Puszi: Fantasy Girl
-25.rész-
*Zayn szemszöge*
Már vagy egy órája felkeltem, és csak nézem a karjaimban békésen alvó édes lányt. Épp ki akartam kelni mellőle, mikor is megcsörrent a mobilom az éjjeliszekrényen. Óvatosan érte nyúltam, majd kikeltem az ágyból úgy hogy Jenn nehogy felébredjen, és a fürdőbe mentem, ahol felvettem a telefont.
-Haló? -szóltam bele a készülékbe.
-Jó napot, Mr. Malikkal beszélek? -kérdezte egy férfihang.
-Igen. Mit szeretne? -kérdeztem.
-Bowen nyomozó vagyok Londonból. Én kaptam nemrégen a maguk ügyét, amikor Miss. Morgan és Mr. Horan balesetet szenvedtek Mr. McAdams miatt. Csak azért hívtam hogy értesítsem önöket arról, hogy Mr. McAdams úr ma reggel feladta magát a rendőrségen, és mindent bevallott. Nemsokkal később a tettestársát is megtaláltuk pont ott, ahol ő mondta. A tettestársa Miss. Jefferson. Az ügyet lezártuk, és már minden rendben van.
-Ó te jó ég. Nem is tudja hogy milyen jó hírek ezek nekünk. Köszönjük szépen a rendőrség munkáját. -hálálkodtam. Igazából annyi minden összejött, hogy ki is ment ez a seggfej a fejemből, aki miatt majdnem elvesztettem Jennit.
-Ez a munkánk uram. Nos, további szép napot kívánok Mr. Malik. Viszont hallásra.
-Magának is. Viszont hallásra. -tettem le a telefont, majd kiléptem a fürdőből, ahol Jenni ült az ágyon a telefonját nyomkodva, mikor kijöttem pedig felnézett, és rám mosolygott.
-Jó reggelt, kivel beszéltél ilyen korán reggel? -nézett rám kíváncsi, és kicsit még álmos tekintettel.
-Hát, van egy jó hírem. Elkapták Danielt, és a tettestársát Deont is. Feladta ma reggel Londonban magát, és elmondta a búvóhelyüket, így megtalálták ott Deont is. A felügyelő hívott fel. Tudod az időeltolódás miatt ott már nincs olyan korán.
-E-el kapták Danieléket? -kérdezte, én bólintottam egyet mosolyogva, mire ő szorosan átölelt. -El sem hiszed mennyivel jobb úgy boldognak lenni, hogy tudod már nem kell félned mindig mikor kimész az utcára vagy bárhova. -mondta mosolyogva, majd kipattant az ágyból. -Gyorsan elkészülök, utána menjünk reggelizni, mert éhes vagyok. -mondta a végét nyafogva, amin én jót nevettem, utána pedig természetesen biztosítottam róla, hogy lemegyünk enni. Valóban gyorsan elkészült, mindössze 15 percet vártam rá.
-Ez tényleg gyors volt. -mondtam, közben én is bementem.
-Miért? Csak nem kételkedtél bennem? -kérdezte a túloldalról.
-Dehogyis. Sosem tennék ilyet. -mondtam neki.
-Ahan. Nem hiszem el, de mindegy siess légyszi. -mondta, én pedig már ki is léptem tökéletesen belőtt séróval, és felöltözve.
-Ah, na végre. Mehetünk? -kérdezte.
-Nyugi már kicsim. Vegyél mély levegőket, és nyugodj meg. Tudom hogy ideges vagy, de hidd el nekem én is az vagyok, de nem mutatom ki. Neked meg most amúgy sem tesz jót az idegesség, úgyhogy nyugi. -mondtam miközben a lifttel mentünk lefelé, és nyugtatóan simogattam a hátát, ami segített egy kicsit, mert ellazította eddig merev testtartását.
-Mikor leértünk bementünk az étterembe, ahol ott voltak a többiek is. Reggeli közben beszélgettünk, utána pedig mindenkit megkértünk, hogy jöjjenek velünk fel a szobánkba, mert meg kell beszélnünk valamit. Ők jöttek is, így lifttel felmentünk, kulccsal kinyitottuk a szoba ajtaját, majd mindenki helyet foglalt a nappaliszerűségben. Ki a kanapén, ki a székeken, ki a földön ült le. Mi pedig Jennivel kézenfogva megálltunk előttük, és végül belekezdtem én.
-Mint azt már ti is tudjátok, tegnap Jenn elég rosszul érezte magát, ezért elmentünk orvoshoz. Nos az orvostól közölte velünk, hogy Jennifer babát vár, szóval terhes. -hadartam el egy szuszra, a többiek pedig csak dermedten bámultak maguk elé, még Paul is. Louis volt az, aki először magához tért, felpattant a kanapéról, majd felkapta és megpörgette Jennit a karjaimban, El pedig mosolyogva jött oda hozzánk.
-Gratulálok mindkettőtöknek. -Én is, ez tök szuper, még mindig alig akarom elhinni. -mondta El és Louis.
-Köszönjük, és hidd el Lou, még mi is nehezen hisszük el. -mondtam, majd nevettünk. Lassan a többiek is odajöttek hozzánk gratulálni, majd Niall megszólalt, de el is rontotta vele a boldogságot.
*Niall szemszöge*
Mi van?? Terhes? Ez csak egy vicc, ugye? Könyörgöm, mondjátok hogy csak álmodom. Csípjen meg valaki, hogy felébredjek. Ezt nem hiszem el, hogy a fenébe történhet ez meg. Nem elég, hogy Zayn szerzi meg azt a lányt, akibe először úgy igazán szerelmes voltam, de most még közös gyerekük is lesz. Igaz, hogy Amandával vagyok, és igen szeretem őt, de most hogy bejelentették ezt, egyből felment bennem a pumpa. Még mindig szeretem Jennit, hiszen az első szerelmet akár hiszitek, akár nem, a fiúknak is nehéz kiheverni, főleg ha az első szerelmed ejt téged egy másik miatt. Ezt az idegességemet próbáltam elrejteni és nyugodt hangon megszólalni, de nem igazán sikerült, legalábbbis nem hinném.
-Komolyan? Haver, egy gyerek ilyen fiatalon? -kérdeztem ,mire mindenki döbbent szemekkel nézett rám, Amanda oldalba lökött, Zayn pedig szúrós szemekkel nézett rám.
-Igen haver, komolyan. -nyomta a haver szót. -Egyébként nem tudom hogy miért vagy így felháborodva, mikor nem neked utána nevelni, hanem nekünk. A mi gyerekünk, és bár nem igazán számítottunk rá, attól még ugyanúgy szeretni fogjuk, mert ő a mi gyerekünk lesz. Ha nem tetszik valami, akkor ki lehet menni, ne rontsd el mások kedvét is. A miénket meg főleg ne. -mutatott magára és Jennire.
-Ahogy akarjátok, már itt se vagyok. -közöltem, majd még láttam hogy Jenni súg valamit Zayn fülébe, de utána kijöttem, és elindultam a hátsó kijárat felé a lépcsőn, de egy hang megállított.
-Niall, várj. -kiálltott utánam Jenni, majd futva beért. -Niall, mi volt ez az egész odabent. Miért kellett ezt csinálnod? -kérdezte tőlem szomorú arccal.
-Sajnálom Jenni, de egyszerűen még mindig érzek irántad valamit, és nem tudtam visszafogni magam. Szeretem Amet, és egy idő után úgy érzem hogy majd bele tudok szeretni, de még mindig érzek irántad is valamit, bár már nem olyan erősen, mint akkor. Egyébként tudom hogy örülnöm kéne a boldogságotoknak szóval gratulálok, csak hát kicsit felidegesítettem magam, de nem akartalak megbántani se Zaynt, se téged. Fontosak vagytok nekem mindketten, bocsánat. -fejeztem be, és minden szavam komolyan is gondoltam. Tényleg bántott ez a dolog, és nem akartam megsérteni őket, és mindketten fontosak nekem, csak persze máshogy, de remélem egyszer Jennire is tudok majd úgy tekinteni mint egy barátra, vagy éppen egy húgra, és akkor könnyebb lenne minden.
-Semmi baj Niall, bár ez azért rosszul esett, és nem csak nekem, Zaynt is megbántottad, nem is kicsit.
-Tudom. Menjünk vissza, és bocsánatot kérek mindenkitől. -mondtam, mire ő bólintott, majd visszamentünk. Még mindig csend volt, így mikor beléptünk mindenki minket nézett.
-Ömm.. izé, sajnálom az előbbit. Csak kicsit ideges vagyok mostanában, nem tudom magam rendesen kipihenni, de sajnálom hogy rajtatok csattant az ostor. Nem akartam, és gratulálok a babához. Biztosan remek szülők lesztek majd. -mosolyogtam erőltetetten, de Jennin kívül senki sem vette észre, és végre ugyanolyan lett a hangulat, mint mielőtt elrontotta volna. Vidáman beszélgetett mindenki mindenkivel, majd Paul szólalt meg.
-Srácok. Mikor akarjátok majd bejelenteni? Mert előbb-utóbb kiderül. A fotósok és a rajongók is ki fogják egy idő után szúrni, és csalódni fognak, ha nem tőletek tudják meg, szóval ezt is be kellene majd iktatni, hogy közöljétek velük ezt valahogy. -mondta nekik.
-Még most semmiképpen sem akarjuk közölni, nektek is csak azért mondtuk el, mert olyanok vagyunk mint egy család, és mert Jenni rosszullétei előbb-utóbb úgyis feltűnőek lettek volna, és el sem akartuk titkolni. De a rajongóknak még ráérünk elmondani. -mondta Zayn, aztán még náluk voltunk vagy egy órát, végül pedig mindenki ment a maga dolgára. Én elmentem Amandával sétálni és felfedezni Párizst.
*Jenni szemszöge*
-Kicsit furcsa volt Niall, nem gondolod? -kérdezte Zayn mikor már mindenki elment tőlünk.
-Egy kicsit, de mondta hogy amiatt hogy nem pihente ki magát rendesen. -mondtam. Nem szerettem hazudni neki, de muszáj volt. Nem akartam hogy összevesszen Niallel miattam, és én sem szerettem volna őt elveszteni, most meg már végképp nem, szükségem van rá.
-Kicsim, eljönnél ma este velem vacsorázni? -kérdezte csillogó tekintettel, miközben elém lépett és átölelte karjaival a derekamat.
-Örömmel. -mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta, majd megcsókolt. Estig Niall és Amanda kivételével mind pihentünk Liaméknél. Niall és Amanda elmentek sétálni, de mi inkább pihenésre vágytunk, így ott voltunk, és filmeztünk.
-Hé, tegyünk már be valami horrort. -vetette fel Harry.
-Ja. Már három vígjátékot megnéztünk, jöhetne egy horror is. -érvelt Louis is. Miután tíz percig kérleltek minket végül belementünk, bár én csak azért, hogy hallgassanak már el végre. Ők győzedelmesen elvigyorodtak, majd betették a Tükröket. Gyűlölöm ezt a filmet, és félek is tőle. Hát a fiúk örülhettek, mert mindannyian a pasijaink karjai közt néztük végig a filmet. Mikor vége lett mi Zaynnel leléptünk hogy elkészüljünk.
Én ezt vettem fel:
A hajamat kontyba fogtam a fejem tetején, és késznek éreztem magam. Még befújtam magam a kedvenc parfümömmel, amit még Zayntől kaptam, majd magamhoz kapta a táskám és belepakoltam pár fontos dolgot ami kellhet, majd kiléptem a mosdóból. Mikor megláttam Zaynt szerintem egy pillanatig azt is el felejtettem, hogy hogy kell lélegezni. Öltönyben volt, és most is tökéletesen be volt lőve a haja, és istenem hogy lehet valaki ennyire helyes??
*Zayn szemszöge*
Jennivel randira megyek ma este, és remélem hogy jól fog végződni a ma esti randi, mert akkor én leszek a világ legboldogabb pasija. Mikor Louéknál elkészültem visszamentem a szobánkba, de amikor beléptem a szívem kihagyott néhány ütemet, majd ezerrel kezdett el verni. Jennifer egyszerűen eszméletlenül csodálatosan nézett ki. Ez a lány aki néhány hónapja még a legjobb barátnőm volt, most a csajom, és teljesen elvette az eszem. Nem tudok normálisan gondolkodni ha a közelemben van. Mikor végignéztem rajta elpirult, és szégyenlősen lehajtotta a fejét. Olyan aranyos ilyenkor. Imádom, hogy még mindig ilyeneket váltok ki belőle, pedig már jó ideje együtt vagyunk. Oda léptem elé, majd megfogtam a kezeit.
-Gyönyörű vagy. -emeltem kezeit a számhoz, majd 1-1 lágy puszit leheltem rájuk.
-Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. -mosolygott rám. Elmosolyodtam, majd karomat felé nyújtottam, amibe nevetve belekarolt, és így indultunk el. Lent a portán leadtuk a kulcsot, utána pedig kimentünk az iderendelt kocsi elé. Kinyitottam neki az autó hátsó ajtaját, beült majd mellé én is, és jeleztem a sofőrnek, hogy mehetünk. Egy elegáns étterem felé vettük az irányt, ahová már elintéztem az asztalfoglalást és azt is, hogy csak mi legyünk ott. Mikor odaértünk segítettem neki kiszállni, a sofőr pedig ott maradt kint a kocsiban, ugyanis ezután még megyünk tovább.
-Jó estét. Asztalfoglalásom van Zayn Malik névre, 2 személyre. -diktáltam, majd egy pincér jött elénk, aki egy asztalhoz kísért minket.
-Parancsoljanak, az étlapok. Hozhatok valamit inni? -kérdezte a pincér.
-Egy üveggel a legjobb pezsgőjükből. A rendelést még nem szeretnénk leadni. -közöltem vele, mire bólintott és elment.
-Zayn, én nem ihatok. -szólt nekem Jenni.
-Oh tényleg. Azonnal hozatok neked valamit. Mit szeretnél inni? -kezdtem el kérdezgetni. A francba, hogy lehettem olyan hülye, hogy kiment a fejemből az alkohol?
-Zayn, nyugodj már meg. Csak egy pohár vizet kérek, rendben? -mosolygott rám nyugodtan, miközben a kezemen végigsimított. Intettem egy pincérnek, hogy hozzon vizet Jenninek, a másik pincér pedig hozta a pezsgőt, de így én sem ittam. Leadtuk a rendelésünket, és felemeltük a poharunkat.
-Mire koccintsunk? -kérdezte tőlem.
-A közös jövőnkre. -néztem rá, mire ő elpirult.
-Oké, a közös jövőnkre. -koccintottuk össze a poharunkat. Mikor kihozták a vacsorát, akkor azt csendben elfogyasztottuk, mikor pedig végeztünk rendeztem a számlát. Utána visszaszálltunk a kocsiba, és a sofőrnek odaadtam egy papírra írva, hogy az Eiffel-toronyhoz vigyen minket. Nem akartam, hogy hallja Jenni, meglepetésnek szánom neki. Mikor odaértünk csak nézte csillogó szemekkel a tornyot.
-Gyere, menjünk. -segítettem ki a kocsiból, és elintéztem hogy felmehessünk. Mikor felértünk odahívtam a torony korlátjához, és onnan néztük Párizst. Egyszerűen lenyűgöző látvány volt, ahogyan Jennifer is. Gyorsan összeszedtem a gondoltaimat, eljött az időm.
-Jennifer, kérdezhetek tőled valamit? -kérdeztem remegő hangon, ő pedig bólintott.
-Tudod már egy ideje együtt vagyunk, és nagyon szeretlek téged. Tudom hogy hülye voltam mikor elhanyagoltalak mint a legjobb barátomat, és sajnálom. Tudom hogy nem vagyok tökéletes, hiszen senki sem az, és lehet kaphatnál nálam jobb férfit is, de olyat biztosan nem, aki jobban szeretne téged, mint én. Szeretlek teljes szívemből, és szeretni fogom a gyermekünket is, legyen az fiú vagy lány. Én csak veled tudom elképzelni a jövőmet, veled és a gyerekeinkkel. Szóval szeretnék kéredzni valamit. -mondtam, majd megfogtam a kezét, letérdeltem elé, majd kiemeltem a zsebemből egy kis dobozkát, és felnyitottam a tetejét, Jenni pedig szája elé kapta a kezét.
A gyűrű:
-Jennifer Morgan. Megtisztelnél engem azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -kérdeztem tőle, neki pedig folyni kezdtek a könnyei.
-Igen Zayn. -mondta ki azt a szót, ami nekem kincset ért jelen pillanatban. Felhúztam ujjára a gyűrűt, majd felálltam, magamhoz öleltem derekánál fogva, ő karjait a nyakam köré fonta, és megcsókoltuk egymást. Utána még kicsit gyönyörködtünk a látványban, de mivel már késő volt és hűvös is, ezért ráadtam a zakómat, és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, és a szállodába vitettem magunkat. Kifizettem a sofőrünket, majd a portán elkértük a kulcsunkat, és felmentünk a szobánkba. Együtt lezuhanyoztunk, -volt ott más is, de ezt a fantáziátokra bízom- utána pedig felvettem egy boxert, ő pedig a szokásos rövidnadrág-trikó összeállítását, majd mentünk aludni. Mindketten mosolyogva néztük egy ideig a másikat, végül én nem bírtam tovább, odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Belemosolygott a csókba majd viszonozta. Nyelvem bejutásért könyörgött amit azonnal meg is kapott, így nyelveink vad táncot jártak egymással. Utána puszikkal váltam el ajkaitól a levegőhiány miatt. Homlokom az övének döntöttem, és szemeibe néztem.
-Szeretlek Jennifer. -mondtam, majd végigsimítottam arcán, és füle mögé tűrtem egyik tincsét.
-Én is szeretlek Zayn, mindennél jobban. -mondta mosolyogva, majd mellkasomhoz bújt, én pedig mosolyogva figyeltem őt, majd lassan engem is elnyomott az álom.
*Jenni szemszöge*
-Kicsit furcsa volt Niall, nem gondolod? -kérdezte Zayn mikor már mindenki elment tőlünk.
-Egy kicsit, de mondta hogy amiatt hogy nem pihente ki magát rendesen. -mondtam. Nem szerettem hazudni neki, de muszáj volt. Nem akartam hogy összevesszen Niallel miattam, és én sem szerettem volna őt elveszteni, most meg már végképp nem, szükségem van rá.
-Kicsim, eljönnél ma este velem vacsorázni? -kérdezte csillogó tekintettel, miközben elém lépett és átölelte karjaival a derekamat.
-Örömmel. -mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta, majd megcsókolt. Estig Niall és Amanda kivételével mind pihentünk Liaméknél. Niall és Amanda elmentek sétálni, de mi inkább pihenésre vágytunk, így ott voltunk, és filmeztünk.
-Hé, tegyünk már be valami horrort. -vetette fel Harry.
-Ja. Már három vígjátékot megnéztünk, jöhetne egy horror is. -érvelt Louis is. Miután tíz percig kérleltek minket végül belementünk, bár én csak azért, hogy hallgassanak már el végre. Ők győzedelmesen elvigyorodtak, majd betették a Tükröket. Gyűlölöm ezt a filmet, és félek is tőle. Hát a fiúk örülhettek, mert mindannyian a pasijaink karjai közt néztük végig a filmet. Mikor vége lett mi Zaynnel leléptünk hogy elkészüljünk.
Én ezt vettem fel:
*Zayn szemszöge*
Jennivel randira megyek ma este, és remélem hogy jól fog végződni a ma esti randi, mert akkor én leszek a világ legboldogabb pasija. Mikor Louéknál elkészültem visszamentem a szobánkba, de amikor beléptem a szívem kihagyott néhány ütemet, majd ezerrel kezdett el verni. Jennifer egyszerűen eszméletlenül csodálatosan nézett ki. Ez a lány aki néhány hónapja még a legjobb barátnőm volt, most a csajom, és teljesen elvette az eszem. Nem tudok normálisan gondolkodni ha a közelemben van. Mikor végignéztem rajta elpirult, és szégyenlősen lehajtotta a fejét. Olyan aranyos ilyenkor. Imádom, hogy még mindig ilyeneket váltok ki belőle, pedig már jó ideje együtt vagyunk. Oda léptem elé, majd megfogtam a kezeit.
-Gyönyörű vagy. -emeltem kezeit a számhoz, majd 1-1 lágy puszit leheltem rájuk.
-Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. -mosolygott rám. Elmosolyodtam, majd karomat felé nyújtottam, amibe nevetve belekarolt, és így indultunk el. Lent a portán leadtuk a kulcsot, utána pedig kimentünk az iderendelt kocsi elé. Kinyitottam neki az autó hátsó ajtaját, beült majd mellé én is, és jeleztem a sofőrnek, hogy mehetünk. Egy elegáns étterem felé vettük az irányt, ahová már elintéztem az asztalfoglalást és azt is, hogy csak mi legyünk ott. Mikor odaértünk segítettem neki kiszállni, a sofőr pedig ott maradt kint a kocsiban, ugyanis ezután még megyünk tovább.
-Jó estét. Asztalfoglalásom van Zayn Malik névre, 2 személyre. -diktáltam, majd egy pincér jött elénk, aki egy asztalhoz kísért minket.
-Parancsoljanak, az étlapok. Hozhatok valamit inni? -kérdezte a pincér.
-Egy üveggel a legjobb pezsgőjükből. A rendelést még nem szeretnénk leadni. -közöltem vele, mire bólintott és elment.
-Zayn, én nem ihatok. -szólt nekem Jenni.
-Oh tényleg. Azonnal hozatok neked valamit. Mit szeretnél inni? -kezdtem el kérdezgetni. A francba, hogy lehettem olyan hülye, hogy kiment a fejemből az alkohol?
-Zayn, nyugodj már meg. Csak egy pohár vizet kérek, rendben? -mosolygott rám nyugodtan, miközben a kezemen végigsimított. Intettem egy pincérnek, hogy hozzon vizet Jenninek, a másik pincér pedig hozta a pezsgőt, de így én sem ittam. Leadtuk a rendelésünket, és felemeltük a poharunkat.
-Mire koccintsunk? -kérdezte tőlem.
-A közös jövőnkre. -néztem rá, mire ő elpirult.
-Oké, a közös jövőnkre. -koccintottuk össze a poharunkat. Mikor kihozták a vacsorát, akkor azt csendben elfogyasztottuk, mikor pedig végeztünk rendeztem a számlát. Utána visszaszálltunk a kocsiba, és a sofőrnek odaadtam egy papírra írva, hogy az Eiffel-toronyhoz vigyen minket. Nem akartam, hogy hallja Jenni, meglepetésnek szánom neki. Mikor odaértünk csak nézte csillogó szemekkel a tornyot.
-Gyere, menjünk. -segítettem ki a kocsiból, és elintéztem hogy felmehessünk. Mikor felértünk odahívtam a torony korlátjához, és onnan néztük Párizst. Egyszerűen lenyűgöző látvány volt, ahogyan Jennifer is. Gyorsan összeszedtem a gondoltaimat, eljött az időm.
-Jennifer, kérdezhetek tőled valamit? -kérdeztem remegő hangon, ő pedig bólintott.
-Tudod már egy ideje együtt vagyunk, és nagyon szeretlek téged. Tudom hogy hülye voltam mikor elhanyagoltalak mint a legjobb barátomat, és sajnálom. Tudom hogy nem vagyok tökéletes, hiszen senki sem az, és lehet kaphatnál nálam jobb férfit is, de olyat biztosan nem, aki jobban szeretne téged, mint én. Szeretlek teljes szívemből, és szeretni fogom a gyermekünket is, legyen az fiú vagy lány. Én csak veled tudom elképzelni a jövőmet, veled és a gyerekeinkkel. Szóval szeretnék kéredzni valamit. -mondtam, majd megfogtam a kezét, letérdeltem elé, majd kiemeltem a zsebemből egy kis dobozkát, és felnyitottam a tetejét, Jenni pedig szája elé kapta a kezét.
A gyűrű:
-Igen Zayn. -mondta ki azt a szót, ami nekem kincset ért jelen pillanatban. Felhúztam ujjára a gyűrűt, majd felálltam, magamhoz öleltem derekánál fogva, ő karjait a nyakam köré fonta, és megcsókoltuk egymást. Utána még kicsit gyönyörködtünk a látványban, de mivel már késő volt és hűvös is, ezért ráadtam a zakómat, és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, és a szállodába vitettem magunkat. Kifizettem a sofőrünket, majd a portán elkértük a kulcsunkat, és felmentünk a szobánkba. Együtt lezuhanyoztunk, -volt ott más is, de ezt a fantáziátokra bízom- utána pedig felvettem egy boxert, ő pedig a szokásos rövidnadrág-trikó összeállítását, majd mentünk aludni. Mindketten mosolyogva néztük egy ideig a másikat, végül én nem bírtam tovább, odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Belemosolygott a csókba majd viszonozta. Nyelvem bejutásért könyörgött amit azonnal meg is kapott, így nyelveink vad táncot jártak egymással. Utána puszikkal váltam el ajkaitól a levegőhiány miatt. Homlokom az övének döntöttem, és szemeibe néztem.
-Szeretlek Jennifer. -mondtam, majd végigsimítottam arcán, és füle mögé tűrtem egyik tincsét.
-Én is szeretlek Zayn, mindennél jobban. -mondta mosolyogva, majd mellkasomhoz bújt, én pedig mosolyogva figyeltem őt, majd lassan engem is elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése