Barátnők

Sziasztok. Itt a következő rész. Remélem hogy jó lett! Jó olvasást! 
Puszi: Fantasy Girl

-12.rész-

Reggel Zayn mellkasán ébredtem fel, amin elmosolyodtam. Felnéztem rá, és olyan édesen aludt. Boldog vagyok hogy végre minden visszaállt a régi kerékvágásba. Óvatosan kicsusszantam az ágyból és a fürdőben gyorsan felöltöztem. Gondoltam lemegyek és készítek reggelit a srácoknak. Lent azonban Niallt találtam meg, amint az asztalnál ült és sírt (?). Odamentem hozzá, és óvatosan megérintettem a vállát, mire ő megugrott egy kicsit a széken, majd hátrafordult. Amint meglátta hogy ki vagyok még jobban könnyezni kezdtek a szemei, felpattant a székről, és átölelt. Már az én szemeim is könnyesek voltak, hiszen Niall most miattam szomorú és fájt őt így látnom.
-Niall, miért ülsz itt kora reggel? Miért nem alszol még? -kérdeztem tőle halkan.
-Nem aludtam semmit sem éjszaka, és mivel csak forgolódtam, így inkább lejöttem. Jenni, ezt én nem bírom. Látni amint minden nap csókolgatjátok egymást Zaynnel és ölelkeztek. Ez nekem nagyon fáj. -bújt hozzám még jobban.
-De Niall, sejtettük hogy ha visszajön az emlékezetem akkor az érzéseim is feltörnek belőlem, és tegnap megbeszéltük hogy vége, annak ami volt. Kérlek ne legyél szomorú, mert olyan rosszul esik, hogy miattam vagy az és hogy miattam sírsz. -mondtam neki, miközben folyton próbáltam visszatartani a kitörni készülő könnyeimet.
-Jajj nem! Nem miattad sírok, nehogy magadat vádold Jenni. Inkább beszéljünk másról. Nem akarok rossz hangulatot. -mondta a szemeit törölgetve, majd elvált tőlem és visszaült a székre. -Mit keresel ilyen korán lent? -kérdezte, miközben a hűtőhöz mentem.
-Reggelit akarok csinálni nektek. Mi az amit mind szerettek? -kérdeztem és örültem, hogy szemei felcsillantak a kaja szó hallatán, és el is mosolyodott.
-Palacsinta. Kérlek csinálj azt Jenniiiii!!! -húzta el a nevemet.
-Oké-oké, akkor palacsinta lesz. Egyébként Zayn említette a turnét még tegnap. Mikor kezdődött volna? -néztem rá, hiszen miattam nem tudtak rá elmenni.
-Két hete, de Paul megértette, hogy nem akarunk most itt hagyni téged, hiszen akkor még kómában voltál, de úgy volt megbeszélve, hogy ha magadhoz tértél és már rendbe jöttél, akkor megbeszéljük a dolgokat, amire ma kerül sor. Tudod, hogy neked is jönnöd kell Louval, ugye?
-Persze hogy tudom, és boldog vagyok, mert veletek utazhatok. -mosolyogtam rá, miközben az első palacsintát tettem ki a tányérra és így tovább. Niallel egész jót beszélgettünk, és sok mindent elmondott nekem a turnékról, és még pár vicces sztorit is mesélt, ami a turnékon történt velük, amiken jót nevettünk. Mikor kész lett a reggeli megterítettem, majd letettem az asztalra, de Niall már esett is neki, mire én rászóltam.
-Niall Horan! Ne egyél még!
-Bohi... -nyögte ki teli szájjal, amire elmosolyodtam. -Megvárjuk a többieket.-Én nem várok. -erre felrohant, és elüvöltötte magát olyan hangosan, hogy lentről majdnem megsüketültem.-REGGELIIIIIIIII OONEE DIIIREEECCTTIIOOOOONNN!!!! FELKEEEELLLNIIIII! -és már futott is le.Elégedetten mosolygott, én pedig nevettem. Pár perc múlva gonoszan nézve Niallre megérkezett Harry.-Kösz az ébresztést, haver... -veregette meg Niall vállát. Megjött Louis és Liam is.-Niall a *************.... -káromkodott Louis. -Aludtam volna még.-Éhes vagyok, bocsi. -nevetett Niall. Végül lejött Zayn is. Teljesen kómás fejjel. Egy csókot adott -amire Niall fintorgott egyet és elfordult-, majd leült a többiek mellé.-Ezt még megkeserülöd Horan. -kacsintott rá. -Hmm. Mi a reggeli?-Bacon és tojás, pirítóssal, meg palacsinta. -Zayn szemei csillogni kezdtek, és sürgetett, hogy hozzam. Minden elfogyott, szerencsére ízlett mindenkinek. Miután meg volt a reggeli, úgy döntöttem, hogy beszélnem kell valakivel erről a Niall-Zayn ügyről, mert egyedül nem fogom tudni megoldani. Liamet találtam a legmegfelelőbb személynek, ezért a reggeli után szóltam neki, miközben mentünk kifelé a nappaliba.-Liam, tudnál szánni rám egy kis időt? A tanácsodat szeretném kérni. -Oké. Gyere menjünk be a zeneszobába az hangszigetelt szoba. -mondta, én pedig bólintottam és követtem. Bent leültünk egy kanapéra, és rámnézett.-Nos miről van szó?-Niallről és Zaynről. Tudod mikor kómában voltam, akkor hallottam mindent ami körülöttem történik, de most nem is ez a lényeg. Mikor felkeltem nem Zayn jutott először az eszembe, hanem Niall. Gondolom mivel a balesetnél velem volt és aggódtam érte, ezért valamiféle kötődés alakult ki kettőnk között. És mikor még nem emlékeztem hogy Zaynnel együtt vagyok, akkor mi hát nem mondanám hogy összejöttünk, de közelebb kerültünk egymáshoz, és párszor csókolóztunk is. Akkor úgy éreztem, hogy szeretem Niallt, és Zayn iránt nem éreztem semmit. Se utálatot, se szeretetet. Niall elmondta, hogy szerelmes belém, és ez akkor nagyon boldoggá tett. Viszont mikor visszatért az emlékezetem, akkor vele együtt minden érzésem Zayn iránt is visszajött. És most Niall annyira szomorú, és én is az vagyok, mert tudom hogy miattam szomorú. Szeretem mindkettőjüket, de Niallra csak barátként tudok tekinteni, vagy úgy mint egy testvérre. Liam könyörgöm segíts nekem. Most mit tegyek? Nem akarom, hogy Niall szenvedjen, de ha Zaynt elhagyom akkor ő is és én is szenvednék. Mit tegyek?-kérdeztem kétségbeesve tőle. -Huh, hát ezzel nem kicsit leptél meg, viszont Niallön én észrevettem első pillanattól kezdve, hogy máshogyan néz rád, mint mondjuk Louis vagy én. Harryt nem említem, mert ő minden csajra képes lenne rámászni. Szóval láttam, hogy nem vagy közömbös neki. Az pedig, hogy Niall iránt ilyen érzelmeid voltak, az attól is lehet, hogy mielőtt elvesztetted az emlékezetedet, féltél attól hogy Niallt elveszítheted, így erősebben kötődtél hozzá mikor felébredtél, és megtudtad hogy jól van. Szerintem okos döntés Zaynnel maradni, hiszen őt szereted. Niallel pedig ezt tisztáznotok kell valahogyan. -magyarázta.-Liam, én már próbáltam, de ő azt mondja, hogy nem tudja elviselni ahogyan együtt lát Zaynnel engem. -meséltem azt, amit Niall mondott reggel. -Tudod mit? Gondolkodom rajta hogy mi legyen, gyere most menjünk ki, mert a többiek a végén még félreértik a dolgokat. -kimentünk és tényleg így volt. Louis egyből elkezdte.
 -Na mi az haver? Jó gyorsan lezavartátok a menetet. -mondta röhögve.
-Louis, tudod hogy miért imádom ezeket a párnákat? -kérdeztem tőle ártatlan tekintettel, miközben felkaptam az egyik párnát a kanapéról. 
-Nem, miért? 
-Azért, mert jól képen tudom törölni vele azokat, akik ilyet feltételeznek rólam. -mondtam nevetve, és hirtelen hozzávágtam a párnát, ami a hasánál találta el. Eljátszotta, hogy ez mennyire fájt neki, mi pedig nevettünk rajta. -Srácok! Paulhoz mikor kell mennetek? -kérdeztem tőlük mikor eszembe jutott.-Nem kell mennünk, mert ő jön ide. -közölte Harry, és ebben a pillanatban csöngettek. Persze, hogy semelyik fiú nem kelt fel.
-Belehalnátok ha kinyitnátok az ajtót? Vigyázzatok, mert még kifáradtok benne! -mondtam nevetve, és kinyitottam, majd beengedtem Pault.
 -Szia Jenni, nagyon örülök hogy rendbe jöttél. Ha jól hallom az emlékezeted is visszatért.
 -Igen így van.
 -Ez remek, akkor meg tudjuk beszélni a turnét a fiúkkal!
-Gyere csak. A nappaliban lustálkodnak szokásukhoz híven. -mondtam nevetve, mire a fiúk hangos "Hééj"zésbe kezdtek. Paul leült Liam mellé a kanapé szélére, én pedig Zayn ölébe ültem, és kezeimet átkulcsoltam a nyaka körül, amire Niall reagálása az volt, hogy arrébb csúszott.
 -Nos fiúk. Mivel Jennifer rendbe jött aminek nagyon örülök, úgy gondolom, hogy itt lenne az ideje elkezdeni a turnét, mivel megbeszéltük hogy ha mindenki rendbe jön, akkor megyünk. Persze ha Jennifer is jól van már. -tette hozzá gyorsan.
-Én remekül vagyok Paul, szóval tőlem semmi akadálya. -közöltem, így megbeszéltük a dolgokat, miszerint holnapután indulunk. Kikísértem Pault, majd eszembe jutott Amanda, a kórházi nővér. Felhívtam a mobilján, amit három csörgés után fel is vett "-Haló? -Szia Amanda, Jenni vagyok. -Oh Jenni, már azt hittem elfelejtettél. Hogy vagy? -Képzeld már sokkal jobban. Az emlékezetem is visszatért. Igazából azért hívlak, mert holnapután megyünk a turnéra, és gondoltam előtte eljöhetnél ide és beszélgethetnénk egy kicsit, meg ide a londoni koncertjükre tudok adni egy VIP jegyet, hogy mikor hazajöttünk és itt fellépnek, akkor utána bejöhess hozzájuk. Persze csak ha szeretnéd. -Jenni, én nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg neked. -Ez nagyon egyszerű Am. Írd le a címet amit most mondok, és gyere el hozzánk beszélgetni egy kicsit. -Oké, leírtam. Nemsokára ott leszek, és Jenni...ezért örök hálám. -Nincs miért Am. Várunk, szia." -és ezzel letettük a telefont.
 -Srácok. Most beszéltem a kórházi nővérrel Amandával, hogy átjönne-e egy kicsit, és igent mondott, úgyhogy nemsokára itt lesz. Ugye nem baj? Meg örülnék, ha kaphatna tőletek majd egy VIP jegyet az itteni koncertetekre. -meséltem, miközben úja barátom ölébe fészkeltem magam.
-Persze hogy nem baj kicsim. Örülök, hogy összebarátkoztál vele, és a barátaid akkor jönnek, amikor csak szeretnéd, és szívesen adunk neki jegyet. -mondta Zayn, majd egy puszit nyomott a nyakamra, amin felkuncogtam. Fél órával később csöngettek, én pedig máris mentem az ajtóhoz, hogy beengedjem a barátnőmet.
-Szia Am. De jó újra látni téged. Gyere beljebb. -hívtam be, miután megöleltük egymást.
-Neked is szia, és én is örülök neked. -mondta Am, majd bekísértem őt a nappaliba, ahol a fiúk rögtön felpattantak, és köszöntötték Amandát két puszival, és egy öleléssel. Leültünk a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk. Láttam Niallön, hogy eléggé bejön neki Amanda, mert folyton kérdezgette őt, hogy kér-e valamit. Annyira jó lenne, hogyha összejönnének, mivel akkor Niall is boldog lenne végre, és Amanda is, hiszen Niall tetszik neki, még a kórházban elmondta nekem. Egész nap beszélgettünk, és már este hat óra volt.
 -Nos köszönöm szépen, hogy itt lehettem, de azt hiszem most már indulok. -mondta Am.
-Itt is maradhatnál Am. Van vendégszobánk, és mi már holnapután megyünk, ezért jó lenne még addig beszélgetni kicsit. Holnap meg elmennénk egy csajos napra. Na? -kérdeztem tőle, mire elmosolyodott.
-Oké, de nincs semmi ruha nálam. -Azt majd én adok neked. De szerintem vacsorázzunk. -mondtam, mire Niall már nyúlt is a telefonért, hogy hívjon egy éttermet, amiért hálás voltam neki. Semmi kedvem nem volt most nekilátni főzni. Közölte, hogy egy óra múlva hozzák, így úgy döntöttünk, hogy addig nézünk valami filmet. Végül a Másnaposok című film mellett döntöttünk, így Zayn betette a lejátszóba, és elkezdtük nézni. Én Zayn ölében ültem a fotelban, a kanapén pedig Louis, Harry, Liam, Niall és Amanda ültek. Mikor hozták a kaját átvettem és kifizettem a futárt, majd bevittem, és mindenkinek kiosztottam a saját menüjét. Miközben néztük a filmet addig megvacsoráztunk, utána pedig Amanda szólt nekem, hogy ő menne pihenni. Felmentünk a Zaynnel közös szobánkba, és kinyitottam neki a szekrény azon részét, ahol a pizsamáim vannak. Egy kék színű egybeillő rövid pizsama tetszett meg neki, pont az amelyiknek én a rózsaszín változatát szoktam felvenni.

Amanda pizsamája:

 én pizsamám:

Ezek után megmutattam neki a vendégszobát, és el is ment tusolni. Megvártam míg kijön, hogy kell-e még neki valami, de nem kért semmit, így átvonultam a közös szobánkba, és én is letusoltam gyorsan. Mikor én kiléptem onnan, Zayn pont akkor jött be a szobába, gondolom még beszélgettek. Bement a fürdőbe ő is, mikor pedig kijött bebújt mellém az ágyba, adtunk egymásnak egy jóéjt csókot, és aludtunk is mindketten.

Emlékezés

Hali! Meghoztam a következő részt, és remélem hogy tetszeni fog. Nem tudom, hogy mennyire szerettek zenével olvasni, de nekem úgy mindig jobb, jobb hangulatot ad a történetnek, ezért ha találok jó zenéket, akkor teszek a bloghoz hátha kedvelitek a zenét, vagy éppen meg fog tetszeni, vagy csak szeretnétek hallgatni olvasáshoz. Jó olvasást a részhez!
Puszi: Fantasy Girl

-11.rész-

Zenéhez katt ide!

Álmomban Zaynnel voltam éjszaka és beszélgettünk.  "-Jenni, van kedved sétálni egy kicsit? -Ilyenkor? Sötét van odakint, és én félek a sötétben, meg kitudja milyen vadállatok vannak éjjel errefelé. -Jól van. Akkor csak menjünk ki beszélgetni. -Oké. -adtam meg magam, és kiültünk a kis faház elé, és beszélgetni kezdtünk, miközben a csillagokat néztük. -Olyan szép itt az ég. A városban a fények miatt egyáltalán nem látsz ennyi csillagot az égen, de itt minden sokkal szebb. És ez a csend is olyan jól esik. Távol a nyüzsgő várostól, és pihenni egy kicsit a szeretteimmel, és a legeslegjobb barátommal. Köszönöm, hogy megbocsátottál Jenni. -Én pedig azt köszönöm, hogy bocsánatot kértél, bár amikor a tőled kapott macira néztem, akkor mindig bocsánatot kértél tőlem. -Te jó ég, a maci! Még mindig megvan? -Persze Zayn, hiszen a te ajándékod volt. -mondtam, miközben összébb húztam magam egy kicsit, mert fáztam. -Fázol? -kérdezte Zayn. -Igen egy kicsit. -Zayn közelebb húzott magához, és átkarolt. -Nézd! Egy hulló csillag. Kívánjunk valamit! -mondta Zayn, és úgy is tettem. Behunytam a szemeimet, és kívántam." Ennyi volt az álom, mivel reggel volt, és a nővérek sikeresen felkeltettek belőle. Szóval akkor tényleg megbocsájtottam Zaynnek. Nem értem, hogy miért nem emlékszem rá, hiszen az álmomban egyértelmű volt, hogy megbocsájtottam neki, és kibékültünk de emlékem nem ugrott be róla. 
-Jó reggelt Jennifer. Hogy érzi magát? -köszöntött a tegnapi nővér, akivel beszélgettem egy kicsit estefelé, míg a vizit el nem kezdődött, és nagyon kedves 22 éves lányt ismertem meg a személyében. 
-Jó reggelt Amanda. Megkértelek már tegnap, hogy tegezz, hiszen fiatalabb vagyok, mint te. Egyébként elég jól érzem magam, csak fáj a fejem, de azonkívül minden rendben. 
-Rendben van, akkor majd tegezlek. A fejfájás ilyenkor nem ritka dolog, hiszen eléggé beütötted a fejedet, de mindjárt hozok be neked egy fájdalom csillapítót. 
-Rendben van, köszönöm Amanda. -mondtam neki, ő pedig intett hogy nincs mit, és kiment a másik 2 nővérrel együtt. Pár perc múlva már meg is kaptam tőle a gyógyszert egy pohár meleg tea kíséretében, amit ő főzött le, és hálás voltam érte, mert ha a tegnapi kaja olyan rossz volt, akkor a teájuk se lehet jobb.
-Tessék a gyógyszer és egy kis meleg tea, de nyugi ez nem kórházi, hanem saját tea. A hozzátartozóid egyébként itt állnak az ajtód előtt és várják hogy bejöhessenek. 
-Zayn is itt van? -kérdezem, hiszen Amanda is imádja a srácokat, így ismeri őket ezért tegnap azt is el kellett mesélnem neki, hogy honnan ismerem őket, így elmeséltem neki a Zaynes sztorit miszerint a barátom, -hiszen tegnap ezt mondták és ez ki is derült az álomból-, és mivel elvileg hozzájuk költöztem, így ismernek a többiek is.
-Igen, ő volt a legelső aki megérkezett. -válaszolt nekem mosolyogva.
-Beküldenéd kérlek, és ha szeretnéd akkor elintézem neked hogy kapj tőlük aláírást és képet is ha szeretnél. -mosolyogtam rá kedvesen, mire az ő szemei felcsillantak, és magához ölelt, amit én viszonoztam neki. 
-Köszönöm szépen Jennifer. Be is küldöm Zaynt. -mondta és kisietett, őt pedig Zayn váltotta fel pár másodperc múlva. Kórházi automatás pohár volt a kezében, amiben kávé volt éreztem az illatát. 
-Jó reggelt Jenni, hogy érzed magad? -kérdezte, majd nyomott egy puszit a számra, amit viszonoztam neki. Tudom most azt gondoljátok, hogy de hát Niallel összejöttél, akkor meg minek, de mint mondtam neki is, nem akarom Zaynt egyből lerohanni ezzel a dologgal. Ha Niall szeret, akkor megért, és Zayn is megfog majd, ha ő is szeret engem.
-Szia Zayn, egész jól vagyok. Szeretnék tőled bocsánatot kérni a tegnapi dolog miatt, de tudod amikor felébredtem, akkor nem rémlett, hogy mi kibékültünk volna, vagy hogy együtt lennénk, ahogyan most sem sajnos. De lenne egy kérdésem. -mondtam, mire ő kérdő szemekkel nézett rám, én pedig folytattam. -Azt szeretném tudni, hogy mikor kibékültünk, akkor voltunk-e erdőben ahol fa házak vannak. -néztem bele barna íriszeibe, amik ragyogtak ahogyan a nap bevilágított a szobába. Miket beszélek, hiszen én titokban Niallel vagyok. 
-Igen voltunk. Ott az erdőben békültünk ki egymással, és éjszakánként kiosontunk mindig a faház elé, és ott beszélgettünk. Emlékszel rá? -kérdezte reménykedve. 
-Sajnos nem, csak álmomban újra lejátszódott egy éjjel, azt hiszem az amikor kibékültünk, mivel említettem a macit, amit még 2 éve adtál nekem. Kívántunk is egy hulló csillagot látva. -mondtam, mire ő bólogatni kezdett, hogy így volt és azt is elmondta, hogy az tényleg az első éjjelünk volt, azon a napon békültünk ki.
-Zayn, kérlek szépen mondd el, hogy mik történtek mióta itt vagyok Londonban. 
-Hát Niall nem azért volt bent tegnap?
-De, de mivel mi barátok vagyunk-mosolyogtam a barátok szónál rá, amit ő viszonzott-így szerintem te több mindent tudsz rólam, mint a többiek. -mondtam, ő pedig leült mellém az ágyra, és elkezdett mesélni. Megtudtam, hogy Lou Teasdale-nek, a fiúk stylistjának is a segédje vagyok, tehát ha ők turnézni mennek akkor én is kísérem őket oda, meg mindenféle fontos eseményre, és ezt Zayn intézte el nekem, amit most is megháláltam neki,-mert biztos akkor is megköszöntem-és mesélt még egy csomó dolgot. Elmondta, hogy voltunk vidámparkban is, autó versenyeztem Zaynnel és még egy csomó dolgot amit együtt csináltam vagy vele, vagy mind együtt. Jó volt ezeket végighallgatni és jól sejtettem, ő tényleg többet tudott mondani, mint Niall, de azért az ő mondandója is rengeteg infót tartalmazott. Észre sem vettük, de már ebédidő volt, és Amanda hozta is az ebédemet. 
-Köszönöm szépen Amanda. Zayn ő itt Amanda, az egyik itt dolgozó nővér. Amanda, ő pedig itt Zayn Malik. Zayn, adnál neki egy aláírást és egy képet? Megígértem neki, hogy mindenkitől kap egyet. 
-Persze, örömmel. -mondta, és Amanda elővett egy kis notesz szerűséget és abba kapta az autogramot , és egy képet is kapott amit én készítettem az ő telefonjával. Ezek után mosolyogva és hálálkodva kiment, én pedig fintorogva eltoltam az ebédemet.
-Mi az? -kérdezte Zayn reakcióm láttán. 
-Én ehhez hozzá nem nyúlok. Zayn kérlek szépen hozzatok be nekem valami ehetőt, és valami innivalót, amitől nem leszek rosszul. Itt borzasztó rossz minden. Este is alig ettem, mert nem ízlett a kaja, kilyukad a gyomrom. 
-Hívom anyuékat. Majd anyudékkal összeütnek valamit és behozzák, meg mondom nekik hogy valami innivalót is hozzanak. -mondta és már hívta is őket, akik mondták hogy azonnal hozzálátnak és délután majd behozzák, és így is lett. Zayn persze egész nap mellettem volt amit nem bántam, de hiányzott már Niall, és anyuék is.Anyuékkal mindenki bejött, tehát a srácok is, valamint Danielle, aki mint kiderült Liam barátja-igen már megjegyeztem a srácok neveit-, és elég jóban voltunk mi is. Mindenkit örömmel üdvözöltem, puszival és öleléssel köszöntünk egymásnak. Safaa mellém mászott az ágyba, így Zayn ült az egyik, Safaa a másik oldalamon, Niall pedig az ágy melletti széket foglalta el, a többiek pedig a benti kanapén foglaltak helyet. Jó volt őket látni, mert a jókedvük rám is átragadt. Liam elmondta, hogy Danielt még mindig keresi a rendőrség, mert körözést adtak ki ellene, mikor a srácok feljelentették őket a balesetünk után. Nagyon jót beszélgettem velük, jókat nevetgéltünk Lou poénjain, de hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe, amitől összerándultam, és sikítani tudtam volna, de hang nem jött ki a torkomon. 
-Jenni mi a baj? -kérdezte Zayn kétségbe esetten, aki azonnal utánam kapott és magához ölelt.
-A fejem. Szörnyen fáj a fejem. Mintha szét akarna repedni. Kérlek csináljatok már valamit! -kérleltem őket, Liam pedig rohant a kezelő orvosomért, míg a többiek aggódva kérdezgettek. Hirtelen megjelent a szemeim előtt egy emlék:" -Zayn, mit keresünk mi itt? -Majd meglátod, csak igyekezzünk, már várnak ránk. -mondta, majd lent a portán beszélt a portással aki azt mondta, hogy a második emeletre kell menni. Beszálltunk a liftbe, és pár pillanat múlva, már a második emeleten voltunk. Egy ajtóhoz mentünk, amin a B TEREM felirat állt, és Zayn benyitott, behúzva engem is. -Lou, merre vagy? Lou? -Itt vagyok Zayn. Sziasztok, végre ideértetek. Szia, te biztos Jennifer vagy, az én nevem pedig Lou Teasdale, és a fiúk stylistja vagyok. Zayn említette nekem, hogy nagyon értesz a divathoz, és hogy divat tervezői szakot végeztél. -Igen, így van. -Akkor lenne egy ajánlatom. Mit szólnál hozzá, ha a segédem lennél, és velem dolgoznál. A fiúknak a fellépésekre, interjúkra és fotózásokra én válogatom össze a ruháikat, és ebben segíthetnél nekem. Jönnél velünk minden turnéra és mindenhová, ahová én szoktam velük menni. Nem muszáj elfogadnod, ez csak egy ajánlat, ha szeretnéd. -Hát igazából nagyon örülnék neki Lou. -Ez remek hír. Akkor Zayn, kérlek holnap gyertek vissza ugyan ekkorra, idehívom majd Pault, és akkor a szerződést is megcsináljuk, hogy minden rendben legyen. Nos örülök hogy találkoztunk Jennifer, és akkor holnap várlak titeket. -Én is örülök Lou, és köszönöm. Szia. -Heló Lou. -Sziasztok. -Kiérve Zayn nyakába ugrottam, és átöleltem őt. -Zayn, imádlak téged. Még csak 1-2 napja vagyok itt, de máris munkát szereztél nekem, ráadásul magatok mellett, ami szuper. Köszönöm szépen Zayn. -Nagyon szívesen." Ennyi volt az emlékem, és elmúlt a fejfájás is. Mikor a doktor beért elmondtam mindenkinek, hogy mi történt, ő pedig azt mondta hogy ez azt jelenti, hogy kezdenek visszatérni az emlékeim, és nemsokára mindenre emlékezni fogok. Niall arcán szomorúságot láttam, és tudom hogy mitől. Ha mindenre emlékezni fogok, akkor meglesz a Zaynnel való kapcsolatom is, ami azt jelentené, hogy őt elhagyom, legalábbis ha jól látom ő ezt érzi, de én nem akarom őt megbántani és elhagyni, viszont Zaynnek sem tudnék fájdalmat okozni. Megtudtam hogy Zayn a kómában lévő időm alatt-ami három hét ugye- minden nap bejött és itt ült mellettem, beszélt hozzám, és volt hogy bent is aludt, mert nem akart magamra hagyni. Nem merném ezután azt mondani neki, hogy szerelmes lettem az egyik legjobb barátjába. Viszont Niallt is szeretem. Miért ilyen nehéz döntenem?
-Jenni kicsim, minden rendben van? -kérdezte Zayn, miközben mindenki engem nézett.
-Persze, csak eltűnődtem néhány dolgon. -válaszoltam halvány mosollyal arcomon, miközben Niallre tekintettem, akinek már csillogott a szeme a könnyektől. Meg kell vigasztalnom őt.
-Kérlek kimennétek néhány percre? Niallel szeretnék pár szót váltani.
-Mi van kettőtök között, amiről mi nem tudhatunk? -kérdezte Zayn kis idegességgel.
-Nyugodj meg Zayn. Niallnek tetszik egy lány, és tegnap megbeszéltük, hogy ma majd kettesben megbeszélem ezt vele, mivel én lány vagyok, és hátha tudok neki segíteni, hogy hogy hívja el randira. Még nem akarja hogy megtudjátok, csak majd akkor, hogyha biztos lesz a dolog. Légyszi menjetek ki és ne szólj a többieknek, mert megígértem hogy nem tudjátok meg tőlem. -suttogtam a fülébe.
-Oké srácok, kifelé. -pattant fel az ágyról, és végül kettőnkön kívül mindenki kiment.
-Jennifer! -pattant fel Niall, és megölelt engem. -Mi lesz majd, ha emlékszel Zaynre? Mi lesz akkor? Visszamész majd hozzá, igaz? -nézett rám könnyektől csillogó kék íriszeivel.
-Nem tudom Niall hogy mi lesz. Most nem érzek Zayn iránt semmit, de később nem tudom hogy lesz-e valami. Lehet hogy igen, de az is lehet, hogy semmi. Az biztos, hogy valakit meg kell bántanom, mert hazudni nem akarok senkinek. Nem akarom Zaynt áltatni azzal, hogy szeretem ha nem igaz, ahogyan téged sem, ha veled lesz ez. Figyelj! Tegyük fel, hogy Zaynt választanám. El tudnád viselni? -toltam el magamtól, hogy a szemeibe nézhessek.
-Persze hogy nem Jenni. De elfogadnám, hiszen azt akarom, hogy boldog légy. Ha szeretsz valakit, akkor csak az a fontos, hogy ő boldog legyen, mert akkor te is az vagy. És előbb-utóbb, bár inkább utóbb de csak túltenném magam rajta, de tudnod kell hogy ezt azért nem akarom, de nem haragudnék rád ezért sem. És azt hogy az emlékeid vissza jöjjenek nem lehet megakadályozni, és nem is akarom csak azt, hogy kikerült innen végre. -mondta, én pedig újra átöleltem őt, hiszen ilyen aranyszívű fiú még egy, biztos hogy nincs a világon. -Most szólok a többieknek, hogy bejöhetnek. -mondta, de én elkaptam csuklóját.
-Várj Niall! -szóltam neki, majd ajkaihoz hajoltam, és lágyan megcsókoltam őt, majd egyre szenvedélyesebbé vált a csókunk, és levegőhiány miatt kellett elválnunk. -Jól van, most már mehetsz szólni nekik. -mondtam, ő pedig vigyorogva ment az ajtóhoz, én pedig megnyomtam a nővérhívót, ami után meg is jelent bent Amanda pár perc múlva.
-Baj van Jenni? Ömm... sziasztok. -lépett be Amanda előbb ijedten, majd megszeppenve nézett a fiúkra és rám.
-Igen nagy baj van Amanda. A srácok itt vannak, de te nem voltál itt, így ezt a hibát ki kellett javítanom. Srácok, ő itt Amanda, aki segít nekem kibírni itt az egy hetet. Amanda, őket pedig már nem kell bemutatnom neked. Fiúk, ígértem Amnek tőletek egy-egy aláírást és képet. Kérlek! -néztem rájuk, mire ők azonnal bólintottak és cselekedtek is. Írták neki az autogramokat majd lefényképeztem őket úgy, ahogyan Am kérte, utána pedig még énekeltek is a fiúk egy kicsit, ami eszméletlen jó volt. Eddig csak tévében hallottam őket, legalábbis emlékeimben csak ez van. Észrevettem, hogy Am folyton Niallt nézi, és Niall is észrevette, és ő is tekintgetett Am felé, ami bár kicsit rosszul esett, de örültem is. Ha nem Niallt választanám, akkor tudom, hogy Am lenne mellé a tökéletes lány. Pont olyan aranyszívű, mint a szőke ír fiú. Sajnos a nap ismét csak elszállt, és menniük kellett a többieknek. Ma jobban megismertem a srácokat és értem, hogy miért mondták hogy bírtam őket. Állai viccesek, egész nap nevettem mellettük. Olyan kedvesek és odafigyelőek voltak velem. Este letusoltam a szobámban levő fürdőben -szerencsére magán kórtermem van- utána vacsoráztam húslevest amit anyuék készítettek, majd el is nyomott az álom.
_________________________________________________________________________________
Kelly Clarkson-Because of you

Az egy hét hamar letelt, és mehettem haza. Persze Zayn jött be értem, és hozott be nekem ruhákat. Míg ő összepakolta a cuccokat amik bent voltak nálam, addig én a fürdőben átöltöztem gyorsan, és örültem hogy végre normális ruha lehet rajtam. Megvártuk a zárójelentést, és mentünk is, de előtte a doktor úr adott egy névjegy kártyát, amit én el is tettem gondosan, hiszen lehet hogy kell majd még, ki tudja.
 -Mondtam már, hogy milyen csinos voltál a kórházi ruhában? -kérdezte nevetve Zayn, miközben a hátsó kijáraton távoztunk, hiszen a paparazzók minden nap a kórház előtt voltak. A fiúkról hitték hogy bajuk van, de ők elmondták, hogy egy nagyon jó barátjuk lábadozik itt, de úgy mondták nekik, hogy 2 hétig lesz bent, de majd rájönnek hogy kamu, hogyha nem látják utána a fiúkat.
-Nagyon vicces. Borzalmasan néztem ki benne. Alig vártam, hogy újra az én ruháim lehessenek rajtam, ami nem két-három számmal nagyobb méret, mint ami kellene. -mondtam, majd beültünk a kocsiba és hazahajtottunk a fiúk házához. Mindenki ujjongott mikor hazaértem és pezsgőt bontottak, de amikor Harry nekem is öntötte, mondtam hogy ne.
-Mi a baj? Nem ihatsz?
-Most nem. Még mielőtt jöttem, reggel be kellett vennem egy gyógyszert mert fájt a fejem és arra nem lehet alkoholt inni, de hozok ki egy kis innivalót a konyhából, mindjárt jövök. Merre is van?
-Itt végigmész, és az az ajtó ott a konyha. -mutatott Liam egy ajtóra.
-Köszi. -és bementem. Keresésem után találtam egy poharat, majd a hűtőben narancslevet-ami egyébként a kedvenc gyümölcslevem- és öntöttem magamnak. Épp visszafelé indultam, mikor a fejembe nyilallt ismét egy olyan érzés, mint múltkor mikor egy emlék jött vissza, de ez sokkal fájdalmasabb volt. A fájdalomtól a pohár kiesett a kezemből és hangos csörömpöléssel ért földet, én pedig szintén a földön voltam és a fejemet fogtam. Mind bejöttek a csörömpölésre, és Zayn rohant is hozzám, nekem pedig annyira fájt a fejem, hogy már patakokban folytak a könnyeim. Hirtelen egymást váltották az emlékek az agyamban, mindent láttam ami történt velem. Zaynnel a kibékülésünket, a sok mókát, azt ahogyan Alisont találtam Harryvel, Zaynnel a csókjaink. Egyszóval minden visszajött. Mikor vége lett a fejfájás megszűnt, én pedig Zayn karjaiba zuhantam, miután a görcsbe rándult végtagjaim elernyedtek, és elsötétült előttem minden. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de lassan nyitogattam ki a szemeimet. Az erős fény ami a szobában volt bántotta a szemeimet, így hunyorogva próbáltam körbenézni, és egyre tisztábban kirajzolódtak az alakok, akiknek arcán rémület, aggodalom, sajnálat és szeret ült. Végül teljesen kinyitottam a szemeimet, majd megszólaltam, hogy észrevegyenek.
-Zayn! -mondtam halkan, de a mellettem lehajtott fejjel ülő srác így is meghallott, mint mindenki.
-Jennifer! Oh istenem, jól vagy? Mi történt? -támadott le kérdéseivel, miközben mind körém gyűltek.
-Megint visszajött egy emlékem.-mondtam, és húztam őket kicsit, hogy csak egy emlék jött vissza.
-Tényleg, és melyik az? -kérdezte Harry.
-Az, amelyik eddig megtörtént velem. Mindenre emlékszem. Mikor a konyhában megfájdult a fejem akkor tudtam, hogy emlék fog visszajönni, de hogy ilyen erővel jön vissza és az egész, arra nem számítottam. Azt hittem szétreped a fejem. Nagyon fájt már, de minden emlékem visszatért. -mondtam, mire mindenki ujjongott örömében, és mind átölelgettek egymás után.
 -Van még valami, amiről tudok mostmár. -mindenki érdeklődve nézett rám. -Nem emlékeztem arra, hogy kik vagytok, sem Zaynre hogy jóban vagyok vele, de már ez is megvan, ahogyan minden ami akkor történt mikor kómában voltam. Már emlékszem, hogy hallottam mindent, ahogyan azt is, hogy Niall magát hibáztatta azért ami történt, pedig ez nem így volt. Először láttalak titeket, de utána ez megszakadt, és később már csak hangokat hallottam. Érzékeltem az érintéseket, illatokat, hangokat, de reagálnom nem sikerült, pedig próbáltam. De örülök, hogy végül visszatért a memóriám. -fejeztem be és kívül mosolyogtam, míg belül darabokra törtem, hiszen Niall szemei ismét könnyesek, és megint miattam. Persze műmosolyog, mintha az örömtől sírna, de én tudom hogy nem így van. Ránézve az én könnyeim is elindultak, amire előbb azt hitték, hogy örömkönnyek, viszont mikor sírásban törtem ki, akkor már észrevették, hogy nem azok.
-Jenni kicsim. Mi történt, baj van? Fáj valamid? -kérdezte Zayn, és a többiek és érdeklődve figyeltek, de én csak kikeltem az ágyból, odamentem Niallhoz és átöleltem őt, aki erősen szorított magához, ami most kellett is, különben lábaim felmondták volna a szolgálatot.
-Niall, kérlek szépen ne haragudj. Úgy sajnálom. Kérlek szépen bocsáss meg nekem, én nem akartam rosszat esküszöm. Nem akartam hogy eljöjjön, de nem tudtam mit tenni ellene. Kérlek szépen ne haragudj rám emiatt! -zokogtam egyre jobban, és nem bírtam abbahagyni, csak erősebben fúrtam arcomat Niall mellkasába, aki szintén sírt.
-Jenni. Megbeszéltük, hogy nem lesz baj. Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, és tudtam hogy hamarosan, de azt nem, hogy ilyen korán. De nem haragszom, hiszen megmondtam. Sosem haragudnék rád, és örülök is ennek, most már minden rendben van. Erről nem tehetsz, és nem tudtad volna leállítani sem. -mondta ő is sírva, és még jobban ölelt magához.
-Elmondanátok végre hogy mi folyik itt? Olyan furák vagytok, mi ebből semmit sem értünk. Avassatok már be! -szólt ránk anyu.
-Ez csak Niall és az én titkom. Ez csak ránk tartozik, és ha megkínoznátok sem árulnám el. -mondtam, Niall pedig helyeselt hogy ő sem. Végül tíz-tizenöt perc múlva lenyugodtunk, és elengedtem Niallt, majd a szemeibe néztem.
-Niall, nem haragszol akkor rám? -kérdeztem meg félve.
-Dehogyis. Majd feldolgozom. Egy dolgot így is valóra váltasz, és azt mindig látni fogom, de egy dolgot sose feledj: Én örökre szeretni foglak téged. Te voltál az első szerelmem. -mondta ezeket már suttogva.
-Te pedig ne feledd, hogy aranyszíved van, amiért irtó hálás vagyok neked. -adtam két puszit az arcára, újra átöleltem, majd odamentem Zaynhez, és átöleltem, aki karját átvezette derekamon, és közelebb húzott magához. Bűntudatom volt Niallért, de nem tehettem mást. Valóban szeretem Zaynt, el sem hiszem, hogy elfelejtettem ezt, viszont sosem felejtem el a Niallel való titkunkat, és ha szép ha nem szép dolog, de nekem ezek mindig boldog emlékek lesznek, hiszen Niallt is szeretem, de nem úgy mint Zaynt. Talán lehetett volna szerelem, de a sors nem így akarta. A nap további része már sírásmentes volt, mindenki mosolygott, bár Niallen lehetett látni, hogy nem teljesen igazi a mosolya, ahogyan az enyém sem. Este én Zaynnel aludtam, mivel anyuék megkapták az én szobámat míg itt vannak, Zayn szülei pedig a vendégszobában kaptak helyet. Egyikben a szülei, másikban a lányok. Letusoltam, majd ő is végül pedig befeküdtünk az ágyba, adott egy puszit a számra, amit én csókká formáltam, ami az első csókunk volt. Tökéletes volt, gyengéd és szenvedélyes, pont mint amilyen Zayn maga. Ezután mellkasára tettem fejemet és hozzábújtam Zaynhez, ő átkarolta derekam végül pedig lehunytuk szemeinket és én pillanatokon belül elaludtam.

Felébredt!!

Sziasztok. Írtam volna hamarabb, de gondom volt a géppel, és csak tegnap este hozták vissza, akkor pedig már nem tudtam részt írni, de most itt vagyok a 10-dik résszel. Tettem 2 zenét a történetbe. Az első a One Direction-Little things, a másik pedig Maître Gims-Bella című dala. Remélem, hogy tetszeni fog, jó olvasást hozzá!
Puszi: Fantasy Girl

-10.rész-

*Zayn szemszöge*

zene a szöveghez!

Három hét. Ennyi telt el pontosan azóta, hogy a baleset megtörtént, és azóta Jennifer állapota semmit sem változott. Niallt már kiengedték, szerencsére ő másfél hét alatt rendbejött. Mind nagyon aggódunk Jenniért. Niall szülei már hazautaztak, miután meggyőződtek arról, hogy Niall rendbejött, de az én családom és Jennifer szülei még itt vannak Londonban. Most is éppen hozzá készülődök, mint minden egyes nap. Mire leértem addigra mindenki a konyhában volt elkészülve, és éppen reggeliztek. Leültem Niall mellé, és megittam egy csésze kávét, meg ettem pár falatot a tojásrántottából, de már indulni akartam. Megvártam míg mindenki befejezte a reggelit, anyu és Jenni anyukája (Nicole) bepakoltak a mosogatóba, és már mentünk is. Mint mindig, most is két kocsival mentünk el. Az egyiket én vezettem, és mellettem ült apu, hátul pedig anyu és a testvéreim. A másik kocsiban volt Harry, Louis, Liam és Jennifer szülei, mivel Alison már hazatért azóta, de Harry telefonszáma megvan neki, és mindig kérdezi őt és Jenni szüleit is, hogy történt-e már valami jobbulás, vagy bármi, de sajnos mindig ugyanazt mondjuk neki, hogy semmi. Harryvel nagyon jó lett a kapcsolatuk ameddig itt volt, de szerintem nem lesz köztük több, mivel ő messzire lakik tőlünk, és nem tudnák megoldani, hogy folyton utazzanak a másikhoz, pedig hiába nem vallja be Harry, de látszik hogy hiányzik neki Ali. Látszott, hogy már kezdi megszeretni őt, és ameddig itt volt nem csajozott, igazából azóta se. A kórházba hamar beértünk, és a már jól ismert folyosón végigmentünk. Egy hete már nem az intenzív osztályra kell mennünk, hanem egy egyszerű kórtermet kapott Jennifer. Mindenki megengedte, hogy én menjek be először, és bevittem Safaa-t is magammal, mivel mindenképpen be akart jönni velem. -Szia Jenni. Ma is eljöttem hozzád, és jött velem Safaa is. -Safaa odament hozzá, és halkan köszönt neki, majd egy puszit adott Jenni arcára, majd meglepetésemre először elkezdett hozzá beszélni. Eddig meg sem szólalt itt a kórházban, de most elkezdett Jennihez beszélni. -Jenni. Kelj fel, kérlek! Hiányzol mindenkinek, és rossz itt látni téged. -mondta vékony hangján, majd elkezdett sírni, én pedig magamhoz húztam, hogy lenyugodjon. -Safaa! -hallottunk egy hangot. Oldalra néztünk, és megpillantottuk Jennifert, amint éppen próbálja kinyitni a szemeit. Én óvatosan elengedtem Safaa-t aki bent maradt, én pedig kirohantam, és megkerestem az orvost, miközben a többiek kérdésére, hogy mi baj van csak annyit mondtam, hogy felébredt. Pár perc múlva Jenni kezelőorvosával és két nővérrel tértem vissza, ahol már mindenki bent volt a kórteremben, de sajnos míg elvégeztek rajta pár vizsgálatot, addig ki kellett jönnünk a szobából. Mikor az orvos és a nővérek kijöttek, nem hozták éppen a legjobb híreket. -Nos Jennifer mostmár rendbe fog jönni, de egy hétig még bent tartjuk megfigyelés alatt, de van még valami. Sajnos az agyrázkódás következtében Jennifernek részleges amnéziája van, így a közeljövőben történt események lehetséges, hogy kiestek neki, vagy éppen nem emlékszik minden részletre. Az emlékei valószínűleg, visszatérnek pár napon vagy héten belül, de rásegíthetnek azzal, ha olyan helyekre viszik, ahol megfordult már, vagy közös emlékeket idéznek fel neki. Most szerintem menjenek be hozzá, de ne sokáig. Még eléggé gyenge, ezért pihennie kell. -mondta, majd a nővérekkel együtt elment, mi pedig bementünk a szobába, ahol Jennifer éppen feltornázta magát ülő helyzetbe. 

-Szia kicsim, hogy érzed magad? -szaladt oda a lányához Nicole és Dan, Jenni szülei. 

-Jól vagyok, de össze fogtok roppantani, és akkor tényleg nem leszek jól. -mondta gyenge hangon, de mégis felnevetett rajta egy picit, majd anyuék léptek oda hozzá, utána pedig Doniya, Waliyha és Safaa mentek oda hozzá, és ölelték őt meg. Utána végignézett rajtunk fiúkon, és hozzánk fordult. Apró mosolyra húzta a száját és megszólalt:

-Niall, de jó hogy látlak. Minden rendben van veled? Hogy érzed magad?-támadta le a kérdéseivel, mire Niall odament, átölelte és leült mellé az ágyra. 

-Velem minden okés, de miattad már nagyon aggódtunk. Jó sokáig aludtál! 

-Hát igen, volt időm kialudni magamat. De most akkor magyarázza el nekem valaki, hogy miért van a szobában három ismeretlen srác, és mit keres itt Zayn, mikor két éve nem akarom őt látni! -mondta, mire mindenkiben meghűlt a vér, de ő csak értetlenül bámult ránk. 

-Hahó!! Megszólalna valaki? Kik ezek a fiúk, és mit keres itt Zayn? -kérdezte erőteljesebben, és mivel én tértem leghamarabb magamhoz, így lassan odamentem mellé. 

-Jenni! Tényleg nem emlékszel? Hiszen a nyáron hazautaztam, és egy erdei kiránduláson ahová a családdal mentünk, kibékültünk, és te ideköltöztél velem Londonba. A fiúk a One Direction banda tagjai, amiben én is énekelek, és Niall is. Hogyhogy rá emlékszel, és rájuk nem? Akkor arra sem emlékszel, hogy mi együtt voltunk? -kérdezem tőle, mire megrázza és lesüti a fejét. A szüleinknek elmondtam már, tehát tudnak róla. Sokkolt kicsit, hogy semmire sem emlékszik, de amit ezután mondott, az még sokkolóbb volt. 

-Nem emlékszem ilyesmire.Kérlek titeket, hogy menjetek ki egy kicsit mindannyian, de Niall te maradj! Beszélni akarok veled. Zayn, veled ezt majd később megbeszélem. -közölte semleges hangon, semmilyen érzelem nem volt benne. Lassan, de kimentünk a szobából, és leültünk a kórterem ajtaja elé. Semmit sem hallottunk vagy láttunk, mivel az ajtó vastag volt, és nem volt üveges. 

-Szerintetek mit akarhat Niallel megbeszélni? -kérdezte Louis, és látszólag őt is furdalta a kíváncsiság. 

-Fogalmam sincs. -mondtuk kórusban. Harry pedig elvonult telefonálni Alisonnak, ahogyan ígérte.

*Jennifer szemszöge*

zene a szöveghez!

Zayn és a többiek három hete mindennap bejönnek hozzám, és elmesélik mi történik velük minden nap. Azt is tudom, hogy Niallt másfél héttel a baleset után hazaengedték, és azt is hogy Alison folyton érdeklődik utánam. Nagyon kedves tőle, hogy nincs itt, és mégis érdeklődik utánam. Mióta azon az éjszakán visszakerültem a testembe, azóta csak a hangokat hallom, de nem látok semmit. Érzékelem a hangokat, az érintéseket és az illatokat, de reagálni sajnos nem tudok rájuk. Ma reggel is nyílt az ajtó, majd pár másodperc múlva meghallottam Zayn hangját:  

-Szia Jenni. Ma is eljöttem hozzád, és jött velem Safaa is. -mondta lágy hangján, majd meghallottam Safaa vékony kis hangját, ahogyan köszönt nekem, majd adott az arcomra egy puszit, és elkezdett beszélni hozzám. 

-Jenni. Kelj fel, kérlek! Hiányzol mindenkinek, és rossz itt látni téged. -mondta, majd elkezdett sírni, nekem pedig fáj ezt hallanom hetek óta. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy megszólaljak, és sikerült is. -Safaa. -szóltam erőtlenül, és azt hittem hogy nem hallják, de utána hallottam egy ajtónyitódást és csapódást, majd mikor kinyitottam a szemeimet, akkor Safaa-val találtam szembe magamat. 

-Szia Jenni. Végre felkeltél! 

-Szia Safaa. Nem tudod esetleg, hogy meddig aludtam? -kérdeztem, mert arra emlékszem, hogy elütött Daniel és Niallt kétszer is meglőtték, de utána képszakadás. Úristen, Niall!

-Három hétig aludtál Jennifer. Kómában voltál! Zayn most szól az orvosnak, hogy felébredtél. -mosolygott rám, én pedig megöleltem, de fogalmam sincs, hogy mit keres itt Zayn, hiszen nem is beszélünk. Arra sem emlékszem, hogy hogy ismerkedtem meg Niallel. 

-Safaa. Ismered esetleg Niallt? Nem tudod, hogy hogy van? -kérdeztem, és elég furán nézett rám, de válaszolt. 

-Persze hogy ismerem, hiszen Zaynnel énekel, tudod a One Directionban. Már jól van, másfél hete kiengedték, de mikor kómában voltál, akkor mesélte neked Zayn, nem emlékszel rá? Nem hallottál semmit? 

-Sajnálom de nem, legalábbis nem emlékszem. -mondtam és ekkor bejött az orvos. Safaa kiment, az orvos meg elkezdett vizsgálni, miközben az egyik nővér jegyzetelt, a másik pedig új tasakot kötött fel, amiben az infúzió volt. Utána az orvos el kezdett kérdezni, hogy mire emlékszem, de mondtam neki, hogy csak emlékfoszlányok vannak a fejemben, amiket nem tudok mihez kötni. Csak a baleset van meg tisztán és az, amikor még Bradfordban éltem. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem Londonba, ezért megkértem az orvost, hogy küldje be a hozzátartozóimat. Meg is tette, ezért miután kiment már jöttek is be a többiek, de volt köztük három ismeretlen fiú is, akit egyből kiszúrtam, valamint Zayn és Niall is ott volt. Nehezen felküzdöttem magam ülő helyzetbe, és a beérkező személyekre tekintettem.

-Szia kicsim, hogy érzed magad? -szaladtak hozzám a szüleim, akik megöleltek annyira hogy már levegőt sem kaptam, de azért örültem nekik nagyon.

-Jól vagyok, de össze fogtok roppantani, és akkor tényleg nem leszek jól. -mondtam gyenge hangon, de mégis felnevettem rajta egy picit, majd Zayn szülei léptek hozzám, utána pedig Doniya, Waliyha és Safaa  és ők is mind megöleltek. Ezek után végignéztem a srácokon, majd mosolyra húztam a számat, és megszólaltam:

-Niall, de jó hogy látlak. Minden rendben van veled? Hogy érzed magad?-támadtam le a kérdéseimmel, mire Niall odajött hozzám, átölelt és leült mellém az ágyra. 

-Velem minden okés, de miattad már nagyon aggódtunk. Jó sokáig aludtál! -szólalt meg.
-Hát igen, volt időm kialudni magamat. De most akkor magyarázza el nekem valaki, hogy miért van a szobában három ismeretlen srác, és mit keres itt Zayn, mikor két éve nem akarom őt látni! -mondtam, mire mindenki furán bámult rám, én pedig értetlenül meredtem az idegen fiúkra és Zaynre. -Hahó!! Megszólalna valaki? Kik ezek a fiúk, és mit keres itt Zayn? -kérdeztem erőteljesebben mivel senki sem volt hajlandó megszólalni.Zayn tért leghamarabb magához, így lassan odajött mellém, és rám nézett.
-Jenni! Tényleg nem emlékszel? Hiszen a nyáron hazautaztam, és egy erdei kiránduláson ahová a családdal mentünk, kibékültünk, és te ideköltöztél velem Londonba. A fiúk a One Direction banda tagjai, amiben én is énekelek, és Niall is. Hogyhogy rá emlékszel, és rájuk nem? Akkor arra sem emlékszel, hogy mi együtt voltunk? -kérdezte tőlem, mire megráztam és lesütöttem a fejemet. Hogy én kibékültem Zaynnel? Összejöttem vele? Mi van? Még ha ki is békültünk, én sosem jönnék össze baráttal, ez hülyeség. 
-Nem emlékszem ilyesmire.Kérlek titeket, hogy menjetek ki egy kicsit mindannyian, de Niall te maradj! Beszélni akarok veled. Zayn, veled ezt majd később megbeszélem. -közöltem semleges hangon, semmilyen érzelem nem volt benne. Lassan, de kimentek a szobából, és amint a kórterem ajtaja becsukódott én Niallre néztem. 
-Niall. Biztos minden rendben veled? Sajnálom ami történt, sajnálom hogy nem tudtam odamenni hozzád és segíteni neked. -mondtam, majd nekidőltem a mellkasának, és elkezdtem sírni, ő pedig átkarolt és úgy nyugtatgatott. 
-Sss. Nyugi Jenni, ez nem a te hibád. Fogalmunk sem volt, hogy ketten vannak és megpróbáltál odajönni segíteni. Inkább én sajnálom, mert mindenképp meg kellett volna akadályoznom azt, hogy elmenj oda. Ha kellett volna bezártunk volna inkább a házba, de már mindegy. Megtörtént és csak annak örülök, hogy végre felkeltél. -mondta, én pedig lassan lenyugodtam, majd elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem. 
-Niall! Kérlek szépen, hogy mesélj el nekem mindent onnantól kezdve, hogy megismertél. Mindent amit csak tudsz. -kértem, ő pedig bólintott. Elég sokáig mesélt, talán 3-4 óráig is, de elég sok mindent megtudtam, és néha párszor emlékek is megjelentek előttem. Elmesélte hogy tényleg együtt voltam Zaynnel, és nagyon boldogok voltunk együtt. 
-Niall, történt valami? -kérdeztem, mikor láttam, hogy eléggé lehangolódott.
-Persze, csak tudod fáradt vagyok egy kicsit. -mondta, de nem volt túl meggyőző. 
-Niall, ezt nem veszem be, szóval ki vele! -kértem rá kedvesen, mire sóhajtott egy nagyot, és belekezdett. 
-Rendben. Szóval, mióta odaköltöztél hozzánk, azóta tudom hogy te különleges lány vagy, és nem olyan mint a többi. Bár csak pár napja ismertük egymást, mégis valami megfogott benned, és elkezdtem vonzódni hozzád. Nagyon megtetszettél, és hamarosan beléd szerettem. De mivel megtudtam, hogy Zayn is szerelmes beléd, így nem szóltam, mert sejtettem hogy mivel Zaynt már régóta ismered, így ha választanál akkor őt választanád, és hátba támadni sem akartam. Gondoltam inkább magamban tartom, mert mikor összejöttetek és előttem csókolóztatok az fájt ugyan, de nem akartam tönkretenni a boldogságotokat, hiszen látszott milyen jól megvagytok. -mesélte, majd a végén lehajtotta a fejét, és a lepedőt kezdte nézni. 
-Niall. Nem tudom, hogy hogy nem vettem észre, de azt sem tudom, hogy hogy jöttem össze Zaynnel. Nézd, mikor felébredtem, akkor eszembe sem jutott Zayn, az első gondolatom te voltál. Csak az érdekelt, hogy te hogy vagy és bár Safaa közölte, hogy jól, de én csak akkor nyugodtam meg, mikor megláttalak épségben. Én nem tudom, hogy hogy történt, de én is szeretlek téged Niall. -mondtam neki, majd követtem a példáját, és az egyszerű hófehér lepedőt bámultam, ami sokkal érdekesebb volt most, mint máskor. -Té-tényleg? -kérdezte, én pedig bólintottam. 
-De mi van Zaynnel? -kérdezte, mire én közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, amire ő először nem reagált, de miután felfogta a dolgokat, egyből visszacsókolt. 
-Értsd meg, hogy nem emlékszem a Zaynnel való kapcsolatomra, semmi emlékem nincs róla, tehát olyan mintha nem is lenne. -mondtam neki, és újra megcsókoltam, amit most egyből viszonzott. Ajkaink elválása után rámnézett, és megszólalt. 
-Most akkor mi lesz? Zaynnel leszel, vagy velem, vagy senkivel? 
-Jajj Niall, szerintem az előbb egyértelműen a tudtodra adtam a választ. -mondtam neki, majd miután mellém dőlt egy puszit nyomtam az arcára. 
-Zaynnek még ne mondjuk el. Először hadd dolgozzuk fel ezt mi is, és amikor ő itt van, akkor légyszi türtőztesd megad. Ha már elvileg barátok voltunk/vagyunk újra, akkor nem akarom három hét kóma után azzal köszönteni, hogy felébredésem után a legjobb haverjába vagyok szerelmes. Fogalmam sincs még mindig, hogy hogy történt, de nem is érdekel, mert úgy érzem hogy szeretlek téged, és csak ez számít. -mondtam Niallnek, majd még beszélgettünk egy ideig, de utána bejöttek a többiek elköszönni, mivel vége a látogatási időnek. Zayn kicsit furán nézett, hogy Niall mellettem feküdt, de én direkt megköszöntem neki, hogy mesélt nekem arról, ami a baleset előtt történt velem, és szerencsére Zayn is megnyugodott, mivel tartása azonnal lágyult. 
-Szia Jenni, holnap majd bejövünk téged meglátogatni. -ígérte Zayn, majd 1 puszit nyomott a számra, én pedig bólintottam. Mind elköszöntek tőlem, majd Niall jött utolsónak, aki miközben átölelt, a fülembe suttogott. 
-Holnap találkozunk. Szeretlek Jenni.
-Már várom, és én is szeretlek Niall. -suttogtam vissza, majd adtam az arcára két puszit ahogyan ő is, utána pedig elmentek, és egyedül maradtam. Este volt egy vizit, majd kaptam egy kis kórházi kosztot ami borzalmas volt, utána pedig szerencsére pihenhettem is. Ahhoz képest hogy három hetet végigaludtam, mégis elég fáradt voltam. Ezért lehunytam a szemeimet, és pár perc múlva aludtam is.

A szörnyű baleset

Sziasztok. Hoztam a következő részt, remélem hogy tetszeni fog! Ez most EXtra hosszú rész 3 szemszögből, remélem hogy megfelel és jó lett a rész. Jó olvasást! És szeretném megköszönni Cytnhia Tailornak a feliratkozást. 
Puszi: Fantasy Girl

-9.rész-

Kómában

*Zayn szemszöge*

Reggel mikor felkeltem a legszebb látvány fogadott, amire kelhetek. Jennifer, aki még mindig mellettem aludt, de most már felém fordulva. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Mikor kikeltem az ágyból, Jennifer felébredt, és rámmosolygott. Oda mentem hozzá, és nyomtam 1 puszit az arcára, majd lementem a többiekhez, miután Jenni átment felöltözni a szobájába. Mivel már fél 11 volt, így mindenki lent volt, és éppen Alison meg Danielle tették le a palacsintát a tányérokra. -Jó reggelt. -köszöntem, majd melegítettem magamnak egy kávét, és annak kíséretében leültem az asztalhoz. Pár perc múlva Jenni is lejött, majd leült mellém ő is egy kávéval, de idegesnek tűnt. Folyton az órát nézegette, még akkor is mikor reggeliztünk. -Jenni, van valami baj? -kérdezte tőle Louis. Tehát akkor nem csak beképzeltem. -Nem, miért lenne? -Csak mert folyton az órát nézed. -jött Loutól az értelmes válasz. -Ja, csak el kell mennem valahová, de 1 óra és itt is vagyok. Basszus, na jól van majd jövök, nekem most rohannom kell. Sziasztok. Szeretlek Zayn. -mondta és puszit nyomott ajkaimra, majd rohant is. -Ez meg mi volt? -Fogalmam sincs. -válaszoltam Ali kérdésére. Reggeli után a nappaliba mentünk beszélgetni, hogy ne unatkozzunk. 

Jennifer már 3 órája elment, és azt mondta, hogy 1 óra múlva jön. A srácok próbáltak nyugtatni, nem sok sikerrel. A telefonja is ki van kapcsolva, nem tudom elérni. A konyhában voltam, hogy igyak 1 kis vizet, mikor Harry szólt a nappaliból, hogy menjek gyorsan. Mikor beértem, mind a képernyőt bámulták ledermedve. Odamentem én is, de mikor megláttak a képet, a pohár kiesett a kezemből, és apró szilánkokra tört. Jennifert mutatták a tévében, amint beteszik 1 mentőautóba. Valaki elütötte, és utána továbbhajtott. A bemondónő azt mondta, hogy a mentősök nem nyilatkoztak azt illetően, hogy mennyire komoly Jennifer állapota, de azt bemondták, hogy melyik kórházba vitték. Nekem ennyi elég is volt, rohantam cipőt és dzsekit venni, engem pedig a többiek követtek. Mivel én nem tudtam volna vezetni, ezért Liam vezetett, és 2 piros lámpán is áthajtott, szerencsére nem volt kocsi, így nem lett baleset. Az 1 órás út helyett fél órás lett az út, mivel Liam nyomta a gázt egész úton. A kórházba érve a recepción útbaigazítást kértünk, maja mikor megkaptuk, beszálltunk a liftbe és Harry benyomta a 3-as gombot, ami az intenzív osztály szintje. A többiek folyton próbáltak nyugtatni, hogy biztos semmi komoly, de hallottam a hangjukon, hogy ők sem hiszik el azt, amit mondanak. Egy orvost kerestünk, majd ő odavezetett Jennifer orvosához, aki épp akkor jött ki a kórteremből. -Doktor úr! Ezek a személyek a kisasszony ismerősei. -Köszönöm Dan, elmehet. Jó napot! A nevem Dr. Andrews, én vagyok a kisasszony kezelőorvosa. Önökben kit tisztelhetek? -Én vagyok a barátja, ők a barátaink, és ő pedig az unokahúga. -mutattam mindenkire Alisonnal zárva a sort. -Értem. Nos a kisasszonyt elütötték, de szerencséje volt, mert egy idős hölgy éppen arra járt, és azonnal hívta a mentőket. Ha pár percet késünk, akkor valószínűleg a lány már nem élne. Komoly agyrázkódást szenvedett, és eltört a bal csuklója, valamint a mentőautóban kómába esett. -Mikor fog felkelni? -kérdezte Liam, de a hangja már megremegett. Alison és Dani sírtak, és már mindannyiunk szeme könnyes volt. -Sajnos ezt nem tudjuk. Lehet hogy pár óra, de lehetnek napok, hetek esetleg hónapok is. Vagy olyan is lehet, hogy soha többé nem tér magához. Ilyen eset ritkán fordul elő, de tudniuk kell minden eshetőségről. Most mennem kell, de ha bármi kérdésük lenne, akkor keressenek meg. -Doktor úr! -szólok utána. -Tessék! -Be lehet hozzá menni? -Jelenleg még nem. Egy óra múlva egyesével bemehetnek, de ne sokáig legyenek bent. -tájékoztatott, majd eltűnt a folyosó végén. Lerogytam az Alison melletti székre, aki Harry karjaiban zokogott, miközben ő próbált erős maradni, de nem sikerült neki. Úgy ahogyan Louisnak, Danielle-nek, Liamnek és nekem sem. Várjunk csak! Niall nincs is itt. Vajon hol lehet, mióta Jenni elment otthonról, azóta ő sem volt velünk. Nem hiszem el, hogy hogy nem vettem észre. -Srácok! Tudja valaki, hogy hol van Niall? -nézek körbe, de mindenki nemlegesen rázza a fejét, és Louis is azt mondja, hogy a reggeli óta ő sem látta sehol. Egy öreg fehérköpenyes férfi jött felénk. -Jó napot. Dr.Martin Robertson vagyok. Nem maguk véletlenül Niall Horan ismerősei? -De igen, miért? -kérdezem. -A fiatalember is itt van, ezen az osztályon. A személyi iratai között találtunk egy képet, amin önökkel van, így gondoltam megkérdezem. -Hogy került ő ide? -Jennifer Morgan kisasszonnyal volt, mikor odaértünk. Amint kiszálltunk a kocsiból, már csak annyit hallottunk, hogy megköszön valamit, majd elájult. Meglőtték a vállán, és egyet kapott a hátába is, de szerencsére a golyókat sikerült eltávolítani. A fiatalember pár perc múlva felébred. Akkor bemehetnek hozzá, és megkérdezhetik a dologról. Ő biztosan el fogja tudni magyarázni. Jöjjejek, megmutatom a kórtermét! -mondta, mi pedig elindultunk. Egy kanyart kellett tennünk jobbra, és a második ajtó az övé volt. -Köszönjük doktor úr a tájékoztatást, és a segítségét. -Nincs mit, ez a dolgom. Most ha megbocsájtanak mennem kell. Elnézést! -mondta és elköszönt. Nem értettem hogy mi történik. Hogy került Niall Jenniferhez? Hogy szerzett Niall lövési sebeket, és egyáltalán mi ez az egész? Mondja valaki ,hogy ez csak egy rémálom. Az egyik legjobb barátom, és a szerelmem kórházban van, és mindketten intenzív osztályon vannak. Niallt meglőtték, Jennifer pedig kómában van, és ki tudja hogy mikor ébred fel, mert fel fog ébredni ebben biztos vagyok. Nem hagyhat itt minket. Most jöttünk össze, biztos hogy fel fog ébredni, és minden rendben lesz. Mikor lenyugodtam, akkor felhívtam a szüleit és az én szüleimet is, hogy tudjanak róla, és holnap jön mindkettőnk családja, Niall szüleit pedig Liam hívta, és ők is jönnek. Fél óra múlva láttuk, hogy Niall ébredezik, ezért bementünk hozzá. -Szia Niall, hogy vagy? -Sz-sziasz-tok. -köszönt akadozva, ezért Louis odaadott neki 1 pohár vizet, hátha úgy könnyebben tud beszélni és így is lett. -Én jól vagyok srácok, de mi van Jenniferrel? -Kómában van, és fogalmunk sincs, hogy mikor ébred fel majd. Mit kerestél ott Jenniferrel? -rohantam le, de azonnal elnézést is kértem, hiszen a barátomról van szó. -Mivel láttam, hogy mennyire ideges otthon, ezért utánamentem hogy elmondja mi a baj. Nagy nehezen beadta a derekát, és elkezdett valamilyen Danielről beszélni, aki régebben többször bántotta az iskolában. Megfenyegette, hogy bántja Jennifer családját, ha Jennifer nem megy el oda, ahová megbeszélték és nem teszi azt, amit kérnek tőle. Ezért én is vele mentem, hátha szüksége lesz segítségre, de én hátrébb voltam, hogy ne vegyenek észre, de észrevettek és meglőttek kétszer is, utána pedig a szemem láttára gázolták el Jennit, aki elindult felém amint meghallotta a lövéseket és látta amint összerogyom. Nagy nehezen felálltam, de a hátamban lévő golyó miatt nagyon nehéz volt, és odamentem Jennifer mellé, ahol összecsuklottam. Próbáltam hozzá beszélni, hogy ébren maradjon, de a fejét biztosan olyan erősen beverte, hogy elvesztette az eszméletét és hiába pofoztam, nem tért magához. Egy idős néni jött arra felé, és kértem hogy azonnal hívjon mentőt. Ő is ott volt velünk, míg a mentő ki nem ért. Nagyjából lemondtam neki a dolgokat, majd hallottam a mentők hangját, mondtam 1 köszönömöt, és reméltem, hogy még nincs késő. Végül pedig most itt tértem magamhoz. Ennyi minden, amire emlékszek. -De nem értem, hogy miért nem szólt erről Jennifer nekem? -akadtam ki, hiszen Niallel megbeszélni, de velem nem? -Zayn nyugodj meg. Jennifer nem akarta, hogy aggódj. Azt sem akarta, hogy én vele menjek, de aggódtam érte azok alapján amiket mondott a srácról, így mentem vele, de lehet hogy rossz döntés volt. Ha nem mennék, akkor lehet hogy nem ütötték volna el, és most otthon lehetnénk mindannyian, és nem kellene itt lennünk. -sírta el magát, mire én óvatosan az ép vállára helyeztem a kezem. -Nincs igazad Niall. Ha nem mentél volna vele, valószínűleg akkor is ez történt volna, mert Daniel nem normális. Sosem volt az. Ha nem mentél volna vele, most semmi bajod nem lenne, de Jenni valószínűleg akkor is itt lenne, úgyhogy köszönöm. Köszönöm, hogy vele mentél és megpróbáltál neki segíteni. Most kimegyek és feljelentem Danielt és remélhetőleg hamar kapunk hírt róla. -mondtam és kimentem telefonálni. Mikor visszamentem az órára pillantottam, és láttam hogy már másfél óra is eltelt, így bemehetek Jenniferhez. Szinte berobbantam Jenni kórtermébe, miközben a többieknek írtam, hogy itt vagyok az ő szobájában, de majd még átmegyek Niallhez is, csak szeretnék Jennivel kicsit együtt lenni a szobában. Leültem az ágya melletti székre, és megfogtam a kezét, majd lágy csókot leheltem az arcára és beszélni kezdtem hozzá. Egyszer még Niallel néztünk egy műsort, ami arról szólt, hogy az emberek mikor kómában vannak, akkor hallják azt, amit mondanak nekik, ezért én is beszélni kezdtem hozzá. -Jenni! Nem tudom, hogy most hallasz-e engem, de remélem hogy igen. Miért nem szóltál arról, hogy Daniellel kell találkoznod? Tudod jól, hogy elmentem volna veled, vagy el se engedtelek volna. Jennifer kérlek ébredj fel. Nagyon rossz így látni téged. Kérlek nyisd ki a szemed és mosolyogj rám, vagy üvöltözz velem amiért elengedtelek. Csinálj bármit, csak ébredj fel, kicsim. Nagyon szeretlek téged, és nem akarlak elveszteni. Hallottam Nialltől, hogy neki sem akartad elmondani a dolgot, de végül kiszedte belőled és ő is ment veled. Ő jól van. Kapott két golyót, de sikerült az orvosoknak kiszedni belőle, tehát már jobban van, de még erre a napra ezen az osztályon lesz. A többiek bent vannak nála. Felhívtam a családot, és holnap már itt is lesznek Most még benézek egy kicsit Niallhez kicsim, de utána éjszaka is itt leszek melletted, és minden percben addig, amíg fel nem ébredsz. Szeretlek Jenni. -mondtam és homlokon pusziltam őt, majd átmentem Niallhez, aki láthatólag már jobban volt, mint mikor először voltam bent nála. Niallel bent marad Louis, én pedig Jennivel maradok, miután az orvossal sikerült nagy nehezen megoldani ezt. Bent Jenninél és Niallnél is volt 1-1 kanapé, így én Jenninél arra feküdtem le, és őt nézve aludtam el.

*Niall szemszöge*
Nagyon fáj az, ami történt ma. Úgy érzem, hogy én vagyok a hibás mindenért. Ha nem megyek Jennivel, akkor biztos hogy semmi baja nem lenne. De mi tehetek, ha egyszer annyira aggódtam érte. Sosem mondtam se neki, se másnak hogy mennyire tetszik nekem. Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok belé, de mikor megtudtam hogy Zayn is így érez, akkor lemondtam róla. Nem akartam Zaynt hátba támadni, és ha kettőnk között kellett volna választania Jenninek, akkor is valószínűleg Zaynt választja, hiszen őt már ismeri, tudja hogy milyen és jól ismerik egymást. Engem pedig csak pár napja ismer. -Szereted őt, igaz? -kérdezi Louis, mikor Zayn is kiment a szobámból, hogy átmenjen Jennihez aludni egy kicsit. -Kit? -kérdezem tőle. -Jennifert. -adja a választ. -Persze, hogy szeretem, hiszen a barátom és aggódok érte. -De te nem a barátodként tekintesz rá. Neked tetszik Jennifer, és ezt akkor vettem észre tegnap, mikor Zaynnel beültek a kocsiba. Láttam a szemedben a féltékenységet és a csalódottságot mikor megláttad őket, valamint az iránta érzett szeretetedet is észre lehetett venni. De mivel a többieket lefoglalta a hír, így nem látták én viszont észrevettem. Miért nem mondtad el neki? -Azért Lou, mert pár napja ismertük egymást csak. Zaynnel viszont évek óta ismerik egymást, tudnak mindent a másikról, így teljesen megbíznak a másikban, és így több esélye volt Zaynnek. És nem akartam Zaynt hátbatámadni, hogy ugyanarra a csajra hajtok, mint ő, aki ráadásul még a legjobb barátja is. -magyaráztam, utána pedig mondtam hogy pihenjünk, mert nagyon fáradt vagyok, ezért Lou elnyúlt az ablak alatt lévő kanapén és aludt is, ahogyan én is, és közben reménykedtem, hogy jöjjön rendbe Jennifer, vagy legyen ez a szörnyű nap csak egy álom, amiből reggel felébredek, és senkinek sem lesz semmi baja, bár erre kevés esély van.

*Jenni szemszöge*
Mikor Daniel felhívott, már akkor tudtam, hogy nem kéne elmenni, de a családommal fenyegetett. Niall a lebeszélésem ellenére is jött velem, és megbújt egy bokor mögött, de Steven, Daniel barátja észrevette őt, és hátulról kétszer is meglőtte. Niall szólt, hogy meneküljek, de nem mentem, hiszen eljött velem, meglövik és én meg hagyjam itt? Miféle ember lennék, ha itt hagynám? Nem mentem el, hanem elkezdtem felé rohanni, de ekkor 1 kocsi hangját hallottam. Daniel ült a kormánynál, és aztán már csak hatalmas fájdalmat érzek a fejemen, és Niallt hallom, amint a nevemet ordítja. Odajön hozzám és beszél, hogy ne aludjak el és hogy tartsak ki, de a fejem nagyon fáj, és egyre álmosabb leszek. Végül még látom Niall száját mozogni, majd minden elsötétül. Egy ideig nem érzékelek semmit, de egyszercsak ajtónyitódást hallok. Hirtelen mindent látok, de saját magamat is, amint vizsgálnak 1 kórteremben. Meghaltam volna? De nem, hiszen akkor nem vizsgálnának. -A lány neve Jennifer Morgan, a probléma pedig csuklótörés, agyrázkódás, valamint kóma. -mondta egy orvos, amit pedig egy nő lejegyzetelt a kórlapomra. Szuper, szóval agyrázkódásom van. Órákig suhantam körbe a kórházban, és végignéztem mindent,véletlenül még 1 műtétre is benéztem, ahol éppen lábat operáltak. Elég undorító látvány volt. Ha ébren lettem volna tuti hogy elájultam volna. Amikor pedig az intenzív osztályon a jobboldali folyosó felé mentem volna, megláttam Zaynéket. Hallottam, amint az orvos elmeséli azt, hogy lehet hogy sosem ébredek fel. Ezt nem mondhatta komolyan, hiszen élek, csak fel fogok ébredni. Mind sírtak, amit szörnyű volt végignézni. Egy idő után a könyeik elapadtak, és egy orvos jött feléjük, aki Niallről kezdett el beszélni nekik. Amint meghallottam, hogy hol van, azonnal arrafelé suhantam-tökre mintha szellem lennék- és bementem hozzá. Szegény két lövést is kapott miattam, amit sosem bocsájtok meg magamnak. Mind bejöttek ide, és mikor Niall beszélt velük, magát vádolta de szerencsére mindenki elmondta neki, hogy nem az ő hibája, és csak segíteni akart, ami így is volt. Később visszamentem a szobámba, majd Zayn jött be hozzám. Elkezdett hozzám beszélni, és legszívesebben ordítottam volna, hogy hallom őt, és hogy nagyon szeretem, de nem mozdultam. Éreztem mikor ajkai hozzámértek, és éreztem mikor megfogta a kezemet, de reagálni nem tudtam. Viszont úgy tudom, hogyha egy kómában lévő ember érzékel érintéseket, szagokat vagy reagál valamire a külvilágból, akkor van esély arra, hogy felébredjen. Remélem, hogy így van, mert tudniuk kell a holnap ideérkező szüleimnek és a srácoknak meg Zaynnek is, hogy nagyon szeretem őket. Zayn elmondta nekem ,hogy az orvossal megbeszélte, hogy nálam alhasson, így a bent lévő kanapéra feküdt le, engem pedig hirtelen mintha visszaszippantott volna testem, újra nem láttam semmit. Hallottam Zaynt szuszogását és a gépek csipogását, de a szemeimet nem tudtam kinyitni, a testem nem engedelmeskedett nekem. Remélem, hogy ez csak egy rémálom, aminek vége lesz, mert nem akarok így maradni. Ölelni szeretném a szeretteimet és Zaynt, akit tiszta szívemből szeretek.

Egymásra találás

Sziasztok. Itt is van a következő rész, és jelenleg azért jön már másnap a történet, mert túl vagyunk a 200 látogatón, aminek én nagyon örülök, és szeretném így megköszönni nektek azt, hogy ennyien látogatjátok a blogot. Nem tudom, hogy tetszik-e nektek, de remélem, hogy erről mihamarabb tájékoztatni fogtok. Most viszont nincs több közölnivalóm, csupán annyi hogy: Jó olvasást az új részhez! 

Puszi:Fantasy Girl

-8.rész-

Most vallotta be a legjobb barátom, hogy szerelmes belém, és lehet hogy én is belé. Nem tudtam hirtelen, hogy mit válaszoljak, de gyorsan összeszedtem a gondolataimat, és végül szólásra nyitottam a számat. -Zayn. Én fogalmam sincs hogy mit mondjak hirtelen erre. Miközben beszéltél rádöbbentem arra, hogy bennem is lejátszódnak ugyanazok, mint benned. Minden jobb, mióta újra jóban vagyunk egymással, azóta sokkal jobb a kedvem. Viszont félek. Félek az érzéseimtől. Mert ha én is szerelmes vagyok beléd, akkor a barátság elmúlt, de nekem szükségem van egy legjobb barátra, aki mindig mellettem áll, és aki a legőrültebb terveimben is részt vesz, ha ezt kérem. Ha viszont összejövünk és utána szakítunk, akkor elvesztem a pasimat és a legjobb barátomat is egyben. Kell egy barát, akire támaszkodhatok, de ha te nem leszel, akkor ki lesz ott? -Jennifer. Figyelj ide! Attól, hogy összejövünk, még a barátságunk ugyanúgy megmarad, csak éppen erősebb kötődést érzünk a másik iránt. Minden titkodat ismerem, és bárkinél jobban ismerlek téged magadat is. Szeretlek Jennifer, és nem bírnám elviselni, hogyha mással látnálak. -magyarázza Zayn, és átgondolva én sem bírnám ezt elviselni. Hogy lássam más lány oldalán, hogy mással boldog, mást ölel és mást csókol. Fájna ez a dolog. -Jenni, én nem kérek mást, csak egy esélyt, hogy megmutathassam, hogy szeretlek téged. Kérlek! -néz rám a gyönyörű barna szemeivel, amikben reménykedést rátok, én pedig mivel megszólalni nem tudok, ezért csak bólintok egyet jelezvén, hogy rendben. Ő erre elmosolyodik, majd elém lép és felhúz a székről, utána pedig szorosan magához ölel, ami most nagyon jól esik. Mikor már pár perce így állunk, akkor bár nem akarom, de muszáj megszakítanom a pillanatot, ezért gyengéden eltolom magamtól Zaynt. -Szerintem mennünk kellene, mert nem hiszem, hogy a többiek sokáig várnának még ránk.-Oké, akkor menjünk. A többieknek elmondjuk? -Úgy is rájönnének, úgyhogy nekik el, de másnak még ne. Egy ideig nem szeretném még nyilvánosságra hozni, mivel most döntöttünk csak így, ezért nem szeretném ha máris képek készülnének rólunk. Ugye nem baj? -Dehogyis. Amíg velem vagy, addig semmi sem gond. -mondta, majd kiindultunk és beszálltunk a kocsiba, ahol mind ránk figyeltek. -Na mi volt? -Összejöttetek? -Igent mondott? -Dobott, vagy igent mondott, szólaljatok már meg! -hangzottak egyszerre a fiúk kérdései, mire mi csak elmosolyodtunk, és Zayn magához ölelt. -Ez megfelelő válasz? Akkor indulhatunk is. -mondta Zayn, mire a többiek nevetni és gratulálni kezdtek, miközben Liam beindította a motort, és bementünk útközben egy boltba, hogy a vacsorához mindent megvegyünk, otthon pedig Alisonnal és Danielle-lel nekiálltunk elkészíteni a csirkét és a krumpliköretet, miközben a fiúk videojátékoztak. Később akadt még két segítőnk, aki Harry és Niall volt, bár Niall inkább eltüntette a kaját, mintsem hogy segített volna készíteni, de mi így szeretjük őt. A vacsora 2 órával később a megterített asztalra került, ahol mind leültünk, és jó étvágyat kívánva egymásnak, nekiálltunk hogy megegyük a vacsorát, ami mindenki szerint nagyon finomra sikeredett, aminek nagyon örültünk a lányokkal. Vacsora után mindent a mosogatóba helyeztünk, utána pedig mivel a fiúk elfáradtak és őszintén én is fáradt voltam, így felmentünk a szobáinkba Dani és Liam kivételével, mivel ők Daninél töltik az éjszakát. Alison jelenleg is Harryhez vonult, de már inkább nem is szóltam miatta, hiszen imádja a srácot, és nem akarom elrontani az ittlétét. Én a saját szobámba indultam, mikor Zayn megfogta a karomat. -Hova-hova? -A szobámba. -adtam az egyértelmű választ, pedig tudtam hogy miért kérdezi ezt. -Úgy érted az én szobámba. Ugye nem akarod, hogy egyedül aludjak? -Már miért ne? Egyébként csak tusolni megyek a szobámba, és átvenni a pizsamát, majd utána átmegyek. -Segítsek a tusolásban? -kérdezi kaján vigyorral az arcán, amitől nekem is mosoly kúszik az arcomra. -Jó próbálkozás Malik, de nem jött be. -mondtam, és bementem a szobámba, majd a biztonság kedvéért bezártam az ajtót, utána pedig összeszedtem a pizsamámat és bevonultam a fürdőbe, hogy gyorsan letusoljak. Hát a gyors az nem jött össze, mert vagy 45 percet is eltölthettem bent, mert tusolás után még beszárítottam a hajamat, ami 1-2 perces művelet, tekintve hogy a csípőmig ér. Miután felöltöztem és a hajam is megszáradt, csak utána mentem át Zaynhez, aki az ágyon feküdt, és éppen a késő esti híreket nézte, ám mikor beléptem a tekintete azonnal az enyémet kereste, és amint belenéztem abba a gyönyörű barna szempárba, azonnal elvesztem benne. Mosolyogva mentem oda hozzá, majd feküdtem be mellé. Zayn csak rám nézve elmosolyodott és egyetlen szót mondott, de az többet ért bárminél. -Szeretlek! -Én is szeretlek Zayn. -mondtam, és komolyan is gondoltam. Bár aggódtam még 1 kicsit mindig, de a mai vallomása ráébresztett arra, hogy én is szeretem őt, és jobban mint egy barátot, ezért ha visszautasítottam volna, azt most bánnám. Ezért örülök, hogy minden úgy alakult, ahogy. Zaynnek háttal feküdtem, mire ő azonnal közelebb húzva magához átkarolt, és egy csókot lehelt a nyakamra, amitől jóleső borzongás futott át rajtam. -Jó éjszakát Jenni. -Jó éjt Zayn. -mondtam, és nemsokára az álom magával ragadott.

*Zayn szemszöge*

Megkönnyebültem, mikor elmondtam Jennifernek a koncert után az érzéseimet, és egyben ideges is voltam a válasza miatt. Aztán mikor elmondta, hogy ő is hasonlóképpen érez mint én, az valamit megnyugtatott, de választ még nem kaptam. Mikor elkezdte mondani, hogy ő félti a barátságunkat, hogy ha szétmegyünk, akkor már nem leszünk többé barátok, akkor már éreztem, hogy valószínűleg már nemet fog mondani, de nem adhattam fel. Kértem, hogy adjon egy esélyt, próbáljuk meg, hiszen vesztenivalónk nincs, mert úgy gondoltam, hogy ha nem illünk össze, azt úgy is érezzük, és akkor megbeszéljük a barátságot, mert akkor is legalább a közelemben lesz, bár ezt így nem mondtam meg neki. Mikor egy esélyt kértem, ő nem szólalt meg, csak bólintott, mire én odaléptem hozzá, és átöleltem, mert el sem tudja képzelni, hogy mekkora örömöt szerzett nekem ezzel a dologgal. Utána kimentünk, és a kocsiban érdeklődő személyek előtt átöleltem Jennit, akik így levágták, hogy sikerült összejönnöm vele. Hazafelé még Niallel bementek egy boltba, hogy a vacsorához valókat megvegyék, utána pedig hazamentünk, ahol a lányok bementek a konyhába, és elkezdték csinálni a vacsorát míg mi leültünk a tv elé, és felváltva videójátékoztunk. A vacsora nagyon finom volt, tudnak a lányok főzni, az már biztos. Utána a fáradság miatt Liamék kivételével mind felmentünk, de Liamék nem itthon töltötték az éjjelt, így nem jöttek fel. Jennit a szobája felé menet megállítottam, hogy mégis hová készült, mire elmagyarázta, így én is bementem a szobámba. Gyorsan levettem magamról a ruhákat, és beálltam a forró víz alá, ami most jól esett a testemnek, mert ellazított. Utána felöltöztem, és befeküdtem az ágyamba, és míg Jennire vártam addig meghallgattam a híreket. Körülbelül 45-50 perc után jöhetett be. Mosolyogva jött az ágyhoz, és feküdt be mellém. Mikor mellém feküdt ránéztem, és egyetlen szót mondtam csupán, de azt hiszem ezzel minden érzelmemet megmondtam neki. -Szeretlek! -Én is szeretlek Zayn. -mondta és hangja és arckifejezése azt mutatta, hogy ő is komolyan gondolja, akárcsak én. Jennifer elfordult, így háttal feküdt nekem, mire én azonnal közel húztam magamhoz, átkaroltam őt, és egy csókot leheltem nyakára, amitől éreztem hogy megremeg kicsit, ami nekem mosolyt csalt az arcomra. -Jó éjszakát Jenni. -mondtam, mire ő is megszólalt. -Jó éjt Zayn. -mondta, és pár perc múlva hallgattam egyenletes szuszogását. Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy ismerhetem ezt a csodaszép lányt, de az biztos hogy hálás lehetek érte, mert még egy ilyen lány nincs a világon. Nekem ő tökéletes lány, rajta kívül senki más nem kell. Pár percig még néztem ezt a karjaimban alvó szépséget, majd én is elaludtam. Remélem, hogy reggel mikor felkelek, ő itt lesz mellettem, bizonyítva azt, hogy ez a mai nap nem csak álom volt. 

Egy koncert és egy vallomás

Sziasztok. Hoztam is a következő részt. Igyekeztem vele, és megpróbálom minél gyakrabban hozni majd a részeket, hogy tudjátok olvasni. Szerencsére a diákmunkámnak vége van, így több időm van a blogra aminek örülök, mert szeretem ezt a blogot írni. Kérnék minden kedves olvasót arra, hogy írjon 1 pár szavas kommentet arról, hogy tetszik-e a blog. Tudom, hogy azt kérditek miért, hiszen nem elég ha látogatjátok? Higgyétek el, hogy örülök, hogy ilyen sok látogatóm akad, de az nem ad választ arra, hogy tetszik-e a blog vagy nem, kell-e valamin változtatnom vagy sem. Örülnék ha kapnék véleményeket tőletek 1 pár szóban. Negatívat és pozitívat is várok, hogy tudjam mi a véleményetek, mert másképpen nem tudom, hogy minek örülnétek a blogban. De tovább nem untatlak titeket, tehát sok szeretettel itt a következő rész. Jó olvasást!
Puszi:Fantasy Girl

-7.rész-

zenék a történethez: 

Vicetone vs. Popeska-The New Kings ft. Luciana

Liviu Hodor&Mona-Unde-i dragostea

Louis kitalálta az üvegezést, amiben benne is voltunk addig, amíg el nem mondta, hogy aki nem csinálja azt amit kérnek, annak meg kell szabadulnia 1 ruhadarabtól. -Kizárt Louis, ezt nem csinálom meg azt tuti. -mondtam egyszerre Danivel és Alivel. -Jaj csajok ne legyetek már ilyenek! Ez csak játék. -mondta Lou. -Persze, és egy lehetőség nektek, hogy stíröljetek minket. -érvelt Dani. -Drágám, a strandon is csak bikiniben voltatok, és az olyan mint a fehérnemű, hiszen ugyanazt takarja. -Liam, a fehérnemű teljesen más. Látszik, hogy pasiból vagy, és nem tudod mi köztük a különbség. Mi lenne, ha inkább filmeznénk? Az is jó, és senkinek se kell vetkőznie? -vetettem fel, mert kezdett megfájdulni a fejem a vitától. -Én benne vagyok. -vágta rá Zayn, majd a többiek is belementek. A választás végül 1 horrorfilmre esett, a 28 héttel később-re. Harry előkereste és a lejátszóba tette, majd elhelyezkedtünk, ki a kanapén, ki a fotelben és a földön. Liam a fotelbe ült, Dani pedig az ölébe, utána mi pedig a kanapén helyezkedtünk el a következőképpen: Alison ült szélen, mellette Harry,-ki más is lehetne-utána Niall, Louis, én és végül Zayn. A film végeztével már mind álmosak voltunk, de Alison azt mondta, hogy ő nem hajlandó egyedül aludni, mert a film a frászt hozta rá. Lehet hogy félt tényleg, de az is közrejátszott biztos, hogy Harryvel akart aludni, és pár pillanaton belül igazolták is a feltevésemet. -Jennifer, megharagudnál érte? -nézett rám Alison kiskutya szemekkel. -Ali. Tudod, hogy nálam a kiskutya szemek nem válnak be. Menjetek nem bánom, De Semmi Rosszalkodás, különben az elkövetkezendő napokra elzárlak titeket egymástól. -emeltem ki a szavakat, mire elmosolyodtak és felmentek Harry szobájába. -Most ők együtt vannak? -kérdezte Danielle. -Fogalmam sincs, de szerintem Harrynek csak pár éjszakát jelent Alison, de nem tudom őket szétszakítani, így reménykedem benne, hogy Ali nem szeret bele totálisan Harrybe. De menjünk aludni, nagyon fáradt vagyok. -mondtam és fent jó éjt kívántak Daninek és Liamek, majd Louisnak és Niallnek is, majd Zayn jött volna, mikor berántott a szobájába. Fogalmam sincs, hogy ez mire volt jó, de azt hiszem mindjárt kiderül. -Nem alszol itt velem? Félek a zombiktól. Mi van, ha van egy a szekrényemben is? -Nahát Zayn Malik, a bradfordi bad boy fél a zombiktól? Hát ez vicces. Na jó Zaynie, maradok, ha holnap reggel megcsináld helyettem te a reggelit. -mosolyogtam rá ártatlanul. -Örömmel, ha szereted a szénné égett rántottát, vagy akármi mást. -nevetett vissza. -Nem ér kihasználni, tudod-e? Jó, megcsinálom a reggelit.De akkor átmegyek tusolni, addig te is végezd el a teendőidet, fél óra és itt vagyok. -mosolygok, majd átmegyek a szobámba és gyorsan letusolok, majd felveszem a pizsamám, ami 1 fekete topp és egy lila rövidnadrág összeállításból áll. Utána visszamentem Zaynhez, aki éppen bebújt a takaró alá. -Jenni, holnap lesz 1 kiskoncert a plázában, eljössz velünk? -Persze, örömmel. Úgysem hallottalak még egyszerre ötőtöket énekelni élőben, kíváncsi leszek rátok holnap. De mostmár tényleg aludjunk. Jó éjt Zayn. -Jó éjt Jennifer. -mondtuk, és aludtunk is. Olyan furcsa mostanában Zayn. Nem tudom megmagyarázni, hogy miben változott, csak érzem, hogy nem olyan mint volt. Máshogy viselkedik, de azt nem tudom, hogy miben. Végül ezeken gondolkodva aludtam el, és közben kigondoltam azt is, hogy rá akarok jönni, hogy mi ennek az oka. Másnap reggel felkelve már Zayn nem feküdt a másik oldalamon mikor oda fordultam. Helyette egy cetli volt oda téve a párnára, miszerint ne kelljek ki az ágyból. Hát oké, gondoltam magamban, majd rájövök hogy mit akarhat ezzel, és így is lett. Néhány perc múlva Zayn egy tálcával jött be, amin rántotta volt egy pohár teával, és az ölembe tette azt. Jó reggelt. -Neked is, hát ez meg mi? -Hát tegnap megbeszéltük, hogy a reggelit nekem kell elkészíteni, így megtettem, és neked be is hoztam egy adagot, a többieknek pedig lent van, tehát ha felkelnek, akkor tudnak enni, így nem kell vesződnöd vele. -Köszönöm Zayn, de nem gondoltam komolyan. -Tudom, de én komolyan gondoltam. -mosolygott rám féloldalasan. -Zayn, kérdezhetek valamit? -Persze. -Csak annyit szeretnék, hogy mit készítsek majd ma vacsorára, mert nem tudom, hogy ki mit szeret, de biztos van olyan, amit mindenki megeszik. -válaszoltam. Meg akartam kérdezni a viselkedését, de nem mertem. Majd megpróbálok beszélni Liammel. Elvileg ha valaki furán viselkedik, akkor ő biztosan észrevette már, és vele lehet beszélni bármiről, tehát hozzá kell fordulnom. -Ömm nem is tudom. Legyen mondjuk csirke krumplikörettel, azt mindenki szereti. -Oké, akkor lesz az. Viszont én ennyi reggelit nem tudok megenni, úgyhogy a felét te fogod elfogyasztani. -mondom, és így is van. Miután a felét megettem, átnyújtom neki, majd a pohár tartalmának felét is elfogyasztom, és azt is otthagyom neki. -Jó étvágyat, most megyek és rendbe szedem magam. -mondtam, majd 1 puszit nyomtam az arcára, és átrohantam a saját szobámba. Rendbe szedtem magamat, és felvettem egy egyszerű fehér pólót meg 1 farmert, majd rohantam le a konyhába, ahol ott ült az én megmentőm. -Liam, Dani jó reggelt! Dani, 1 kicsit elrablom Liamet, remélem nem baj. -hadarom, és elkapom Liam karját, és a kertig húzom kifelé. -Mi olyan fontos hogy kirángatsz? -Liam, figyelj! Tudom, hogy te mindenkin észreveszel mindent, és hogy mindenki veled beszél a problémáiról, így muszáj hozzád fordulnom. Mitől viselkedik Zayn mostanában olyan furcsán? Nem tudom, hogy mitől furcsa, de érzem. Szóval? -kérdezem sürgetve és hadarva, mire Liam elmosolyodik. -Erre egyszerű a válasz. Zayn szerelmes. -Mi? -emelkedik meg a hangom. -Mégis kibe, és miért nem mondta el nekem? -Figyelj Jenni! Nyugodj meg, és vegyél levegőt is esetleg, mert nem ártana! Zayn szerelmes, de nem fogom elárulni hogy kibe, mert megígértem neki. De ne aggódj, ha lesz bátorsága, akkor nemsokára mindenkinek világossá fog válni, hogy ki az, akibe szerelmes lett. Addig pedig ne is kérdezd meg tőle, különben rá jön, hogy elmondtam neked, és soha többé nem bízik meg bennem. De egy dolgot azért tanácsolok neked is. Figyelj oda arra, ami körülötted történik, és járj nyitott szemmel. -Mi? Ez meg mit jelent? -Sajnálom Jenni, de ennél többet nem mondhatok. Most pedig bemegyek, de ha baj van, rám számíthatsz. -közli, rám mosolyog, majd bemegy a házba, én pedig nem értek semmit. Mégis mire érthette ezt Liam? Kibe lehet szerelmes Zayn, és miért nem mondja el nekem, mikor tudtommal barátok vagyunk? Ezekkel a gondolatokkal vonultam be a házba több mint félóra elteltével, ahol már mindenki vagy a konyhában reggelizett, vagy a kanapén ültek és nézték Niall és Louis játékát, ahogyan megpróbálják egymást legyőzni valami lövöldözős játékban. Én nem tudtam odafigyelni a játékra, mert folyton kattogott az agyam. Végül észre sem vettem, és a nap elszállt felettünk, és végül azon kaptam magam, hogy a fiúk délutáni plázás koncertjükre készülődöm. Már csak a ruhát kellett felvennem, mert Danielle segített nekem és Alisonnak is megcsinálni a sminket és a hajunkat, ahogy mi is neki. Íme a ruhák, amiket felvettünk: 

Alison ruhája:

 Én ruhám:

 Danielle ruhája:

Mivel nem egy nagy koncertre megyünk csak egy plázába, így nem öltöztünk ki annyira, ahogyan a fiúk sem vitték túlzásba mikor már ott voltunk, és Louval válogattuk nekik a ruhákat. -Zayn ha még sokáig bíbelődsz a hajaddal, akkor az egész koncert el fog maradni miatta. -De Lou. Nem áll tökéletesen! -nyafogott Zayn, mire intettem Lounak, hogy majd én elintézem. Odamentem Zaynhez, és a haját pár mozdulattal beállítottam úgy, ahogyan ő szerette volna. -Kész! Mostmár menj a többiekhez, mert mindjárt kezdetek. -Köszönöm Jennifer, imádlak téged! -mondta, és átölelt miközben 1 hosszú puszit nyomott az arcomra, majd mosolyogva odament a többiekhez.Pár pillanat múlva pedig már a számukra felállított emelvényen voltak, és énekelték az első számukat a What Makes You Beautiful-t, utána pedig sorra a többit. A lányokkal végig énekeltünk a srácokkal és a rajongókkal az összes dalt, mikor egyszercsak Zayn figyelmet kért, mikor véget ért a Live While We're Young. -Egy kis figyelmet szeretnék kérni. A következő dalunk a Little Things lesz, amit szeretnék egy számomra nagyon fontos személynek ajánlani. Jennifer, ez a dal csak neked szól, köszönöm hogy vagy nekem. -mondja Zayn a mikrofonba, és végig a szemembe, majd elkezdik énekelni a dalt. Alison és Danielle rám néznek, én pedig Zaynt nézem meghatottan. El sem hiszem, hogy megtette az előzőt. Valaki ébresszen fel. Ilyen embert én még nem láttam. Mióta itt vagyok, azóta szó szerint bármit kérek tőle, ő megteszi nekem, és még egy dalukat is nekem ajánlja rengeteg lány előtt. És ekkor beugrik az, amit Liam mondott: "Figyelj oda arra, ami körülötted történik, és járj nyitott szemmel!" Most akkor Zayn, belém lenne szerelmes? De nem, hiszen mi csak barátok vagyunk. A barátok is tesznek ilyet egymásért, vagy nem? Fogalmam sincs, hogy mit higgyek, mit gondoljak. Egy biztos! Mostmár Zaynnel kell beszélnem, mert Liamből nem lehet kiszedni semmit. 

Zayn a koncert alatt egy csomószor rám mosolygott, amit viszonoztam neki, de közben végig arra gondoltam, hogy mi van, ha tényleg belém szerelmes? Hiszen én csak barátként tekintek rá, vagy nem? Már ezt sem tudom, teljesen elbizonytalanodtam. Hiszen az életemet is odaadnám Zaynért, és mindig jó a kedvem, ha ő a közelemben van, és a közelében képes vagyok egyből lenyugodni. Szerelmes lennék a legjobb barátomba? Vajon ő szerelmes belém, vagy ez csak egy figyelmes gesztus? Fogalmam sincs, de valaki segítsen, mert ennyi gondolattól úgy érzem, hogy szétszakad a fejem. A koncert véget ért, de nem tudom, hogy hogyan fogjak bele a kérdéseimbe Zayn felé. Mindegy, remélhetőleg sikerül összeszedni a gondolataimat. A srácok autogrammokat osztogattak, majd végül odajöttek hozzánk. -Na lányok, hogy tetszett a koncert? -kérdezte Louis. -Remek volt. Nagyszerűek voltatok. -áradozott Alison Harry karjaiban. Most még ezért sem tudtam haragudni olyan ideges voltam. -Remekül alakítottatok, mint mindig. -válaszolt Dani, miközben Liam átölelte barátnőjét. -Jenni, neked hogy tetszett? -Ömm, nagyszerűek voltatok. Srácok, beszélhetnék Zaynnel négyszemközt? -kérdezem, mire mind bólintanak, majd odaszólnak hozzánk, hogy kint a kocsiban várnak, miközben Zayn felém lépked. -Szerintetek elmondja? -kérdi Harry. -Halkabban már te bolond. -üti fejbe Liam. Tehát igaz lenne? Nos másodpercek múlva kiderül. 

zene a részhez. Sarah Mclachlan-Angel

(kicsit szomorú dal, de szerintem attól nagyon szép, és ez segít átérezni azt, hogy mennyire fontosak egymásnak.-szerk.)

-Zayn! Van egy pár kérdésem, amit egyedül nem tudok megérteni, ezért magyarázd el nekem. Mostanában furcsán viselkedsz, nem tudom elmagyarázni, hogy miben, csak érzem, hogy nem olyan vagy mint máskor, és hozzám sem úgy viszonyulsz. Valamint nem értem, hogy az egyik dalotokat miért ajánlottad nekem, amit egyébként nagyon szépen köszönök. Kaphatnék erre válaszokat? Mert már semmit sem értek, és ha tovább kell agyalnom ezeken, akkor szétrobban a fejem. -Nyugi Jenni. Mindenre kapsz választ. Üljünk le! -mutat két székre és helyet foglalásunk után belekezd a válaszadásba. -Nos, tudom hogy mostanában furcsa vagyok, de erre egyszerű magyarázatom van. Szerelmes vagyok. Fogalmam sincs, hogy hogyan történhetett meg, de az vagyok. A dalt pedig mint mondtam, azért ajánlottam neked, mert örülök hogy vagy nekem, mert nélküled üres lenne az életem. Mióta hazalátogatásomkor újra megláttalak a kirándulás alkalmával, azóta tudtam, hogy ha nem jössz velem, akkor én teljesen összetörök. Boldog voltam, hogy kaptam tőled egy esélyt, hogy rendbehozzam azt, amit annak idején elcsesztem, viszont azóta változott a helyzet. Az, hogy mindennap a közelemben vagy, és mindennap látom a mosolyodat, a vidámságodat, az nekem óriási öröm, és rájöttem hogy nekem az a legfontosabb, hogy téged boldognak láthassalak. Rájöttem, hogy soha többé nem akarlak elveszíteni téged, mert azt nem élném túl. Jennifer, én szeretlek téged. Minden amit tettem, az azért volt, mert szeretlek téged, és boldognak akartalak és akarlak téged látni. Ha kell, a csillagokat is lehoznám az égről, ha az boldoggá tenne téged. Szeretlek Jennifer, és már csak egy kérdés maradt. Az, hogy te mit érzel irántam? -kérdezi Zayn, miközben én teljesen lefagytam. Most vallotta be a legjobb barátom, hogy szerelmes belém, és lehet hogy én is belé. Nem tudtam hirtelen, hogy mit válaszoljak, de gyorsan összeszedtem a gondolatataimat, és végül szólásra nyitottam a számat. 

A következő részben megtudhatjátok, hogy mit válaszol Jennifer Zaynnek. Vajon ő is szerelmes Zaynbe, vagy csak barátként tekint a fiúra? A következő részben minden kiderül, csak tartsatok velem továbbra is, és várom a kommenteket, hogy szerintetek mit fog mondani Jennifer, és hogy hogy tetszett a történet.

Egy kép a srácokról! :)