Puszi: Fantasy Girl
-24.rész-
*Alison szemszöge*
A reptérre indultunk el. Nem voltam szomorú amiatt, hogy Harryék mennek, ugyanis én is megyek velük. Harry megbeszélte a dolgot a szüleimmel, és bár egy egész napig könyörögtünk nekik, de megérte, hiszen elengedtek. Paul már tud róla, de a többieknek meglepetés lesz. A szüleim hozzák ki a cuccokat a reptérre, hogy senki se sejtse, hogy én is megyek, bár mindenki a kocsiban érdekesen néz ránk, amiért csak mosolygunk, de majd rájönnek, pontosan.. most.
-Megérkeztünk! -szólt a sofőr, majd kiszállt, és kinyitotta nekünk a kocsi ajtaját mindkét oldalt, és kiszálltunk. Mind kivették a bőröndöket, mi pedig intettünk Paulnak, hogy előre megyünk, mire ő biccentett, hogy értette.
-Anyu, apu. Sziasztok! -integettem a szüleimnek, hogy észrevegyenek, majd odasiettünk hozzájuk.
-Jó reggelt Mr. és Mrs. Morgan! -köszönt nekik Harry, pedig már megmondták neki, hogy tegezze őket nyugodtan. -Elnézést, vagyis Jó reggelt Emma és Dave. -javított, mikor anyu kérdő tekintetét meglátta.
-Nektek is. Tessék a bőröndjeid kicsim. Mindent bepakoltam amit mondtál, meg pár melegebb ruhát is, mivel Harry említette, hogy London időjárása kiszámíthatatlan. -közölte anyu, majd átadta volna a két bőröndömet, de Hazza vette át a kezéből.
-Majd én viszem. -közölte, és aputól is átvette a két bőröndömet, majd rápakolta a gurulós bőröndjének a tetejére a két bőröndöt, a másik kezében pedig a másik kettőt fogta.
-Igyekezzetek. -szólt Paul nekünk, így anyuéktól elbúcsúztunk, és odasiettünk a többiekhez.
-Hát ezek a bőröndök? -nézett ránk Jenn.
-Ó, semmi különös, csak anyuék és Paul belement, hogy veletek mehessek tovább, és utána Londonba is elengedtek egy ideig. -mosolyogtam, mire mind a nyakamba ugrottak.
-Oké-oké, örülök hogy mindenki boldog, de a gép nem vár minket estig, és a rajongókat se tudják már sokáig kint tartani. -közölte Paul, és mind leadtuk a bőröndöket, becsekkoltunk, és beszálltunk a gépbe. Apropó Amandát kirúgták a munkahelyéről, mivel a tegnapi járattal mennie kellett volna, de lekéste, és a főnöke telefonon kirúgta, így mostantól annyi a szabadideje, amennyit csak akar. Niallel megbeszélték, hogy majd ha visszaértünk Londonba, akkor keres munkát, mert Niall megkérte, hogy maradjon velünk ő is, mivel nem akar magában lenni, Am pedig hallgatott rá, így velünk marad, amit nem bánok, mert nagyon bírom, mint a többieket is, bár vele a legjobb a kapcsolatom, ő a legjobb barátnőm, de persze csak az én drága unokanővérkém, Jenni után.
-Oké, akkor irány Párizs!! -üvölti Lou és Harry, amint felszállunk a géppel.
-Oké, most hogy kiordibáltátok magatokat kuss legyen, mert aludni akarok! -szólalt meg Zayn Jenni válláról, aki csak nevetett rajta.
-Mi van Zaynie? Lefárasztott este a kiscsaj? -kérdezte Harry, mire én szájon vágtam.
-Naa! Ezt most miért kaptam. Lou drágám védj meg, bánt Alison! -játszotta magát Harry.
-Miért kekeckedsz az asszonnyal? Na jó, most az egyszer megkönyörülök rajtad. Gyere drágám! -mondta Lou, mire mi is beszálltunk Ellel.
-Most akkor megcsaltok minket a fülünk és a szemünk láttára? Kész, vége Harry, szakítok veled!
-Ahogy én is veled Lou! -mondta El sértődöttséget színlelve.
-Ne már El drágám. Bocsi Harry, de a csajom dögösebb, mint te. Majd akkor ha mások nem látnak minket! -kacsintott Louis, mire senki se bírta, és mind felnevettünk. Majd azt láttuk, hogy Jenni felpattan a helyéről, és a mosdó felé rohan.
-Zayn, mi baja van Jenn-nek? -kérdeztem, és mind rá néztünk.
-Nem tudom, hirtelen rosszul lett. -mondta, majd utána ment a mosdó elé, ahonnan pár perc múlva Jenni lépett ki falfehéren. Valamit beszéltek ott egymással egy ideig, utána pedig visszajöttek. Nem értettünk sajnos semmit, csak láttuk, ahogyan járt a szájuk.
-Paul. Ha leszálltunk Jennivel elmegyünk egy orvoshoz! -jelentette ki Zayn, miközben Jenni lefeküdt az elhelyezett kanapén, Zayn pedig mellé ült.
-Talán valami baj van? -nézett rá Paul, és mi is aggodalmas szemekkel méregettük Jennit.
-Majd kiderül. A lényeg, hogy mi megyünk.
-Jó, oké. Majd egy sofőr elvisz titeket. -intette őt nyugalomra Paul, majd hallottuk, ahogy a megérkezésünk időpontjára odarendel egy autót, aki elviszi őket egy orvoshoz, majd a hotelbe is.
-Jenni, jól vagy? -mentem oda hozzá, mire ő rám mosolygott.
-Persze, minden rendben, csak kicsit rosszul lettem, de majd beszélünk a dokival. -simított végig a karomon, majd Zaynre nézett, aki kicsit megrázta fejét, nemet intve ezzel, fogalmam sincs mire. Jenni felsóhajtott, és bólintott.
-Ti most gondolatban beszéltek? Beavatnátok minket is? Csak mert mi nem halljuk a gondolataitokat. -szólalt meg Niall, mire Am a karjára csapott.
-Hagyd már őket. Nem látod, hogy nincs jól? -mutatott Jennire, mire ő felült, de Zayn szépen visszanyomta a kanapéra.
-Srácok ne már! Nem vagyok beteg, csak...- de nem tudta befejezni, mivel megint rohant a mosdóhoz.
-Na jó, én utána megyek. Zayn, te is gyere, ti pedig maradjatok. -kért minket Am, majd utána mentek.
*Amanda szemszöge*
Nagyon gyanús volt nekem ez a hirtelen jött rosszullét, ezért mikor Jenni másodszor is kiment, már én is utána rohantam, és Zaynt is hívtam magammal.
-Maradj kint, én bemegyek hozzá, utána pedig beszélgetünk egy kicsit. -ezzel be is mentem hozzá.
-Jenni, jól vagy? Minden rendben? -néztem aggodalmas szemmel a barátnőmet, aki éppen felállt a mosdótól.
-Persze Am, semmi baj. -miután kiöblítette a száját kiment én pedig utána, és megfogtam a karjukat.
-Nem-nem, most beszélgetni fogunk. Ápolónő voltam, -mondtam ki kissé szomorúan a voltam szót- és ez nem egy kis rosszullét. Jennifer, nem lehetséges esetleg, hogy te tudod? Hogy terhes vagy? -kérdeztem meg félve, mire ők egymásra néztek. Szóval eltaláltam.
-Komolyan? -kérdeztem mosolyogva.
-Halkabban kérlek Am. Még semmit sem tudunk, ezért megyünk el a dokihoz, ha leszálltunk. Kérlek addig ne említsd nekik, mert még nem biztos. Nem akarunk addig semmit sem mondani. -közölte Zayn, Jenni pedig bólintott.
-Oké, nem fogom. Gyere, van nálam gyógyszer hányinger ellen, mert a repülőtől mindig rosszul vagyok. Abból vehetsz be, azt terhesek is szedhetik. Gyertek, menjünk ki. -intettem, kimentünk, majd Jenninek a kezébe nyomtam egy gyógyszert, adtunk neki egy kis vizet, és bevette.
-Mit kapott Jenni? -nézett rám Niall.
-Egy gyógyszert amitől elmúlik a rosszulléte. Rosszul szoktam lenni a repülőn, mert nem bírom, ezért mindig hordok magamnál, és felszállás előtt beveszem. Olyat adtam Jenninek is. Jenni, te pedig próbálj meg egy kicsit pihenni, az jót fog tenni, addig sem vagy rosszul. -simítottam meg a karját, majd visszaültem Niall mellé ,és fejemet a mellkasára hajtottam, Harry feje Ali ölében volt aki a hajával játszadozott, Dani szintén úgy volt, mint én, El pedig Lou vállán pihent. Zayn a kanapéra ült, és Jenni arcát simogatta, aki lassan elaludt, végül pedig én is álomba merültem, mivel álmos voltam nagyon.
-Felkelni, megérkeztünk! -költött fel Paul, és mindenki a szemeit törölgette, ezek szerint nem csak én voltam fáradt. Olyan, mintha nem is aludtam volna semmit.
-Zayn, a kocsi kint fog várni a miénk mellett, és az orvosnál megvár titeket. Majd mondjátok el mindenképpen, hogy mi volt. -nézett rájuk Paul, mire Zayn bólintott, lementünk mindannyian, és most nem osztogattak a fiúk autogramot, mivel Jenni rosszul volt még mindig, és már szédült is, ezért inkább siettek, nehogy rosszul legyen a tömegben. Jenni és Zayn összeszedték a cuccokat, majd bepakolták a külön kocsijukba, intettek nekünk, és már be is szálltak, és el is mentek mellettünk. Mi is bepattantunk a kocsiba, és míg a szálloda felé tartottunk, addig csodáltuk a kedvenc városomat. Mindig el akartam ide jutni, hiszen ez olyan romantikus, és ráadásul a szerelem városában vagyok, a szerelmemmel. Ennél jobb dolog nem is kell most.
*Jennifer szemszöge*
Már reggel is éreztem, hogy rosszul vagyok, de hogy pont a gépen a többiek előtt! Pont ezt akartam elkerülni, hogy a többiek lássák, hogy nem vagyok jól. Nem szeretem, ha aggódnak értem.
-Minden rendben kicsim? -kérdezte Zayn, miközben az orvoshoz mentünk.
-Persze, csak gondolkodtam egy kicsit. Excusez-moi Joe, mais bientôt nous encore là? (Elnézést Joe, de sokára érünk még oda? -szerk. megj.) -kérdeztem a francia sofőrünktől.
-Je ne manque pas, pendant environ cinq minutes. (Nem kisasszony, még körülbelül öt perc. -szerk. megj. Mostantól a francia beszédet is magyarul írom, hogy ne kelljen fordítgatni.) -válaszolta a sofőr, és így is lett. Pár perc múlva megállt egy rendelő előtt. A sofőrt megkértük, hogy mindenképpen várjon meg, é pedig közölte, hogy már meg van beszélve, hogy a hotelig elvisz minket, úgyhogy megvár. Zaynnel így bementünk az épületbe, majd mivel tanultunk franciát, így kikerestük a nőgyógyász orvos ajtószámát és az emeletet, majd mikor az meglett, fellifteztünk a harmadik emeletre, ahol kiszálltunk, és leültünk egy-egy székre Zaynnel. Pár percig vártunk, majd szóltak is, hogy mehetünk.
-Jó napot, a nevem Dr. Frank Davison. Mi a panasza? -nézett rám a doktor úr, miután helyet foglaltunk Zaynnel, az előtte lévő székekbe. Elsoroltam neki a panaszokat, ő pedig szorgosan irkált mindent, majd felállt.
-Rendben van. Kérem Jennifer, feküdjön fel oda, és húzza fel a pólóját. Mindjárt csinálunk egy ultra hangot. A barátja is bent marad? -nézett ránk a papírja felől a doktor.
-Igen, remélem nem gond. -nézett rá Zayn kicsit gorombán, de szerencsére az orvos nem vette magára.
-Persze, hogy nem gond. A barátnőjéről van szó. A maga helyében én is kíváncsi lennék. -közölte mosolyogva, majd hozta a zselét. Közben én Zayn kezét megszorítottam jelezve, hogy nyugodjon meg, mire ő aprót bólintott. A zselé hideg volt, ezért kicsit felszisszentem, utána pedig ráhelyezett valami műszert a hasamra az orvos, bekapcsolt egy monitort, amin megjelent egy kép. Elkezdte mozgatni a hasamon azt a valamit, és szakértő fejjel nézte a gépet. Pár perccel később adott egy kis kéztörlőt, amivel letöröltem a hasam, majd a kukába dobtam, a ruhám eligazítottam magamon, utána pedig leszálltam az ágyról, és az orvosra néztünk.
-Nos gratulálok önöknek. Miss Morgan egy hetes terhes. -jelentette ki az orvos vigyorogva, én pedig szédülni kezdtem, majd minden elsötétült. Mikor magamhoz tértem, hirtelen fény érte a szemem, amitől újra lehunytam őket, majd óvatosan, hunyorogva nyitottam ki. Ugyanott voltam, az ágyon fekve, Zayn pedig ott ült mellettem.
-Magához tért. -szólt Zayn az orvosnak, mire mosolyogva jött oda hozzánk.
-Mi történt? -kérdeztem halkan.
-Elájult, le esett a vérnyomása.
-Akkor terhes vagyok? -kérdeztem meg félve, mert ez érdekelt a legjobban most.
-Igen kisasszony, maga terhes. Mégegyszer gratulálok. A barátjának elmondtam, hogy mikor kell legközelebb orvoshoz mennie, ezért kérem kövessék a papíron leírtakat. Ha bármi problémájuk van itt a névjegyem, de Mr. Malik úrral a legtöbb dolgot megbeszéltük.
-Köszönöm doktor úr, viszlát. -mondtam, de igazából nem nagyon jutott el a tudatomig semmi azon kívül, hogy terhes vagyok. -Zayn, meddig voltam én elájulva, hogy annyi mindent át tudtatok beszélni? -néztem rá már kifelé menet az épületből.
-Fél óráig. Közben szóltam Joenak is, úgyhogy várt minket. Oké Joe, mehetünk! -intett neki barátom mikor odaértünk.
-Jobban van? -nézett rám. Olyan furcsa, hogy a nálam idősebbek magáznak engem.
-Ige Joe, köszönöm. Mehetünk. -ültünk be az autóba, és mentünk is a szálloda felé. Zaynnel megbeszéltük a fél órás út alatt, hogy a többieknek majd holnap mondjuk el, mert még nekünk is fel kell fognunk ezt a dolgot. A hotel elé élve Joe segített bevinni a recepcióig a bőröndöket, majd már ment is, mert jelezte, hogy már előre ki lettek fizetve az útért, Zaynnel kikértük a kulcsainkat, majd egy hordár segítettek felvinni nekünk a négy-négy bőröndnyi cuccainkat. A szobánkba lepakoltunk, Zayn pedig mindenkinek beszólt, hogy holnap beszélni akarunk velük, utána pedig bejött, és beszélgettünk erről. Olyan furcsa tudni azt, hogy nemsokára megszületik egy baba, a mi gyerekünk. Ő egy igazi szerelemgyermek lesz, hiszen szeretjük egymást Zaynnel, és láthatólag örül a kicsinek, mert mióta visszajöttünk, azóta folyton mosolyog. Este hozattunk fel kaját magunknak, mert nem akartuk most megbeszélni a dolgokat a többiekkel. Vacsora után letusoltunk, majd Zayn elkezdte dúdolni a Little Thingset, amit imádok -mint minden dalukat, de ez a kedvencem tőlük- amitől lassan álomba szenderültem.
Elnézést, tudom, hogy kicsit lapos lett a rész, de a következő érdekesebb lesz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése