Srácok. Mikor akarjátok majd bejelenteni? Mert előbb-utóbb kiderül. A fotósok és a rajongók is ki fogják egy idő után szúrni, és csalódni fognak, ha nem tőletek tudják meg, szóval ezt is be kellene majd iktatni, hogy közöljétek velük ezt valahogy. -mondta nekik.

-Még most semmiképpen sem akarjuk közölni, nektek is csak azért mondtuk el, mert olyanok vagyunk mint egy család, és mert Jenni rosszullétei előbb-utóbb úgyis feltűnőek lettek volna, és el sem akartuk titkolni. De a rajongóknak még ráérünk elmondani. -mondta Zayn, aztán még náluk voltunk vagy egy órát, végül pedig mindenki ment a maga dolgára. Én elmentem Amandával sétálni és felfedezni Párizst.

*Jenni szemszöge*
-Kicsit furcsa volt Niall, nem gondolod? -kérdezte Zayn mikor már mindenki elment tőlünk.
-Egy kicsit, de mondta hogy amiatt hogy nem pihente ki magát rendesen. -mondtam. Nem szerettem hazudni neki, de muszáj volt. Nem akartam hogy összevesszen Niallel miattam, és én sem szerettem volna őt elveszteni, most meg már végképp nem, szükségem van rá.
-Kicsim, eljönnél ma este velem vacsorázni? -kérdezte csillogó tekintettel, miközben elém lépett és átölelte karjaival a derekamat.
-Örömmel. -mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta, majd megcsókolt. Estig Niall és Amanda kivételével mind pihentünk Liaméknél. Niall és Amanda elmentek sétálni, de mi inkább pihenésre vágytunk, így ott voltunk, és filmeztünk.
-Hé, tegyünk már be valami horrort. -vetette fel Harry.
-Ja. Már három vígjátékot megnéztünk, jöhetne egy horror is. -érvelt Louis is. Miután tíz percig kérleltek minket végül belementünk, bár én csak azért, hogy hallgassanak már el végre. Ők győzedelmesen elvigyorodtak, majd betették a Tükröket. Gyűlölöm ezt a filmet, és félek is tőle. Hát a fiúk örülhettek, mert mindannyian a pasijaink karjai közt néztük végig a filmet. Mikor vége lett mi Zaynnel leléptünk hogy elkészüljünk.
Én ezt vettem fel:

A hajamat kontyba fogtam a fejem tetején, és késznek éreztem magam. Még befújtam magam a kedvenc parfümömmel, amit még Zayntől kaptam, majd magamhoz kapta a táskám és belepakoltam pár fontos dolgot ami kellhet, majd kiléptem a mosdóból. Mikor megláttam Zaynt szerintem egy pillanatig azt is el felejtettem, hogy hogy kell lélegezni. Öltönyben volt, és most is tökéletesen be volt lőve a haja, és istenem hogy lehet valaki ennyire helyes??

*Zayn szemszöge*
Jennivel randira megyek ma este, és remélem hogy jól fog végződni a ma esti randi, mert akkor én leszek a világ legboldogabb pasija. Mikor Louéknál elkészültem visszamentem a szobánkba, de amikor beléptem a szívem kihagyott néhány ütemet, majd ezerrel kezdett el verni. Jennifer egyszerűen eszméletlenül csodálatosan nézett ki. Ez a lány aki néhány hónapja még a legjobb barátnőm volt, most a csajom, és teljesen elvette az eszem. Nem tudok normálisan gondolkodni ha a közelemben van. Mikor végignéztem rajta elpirult, és szégyenlősen lehajtotta a fejét. Olyan aranyos ilyenkor. Imádom, hogy még mindig ilyeneket váltok ki belőle, pedig már jó ideje együtt vagyunk. Oda léptem elé, majd megfogtam a kezeit.
-Gyönyörű vagy. -emeltem kezeit a számhoz, majd 1-1 lágy puszit leheltem rájuk.
-Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. -mosolygott rám. Elmosolyodtam, majd karomat felé nyújtottam, amibe nevetve belekarolt, és így indultunk el. Lent a portán leadtuk a kulcsot, utána pedig kimentünk az iderendelt kocsi elé. Kinyitottam neki az autó hátsó ajtaját, beült majd mellé én is, és jeleztem a sofőrnek, hogy mehetünk. Egy elegáns étterem felé vettük az irányt, ahová már elintéztem az asztalfoglalást és azt is, hogy csak mi legyünk ott. Mikor odaértünk segítettem neki kiszállni, a sofőr pedig ott maradt kint a kocsiban, ugyanis ezután még megyünk tovább.
-Jó estét. Asztalfoglalásom van Zayn Malik névre, 2 személyre. -diktáltam, majd egy pincér jött elénk, aki egy asztalhoz kísért minket.
-Parancsoljanak, az étlapok. Hozhatok valamit inni? -kérdezte a pincér.
-Egy üveggel a legjobb pezsgőjükből. A rendelést még nem szeretnénk leadni. -közöltem vele, mire bólintott és elment.
-Zayn, én nem ihatok. -szólt nekem Jenni.
-Oh tényleg. Azonnal hozatok neked valamit. Mit szeretnél inni? -kezdtem el kérdezgetni. A francba, hogy lehettem olyan hülye, hogy kiment a fejemből az alkohol?
-Zayn, nyugodj már meg. Csak egy pohár vizet kérek, rendben? -mosolygott rám nyugodtan, miközben a kezemen végigsimított. Intettem egy pincérnek, hogy hozzon vizet Jenninek, a másik pincér pedig hozta a pezsgőt, de így én sem ittam. Leadtuk a rendelésünket, és felemeltük a poharunkat.
-Mire koccintsunk? -kérdezte tőlem.
-A közös jövőnkre. -néztem rá, mire ő elpirult.
-Oké, a közös jövőnkre. -koccintottuk össze a poharunkat. Mikor kihozták a vacsorát, akkor azt csendben elfogyasztottuk, mikor pedig végeztünk rendeztem a számlát. Utána visszaszálltunk a kocsiba, és a sofőrnek odaadtam egy papírra írva, hogy az Eiffel-toronyhoz vigyen minket. Nem akartam, hogy hallja Jenni, meglepetésnek szánom neki. Mikor odaértünk csak nézte csillogó szemekkel a tornyot.
-Gyere, menjünk. -segítettem ki a kocsiból, és elintéztem hogy felmehessünk. Mikor felértünk odahívtam a torony korlátjához, és onnan néztük Párizst. Egyszerűen lenyűgöző látvány volt, ahogyan Jennifer is. Gyorsan összeszedtem a gondoltaimat, eljött az időm.
-Jennifer, kérdezhetek tőled valamit? -kérdeztem remegő hangon, ő pedig bólintott.
-Tudod már egy ideje együtt vagyunk, és nagyon szeretlek téged. Tudom hogy hülye voltam mikor elhanyagoltalak mint a legjobb barátomat, és sajnálom. Tudom hogy nem vagyok tökéletes, hiszen senki sem az, és lehet kaphatnál nálam jobb férfit is, de olyat biztosan nem, aki jobban szeretne téged, mint én. Szeretlek teljes szívemből, és szeretni fogom a gyermekünket is, legyen az fiú vagy lány. Én csak veled tudom elképzelni a jövőmet, veled és a gyerekeinkkel. Szóval szeretnék kéredzni valamit. -mondtam, majd megfogtam a kezét, letérdeltem elé, majd kiemeltem a zsebemből egy kis dobozkát, és felnyitottam a tetejét, Jenni pedig szája elé kapta a kezét.
 A gyűrű:

-Jennifer Morgan. Megtisztelnél engem azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -kérdeztem tőle, neki pedig folyni kezdtek a könnyei.
-Igen Zayn. -mondta ki azt a szót, ami nekem kincset ért jelen pillanatban. Felhúztam ujjára a gyűrűt, majd felálltam, magamhoz öleltem derekánál fogva, ő karjait a nyakam köré fonta, és megcsókoltuk egymást. Utána még kicsit gyönyörködtünk a látványban, de mivel már késő volt és hűvös is, ezért ráadtam a zakómat, és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, és a szállodába vitettem magunkat. Kifizettem a sofőrünket, majd a portán elkértük a kulcsunkat, és felmentünk a szobánkba. Együtt lezuhanyoztunk, -volt ott más is, de ezt a fantáziátokra bízom- utána pedig felvettem egy boxert, ő pedig a szokásos rövidnadrág-trikó összeállítását, majd mentünk aludni. Mindketten mosolyogva néztük egy ideig a másikat, végül én nem bírtam tovább, odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Belemosolygott a csókba majd viszonozta. Nyelvem bejutásért könyörgött amit azonnal meg is kapott, így nyelveink vad táncot jártak egymással. Utána puszikkal váltam el ajkaitól a levegőhiány miatt. Homlokom az övének döntöttem, és szemeibe néztem.
-Szeretlek Jennifer. -mondtam, majd végigsimítottam arcán, és füle mögé tűrtem egyik tincsét.
-Én is szeretlek Zayn, mindennél jobban. -mondta mosolyogva, majd mellkasomhoz bújt, én pedig mosolyogva figyeltem őt, majd lassan engem is elnyomott az álom.