Puszi: Fantasy Girl
Ui: A következő rész lesz az utolsó, a 30-dik pedig az Epilógus, vagyis a befejezés. Nem tudom hogy ki mire számít a végére, azért remélem hogy mindenkinek tetszeni fog a vége, és nem lesztek vele elégedetlenek. A következő rész valamikor jövőhét közepe felé lesz várható, mert akkor lesz szabadidőm, de igyekszem vele, és ha lenne előbb időm, akkor természetesen hamarabb hozom, addig is jó olvasást ehhez a részhez.
-28.rész-
Zaynnel a szüleinknél csodásan éreztük magunkat minden nap. Nagyon jól elvoltunk, és minden nap mosolyogtam, hiszen jó volt őket újra látni, mert, már mindenki nagyon hiányzott. A szüleinknek mutattunk képet a kicsiről, és boldogan mosolyogva nézték őket már az apukáink is. Anyu és Patricia beszéltek velük, aminek hatására másnap bocsánatot kértek tőlünk, és ők is örültek neki. Hát nem tudom hogyan hatottak rájuk, de örök hálám nekik. Minden nap beszéltünk pár percet a srácokkal és a lányokkal is, akik boldogan mesélték, hogy jól érzik magukat. Én a lányokkal sokszor voltam vásárolni, és a városban is sokat sétáltunk Zaynnel, ahol gyakran kértek tőlünk autogramot. Néha összefutottunk a volt osztálytársainkkal, akik mind mosolyogva néztek minket, ők is kértek autogramot és képeket is, meg gratuláltak nekünk ahhoz, hogy összejöttünk. A babáról még semmi külső ember nem tud, hiszen előbb-utóbb úgyis észreveszik majd. Azt nem akarjuk bejelenteni, hiszen a kicsinek nyugodt életet szeretnénk majd, már ha ez lehetséges, mikor az apja szupersztár. Mindegy, a médiától meg akarjuk óvni. Az utolsó napunkat töltjük Bradfordban, nekem mégis olyan, mintha csak tegnap jöttünk volna, de hát igaz a mondás, hogyha jól érzed magad, akkor hamar telik az idő. Anyuéknak Do és én besegítettünk a konyhában, miközben apu Yaserrel és Zaynnel nézte a focimeccset. Pasik, sosem fogom megérteni miért olyan érdekes néhány férfit nézni, ahogyan futkosnak a labda után, miközben teljesen kifáradnak. Wali és Safaa pedig fent az emeleten játszottak. Gondoltam felmegyek megnézni őket, így szóltam anyuéknak miközben kezet töröltem, majd elindultam felfelé. Nagy szerencséjük volt, hogy én mentem fel, és nem valami más. Wali szobájából jöttek a hangok, így oda mentem, de mikor benyitottam, esküszöm hogy megrémültem. Egymást festegették a sminkcuccommal, ami még nem lenne baj, de az egész arcuk úgy nézett ki, mint akik horrorfilmből léptek ki.
-Khm-khm! -köszörültem meg a torkom, mire ijedten fordultak felém. -Lányok én imádlak titeket, és bármit odaadok, de kérlek titeket máskor ha a sminkemmel akartok játszani, akkor előtte kérjétek el.
-Sajnáljuk Jenni, nem akartuk kérés nélkül elvenni. -mondta Safaa halkan, és lehajtották a fejüket. Beléptem a szobába, az ajtót becsuktam, és odamentem hozzájuk.
-Safaa én nem haragszok rátok, hiszen ha így lenne már kiabálnék. Nem haragszom rátok, csak nem szeretem ha benyúlnak a cuccaim közé. Bármi kell csak kérnetek kell, és odaadom. De most inkább gyertek be velem a mosdóba hadd szedjem le rólatok a sminket, mielőtt rajtam kívül más is így lát meg, különben még szívinfarktust kap valaki. -mondtam nevetve, és bementem velük a fürdőbe, és ahogy a saját arcukat meglátták a tükörben elkezdtek nevetni, amihez én is társultam. Hát igen, elég vicces látványt nyújtottak. Lemostuk róluk a sminket, megtörölték az arcukat, majd leültettem őket a szobájukban a tükör elé, és székkel pedig elfordítottam őket a tükörtől, és elkezdtem kisminkelni őket, de kikötöttem, hogy csak egy kép erejéig, amíg megörökítjük magunkat rajta. Mindkettejüket szépen kifestettem, és meg kell mondanom nagyon jól csináltam, mert nagyon jól néztek ki. Gyorsan mindhármunk telefonjával lett egy-két kép hármunkról, és én külön kettejükről is csináltam egyet, utána pedig leszedtük újra a sminket, mivel ők még nem festhetik ki magukat. Ezután lementünk, ahol már az első tepsi süti a sütőben volt, és finom illatok szálltak a levegőben. Én a nappaliban leültem Zayn ölébe, mellkasára hajtottam a fejem, és úgy néztem az uncsi meccset, aminek szerencsére már öt perc múlva vége. Zayn kezeit átfonta a derekamon és puszit nyomott a homlokomra, de a szemeit továbbra is a képernyőn tartotta. Mikor vége lett-ismétlem óriási szerencsémre-a lányokkal úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Hirtelen 30-at. Erről a mi történetünk jut eszembe Zaynnel, ami hasonlít is kicsit, mivel mi is barátok vagyunk, és nekünk is sok időbe telt mire észrevettük, hogy többet érzünk már egymás iránt, és mi is összevesztünk elég sokáig, amit utólag már nagyon bánok, de a sors akarta így, és lehet ha nem vesztünk volna össze, akkor utána később nem jövünk össze egymással, nem jegyez el Zayn, és nem hordanám a szívem alatt a kisbabánkat, ami örökre összeköt bennünket. Zayn fejét az ölembe hajtotta, és onnan nézte a tévét, miközben én a hajával szórakoztam. Egyedül nekem nem szól ha a hajához érek, tegnap Yas összekócolta a haját, mire ő hisztizni kezdett mint egy kisgyerek, hogy több mint fél órája ment el azzal, hogy tökéletesen beállítsa a haját, ő meg két másodperc alatt tönkretette. Mi ezen csak jót nevettünk. Megismertük Do barátját Nate-et is, aki nekem elég rendesnek és szimpatikusnak tűnt, de Zaynnek már nem annyira, aki mindenki előtt közölte a fiúval, hogy kiheréli ha megbántja a nővérét. Zaynt inkább hátrébb húztam az ajtótól és még Do-tól is kapott egyet a tarkójára, amit most szép-nem szép, de akkor is megérdemelt, hiszen akár el is üldözhette volna ezzel szegény srácot, így tönkretéve a nővére kapcsolatát, és még a szülei is megszólták érte. De összességégben nagyon jól éreztük magunkat, de sajnos eljött a délután is, amikor is el kellett válnunk a családtól, és visszamenni a nyugodt és csendes környékről a hangos és nyüzsgő Londonba. Anyuéktól öt, ismétlem öt tálca süteményt viszünk a fiúknak, persze mi már ettünk belőle, amit imádtam. Mindig szerettem a sütiket és mióta terhes vagyok, azóta még jobban kívánom azokat, de azért próbálok nem sütimérgezést kapni tőlük, amit eddig sikeresen el is kerültem. A Londonba tartó úton már majdnem elaludtam, mikor végre megláttam a házat. Boldogan szálltunk ki, hiszen este 9 óra volt már, és éhesek meg fáradtak voltunk. Úgy döntöttünk, hogy a sütiket én beviszem a házba, és csak egy tálcával teszünk ki ma, a többit beletettük az egyik hűtőtáskába ami kint volt, azt pedig úgy bele Zayn kocsijába, hiszen ha mindet kitennénk akkor lehet Niall az éjjel megenné mindet, és semmi sem maradna a többieknek.
-Sziasztok. -ugrottak nekünk a többiek mihelyst beléptünk, így majdnem sikeresen elejtettem a sütiket, de még időben megtartottam őket.
-Nektek is, de mi van veletek? Mi történt hogy ilyen izgatottak vagytok? -néztünk rájuk furán, ők pedig egymás szavába vágva mutogattak Danire és Liamre, akiknek fülig ért a szájuk.
-Oké emberek állj! -szólaltam meg, mire csend lett. -Szóval, annyit a mutogatásból levágtam, hogy Daniről és Liamről van szó, és ahogy elnézem boldog hír, de könyörgöm Dani, inkább ti közöljétek a hírt míg a többiek csendben maradnak, mert így csak a fejem fájdul meg. -mondtam, mire Dani boldogan közölte hogy Liam megkérte a kezét. Én erre boldogan öleltem magamhoz a lányt, majd a fiút is, és gratuláltunk Zaynnel mi is nekik. Aztán bent a bőröndöket Zayn letette és leült a kanapéra hogy végighallgassa a lánykérést, míg mi a konyhában Danitől hallgathattuk meg, míg én a sütiket tettem ki egy tálcára, majd bevittük a nappaliba, ahol Niall és a többiek neki is estek. Mondtuk nekik hogy egyék meg nyugodtan, ugyanis mi már ma ettünk belőle eleget. Niall pedig megkért, hogy szóljak anyunak máskor is csináljon még Piramist- ez a süti neve- mivel nagyon ízlett neki, én pedig megígértem neki, anyunak meg írtam egy üzenetet, hogy a Piramis sütije sikert aratott. Akkor majd kíváncsi leszek a holnapi sütikre mit mondanak, ugyanis van benne egy tepsi amit egyedül anyu, egy amit egyedül én, egy amit Do, valamint egy amit Patricia csináltunk külön-külön, a Piramist pedig együtt, csak az anyu receptje szerint. Zaynnel vacsora és tusolás után fáradtan dőltünk be az ágyba, és aludtunk is, hiszen nagyon kimerültünk.
*Alison szemszöge*
Harry családja nagyon kedves volt végig. Megismertem Anne-t az anyukáját, Gemmát a nővérét, Robint a mostohaapját, és még Dest is, Hazza igazi apját. Ahhoz képest hogy elváltak a szülei, mikor ott voltunk akkor elég jól kijöttek, és lehetett látni, hogy nem csak látszat, és tényleg jól megvannak egymással. Harry körbevezetett egész Holmes Chapelben, megmutatta a régi suliját, és azt a pékséget is, ahol dolgozott. Be is mentünk, és egy napra beálltunk segíteni, amit nagyon élveztem. Sok ismerősével összefutottunk és kértek tőlünk közös képeket és autogramokat, és még pár barátjának is bemutatott, akik csak annyit mondtak, hogy végre talált Hazza egy normális csajt, és nem váltogatja őket minden éjszaka. Azt mondták hogy örülnek neki hogy egy átlagos lány van mellette, és nem egy sztár, így legalább biztos hogy én mellettem nem száll el magától. Hát szerintem ő amúgysem tenné, de ha igen is, én biztos nem engedném meg neki. Az egy hét alatt Gemmával barátnők lettünk, és megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és beszélgetünk majd egymással, és megígérte hogy ha bármi gondom lenne Harryvel akkor forduljak hozzá, és majd ő segít megoldani a gondot ha tud benne, persze erről Hazz nem tud, ami nem is baj. Nem kell neki mindenről tudnia. A lényeg hogy az egy hét alatt megismertem a Styles családot, akikkel nagyon jól kijöttem, és hamar megkedveltek és elfogadtak, ami óriási megkönnyebbülés volt nekem, hiszen nagyon aggódtam amiatt, hogy majd elfogadnak-e.
*Louis szemszöge*
Eleanorral alig akartunk visszajönni Londonba, és a szüleim is alig akartak elengedni minket. Hát Eleanor a bájával és a kedvességével nem csak engem, de a családomat is levette a lábukról. A húgaimmal nagyon kedves volt, és végig próbált mindenki kérdésére válaszolni. Mikor a lányok felhívták hogy megmutassák neki a szobájukat én lent maradtam anyuékkal, akik elismerően bólogattak, és közölték, hogy meg ne merjem bántani ezt a lányt, mert még egy ilyen kedves és szép lányt a világon sehol máshol nem találok, és tudom hogy igazuk van. Na a srácok barátnői is gyönyörűek, de nekem Eleanor a legszebb lány, hiszen én őt szeretem, és örülök hogy nem féltékenykedik a rajongóink miatt, és megbízik bennem, hiszen semmi oka a féltékenykedésnek, mivel én rajta kívül nem tudnám elképzelni a jövőmet mással. Úgy tervezem, hogy szilveszter napján, tehát még December 31-én megkérem a kezét. Azt hiszem én megtaláltam azt a bizonyos nagy Ő-t, méghozzá Eleanor személyében. Tiszta szívemből szeretem őt, a családom is kedveli, és elmondása szerint ő is kedveli őket, és ő is szeret engem. Ha pedig még korainak találná és esetleg visszautasítaná a gyűrűt, vagy csak kérné hogy várjunk még, akkor később újra megpróbálnám, kivéve ha velem akar élni, de nem akar házasságot, mert lehetséges, viszont én akkor sem hagyom el ilyen dolog miatt, hiszen attól a szerelmünk még nem lesz gyengébb egymás iránt. Az egy hét alatt rengeteget sétáltunk Doncasterben ami El-nek nagyon tetszett, és rengeteg rajongóval találkoztunk, akik mind kedvesek voltak hozzá, ami nagyon jól esett neki. Közös képeket és aláírásokat kértek, amiket szívesen adtunk meg nekik. Egyszóval, örültem mert végre újra otthon lehettem a családommal, és annak is örültem, hogy ilyen hamar befogadták a barátnőmet.
*Liam szemszöge*
Wolverhamptonban végre úgy éreztem, hogy hazatértem mikor ténylegesen hazaértem a barátnőmmel, akiről előre szóltam hogy magammal viszem, nehogy a szüleim meglepődjenek, bár már ismerik és nagyon kedvelik, de mindig szólok nekik róla, hogy tudjanak az érkezéséről. A nővéreim, Ruth és Nicola egyből Dani nyakába ugrottak, amint meglátták, és csak utána következett a saját öccsük, hát szép mondhatom. Igazából persze nem voltam dühös, hiszen örültem, hogy Danit ennyire kedvelik a szüleim, nem úgy mint Sophiát, akit nem bírtak mikor bemutattam őt nekik. Azt mondták, hogy ő nem hozzám való, és igazuk volt. Hozzám ugyanis Dani illik, ezért is tervezem azt, hogy az utolsó napon megkérem a kezét.
-Dani, kijönnél velem egy kicsit? -kérdeztem meg mikor a szobámban voltunk, és beszélgettünk.
-Persze. -válaszolta mosolyogva, és kimentünk az erkényre.
-Dani, én nagyon szeretlek téged, és remélem hogy te is engem. Benned megbízom teljesen, tudod minden titkom, és mellettem állsz mindig, bármi is legyen. Én őszintén tiszta szívemből szeretlek téged, és én is melletted állok bármiben, de ezt remélem tudod. Együtt vagyunk már 3 éve, amiben voltak ugyan vitáink, de mint kiderült számunkra, mi nem tudunk egymás nélkül élni, hisz mindig egymás mellett kötünk ki újra.Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom ki, hogy benned megtaláltam azt, akivel szívesen összekötném az életem. -itt ledérdeltem elé, majd zsebemből elővettem egy dobozkát, és felpattintottam a tetejét. -Danielle Peazer, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -kérdeztem, mire ő elmosolyodott, és boldogan mosolyogva bólogatott, miközben könnyektől csillogtak a szemei. Én felálltam, ujjára felhúztam a gyűrűt, és megcsókoltam őt, utána pedig miután kicsit megnyugodott már boldogan meséltük el a szüleimnek, akik mind tudtak a dologról. A srácok és a lányok is gratuláltak nekünk, amiért boldog vagyok, hiszen mind kedvelik Danit. Még esküvőt egyenlőre nem tervezünk, hiszen egyik dolog az a tél, a másik meg, hogy megbeszéltük Danivel, hogy még kicsit várunk vele, és majd ha úgy akarjuk, akkor majd elkezdjük tervezni.
*Amanda szemszöge*
Niall, és az ő családja. Hát mit is mondjak? Egyszerűen pont olyanok mint Niall, az evésüket leszámítva. Kedvesek, aranyosak, és nagyon vidámak Megismertem Maurát aki Niall anyukája, Bobbyt, aki Niall apukája, és még Greget is, aki Niall bátyja, egyedül Greg barátnőjét nem, ugyanis ő éppen a szüleinél volt azon a héten, mert Niall későn szólt hogy megyünk, és már nem tudta áttenni. Greg nagyon kedves volt velem, és sokat nevettek rajta és barátomon, akik egész nap szívatták egymást. Az étkezéseknél pedig már mindenki befejezte általában a kajálást, de Niall még újabb és újabb adagot szedett ki magának. Mi lesz majd, ha később is együtt maradunk és összeházasodunk meg gyerekeink lesznek? Remélem ők nem fognak annyit enni mint ő, mert annyit egyszerűen képtelenség lenne főzni, de ezen ráérek még gondolkodni. Fiatalok vagyunk, és élvezzük egymás mellett az életet, de még sem Niall, sem én nem állunk arra hogy elkötelezzük az életünket. Persze én tudom hogy mellette akarom leélni majd az életemet, de esküvőre meg ilyesmire még nem állok készen, és elmondása szerint még ő sem, ami jó is, mert így legalább nem kell visszautasítanom őt. Jó hogy mindent meg tudok vele beszélni, így még sosem vitáztunk. Alison is sokszor ad tanácsokat, amiért nagyon hálás vagyok neki. Fiatalkora ellenére ugyanis nagyon okos, és Jenni után ő a legjobb barátnőm a lányok közül, El és Dani pedig utánuk jönnek harmadikként. Rengeteg tanácsot tud adni, amit általában be is válnak, és én is szoktam neki segíteni, ha tudok. Itt Maura látott el pár jó tanáccsal, amit nem árt tudnom Niallről, és pár ír receptet is megmutatott, amik nagyon ízlettek, ezért megtanította megcsinálni, és nem is olyan nehéz az elkészítésük. Nagyon örülök hogy Niall családja ilyen kedves velem, ahogy amiatt is boldog vagyok ,hogy ilyen barátom van. A világon ő nekem a legfontosabb. A szüleim 17 éves koromban meghaltak, a nagyszüleim akik neveltek pedig tavaly, tehát hozzám most Niall áll a legközelebb, és remélem, hogy ez később is így lesz. Hiszen szeretem őt, és az életemet is rá merném bízni. Köszönettel tartozom Jennifernek életem végéig, amiért bemutatott Niallnek, és összejöhettem vele. Most igazán boldog vagyok, és remélem hogy ez mindig így marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése