Puszi: Fantasy Girl
-10.rész-
*Zayn szemszöge*
Három hét. Ennyi telt el pontosan azóta, hogy a baleset megtörtént, és azóta Jennifer állapota semmit sem változott. Niallt már kiengedték, szerencsére ő másfél hét alatt rendbejött. Mind nagyon aggódunk Jenniért. Niall szülei már hazautaztak, miután meggyőződtek arról, hogy Niall rendbejött, de az én családom és Jennifer szülei még itt vannak Londonban. Most is éppen hozzá készülődök, mint minden egyes nap. Mire leértem addigra mindenki a konyhában volt elkészülve, és éppen reggeliztek. Leültem Niall mellé, és megittam egy csésze kávét, meg ettem pár falatot a tojásrántottából, de már indulni akartam. Megvártam míg mindenki befejezte a reggelit, anyu és Jenni anyukája (Nicole) bepakoltak a mosogatóba, és már mentünk is. Mint mindig, most is két kocsival mentünk el. Az egyiket én vezettem, és mellettem ült apu, hátul pedig anyu és a testvéreim. A másik kocsiban volt Harry, Louis, Liam és Jennifer szülei, mivel Alison már hazatért azóta, de Harry telefonszáma megvan neki, és mindig kérdezi őt és Jenni szüleit is, hogy történt-e már valami jobbulás, vagy bármi, de sajnos mindig ugyanazt mondjuk neki, hogy semmi. Harryvel nagyon jó lett a kapcsolatuk ameddig itt volt, de szerintem nem lesz köztük több, mivel ő messzire lakik tőlünk, és nem tudnák megoldani, hogy folyton utazzanak a másikhoz, pedig hiába nem vallja be Harry, de látszik hogy hiányzik neki Ali. Látszott, hogy már kezdi megszeretni őt, és ameddig itt volt nem csajozott, igazából azóta se. A kórházba hamar beértünk, és a már jól ismert folyosón végigmentünk. Egy hete már nem az intenzív osztályra kell mennünk, hanem egy egyszerű kórtermet kapott Jennifer. Mindenki megengedte, hogy én menjek be először, és bevittem Safaa-t is magammal, mivel mindenképpen be akart jönni velem. -Szia Jenni. Ma is eljöttem hozzád, és jött velem Safaa is. -Safaa odament hozzá, és halkan köszönt neki, majd egy puszit adott Jenni arcára, majd meglepetésemre először elkezdett hozzá beszélni. Eddig meg sem szólalt itt a kórházban, de most elkezdett Jennihez beszélni. -Jenni. Kelj fel, kérlek! Hiányzol mindenkinek, és rossz itt látni téged. -mondta vékony hangján, majd elkezdett sírni, én pedig magamhoz húztam, hogy lenyugodjon. -Safaa! -hallottunk egy hangot. Oldalra néztünk, és megpillantottuk Jennifert, amint éppen próbálja kinyitni a szemeit. Én óvatosan elengedtem Safaa-t aki bent maradt, én pedig kirohantam, és megkerestem az orvost, miközben a többiek kérdésére, hogy mi baj van csak annyit mondtam, hogy felébredt. Pár perc múlva Jenni kezelőorvosával és két nővérrel tértem vissza, ahol már mindenki bent volt a kórteremben, de sajnos míg elvégeztek rajta pár vizsgálatot, addig ki kellett jönnünk a szobából. Mikor az orvos és a nővérek kijöttek, nem hozták éppen a legjobb híreket. -Nos Jennifer mostmár rendbe fog jönni, de egy hétig még bent tartjuk megfigyelés alatt, de van még valami. Sajnos az agyrázkódás következtében Jennifernek részleges amnéziája van, így a közeljövőben történt események lehetséges, hogy kiestek neki, vagy éppen nem emlékszik minden részletre. Az emlékei valószínűleg, visszatérnek pár napon vagy héten belül, de rásegíthetnek azzal, ha olyan helyekre viszik, ahol megfordult már, vagy közös emlékeket idéznek fel neki. Most szerintem menjenek be hozzá, de ne sokáig. Még eléggé gyenge, ezért pihennie kell. -mondta, majd a nővérekkel együtt elment, mi pedig bementünk a szobába, ahol Jennifer éppen feltornázta magát ülő helyzetbe.
-Szia kicsim, hogy érzed magad? -szaladt oda a lányához Nicole és Dan, Jenni szülei.
-Jól vagyok, de össze fogtok roppantani, és akkor tényleg nem leszek jól. -mondta gyenge hangon, de mégis felnevetett rajta egy picit, majd anyuék léptek oda hozzá, utána pedig Doniya, Waliyha és Safaa mentek oda hozzá, és ölelték őt meg. Utána végignézett rajtunk fiúkon, és hozzánk fordult. Apró mosolyra húzta a száját és megszólalt:
-Niall, de jó hogy látlak. Minden rendben van veled? Hogy érzed magad?-támadta le a kérdéseivel, mire Niall odament, átölelte és leült mellé az ágyra.
-Velem minden okés, de miattad már nagyon aggódtunk. Jó sokáig aludtál!
-Hát igen, volt időm kialudni magamat. De most akkor magyarázza el nekem valaki, hogy miért van a szobában három ismeretlen srác, és mit keres itt Zayn, mikor két éve nem akarom őt látni! -mondta, mire mindenkiben meghűlt a vér, de ő csak értetlenül bámult ránk.
-Hahó!! Megszólalna valaki? Kik ezek a fiúk, és mit keres itt Zayn? -kérdezte erőteljesebben, és mivel én tértem leghamarabb magamhoz, így lassan odamentem mellé.
-Jenni! Tényleg nem emlékszel? Hiszen a nyáron hazautaztam, és egy erdei kiránduláson ahová a családdal mentünk, kibékültünk, és te ideköltöztél velem Londonba. A fiúk a One Direction banda tagjai, amiben én is énekelek, és Niall is. Hogyhogy rá emlékszel, és rájuk nem? Akkor arra sem emlékszel, hogy mi együtt voltunk? -kérdezem tőle, mire megrázza és lesüti a fejét. A szüleinknek elmondtam már, tehát tudnak róla. Sokkolt kicsit, hogy semmire sem emlékszik, de amit ezután mondott, az még sokkolóbb volt.
-Nem emlékszem ilyesmire.Kérlek titeket, hogy menjetek ki egy kicsit mindannyian, de Niall te maradj! Beszélni akarok veled. Zayn, veled ezt majd később megbeszélem. -közölte semleges hangon, semmilyen érzelem nem volt benne. Lassan, de kimentünk a szobából, és leültünk a kórterem ajtaja elé. Semmit sem hallottunk vagy láttunk, mivel az ajtó vastag volt, és nem volt üveges.
-Szerintetek mit akarhat Niallel megbeszélni? -kérdezte Louis, és látszólag őt is furdalta a kíváncsiság.
-Fogalmam sincs. -mondtuk kórusban. Harry pedig elvonult telefonálni Alisonnak, ahogyan ígérte.
*Jennifer szemszöge*
Zayn és a többiek három hete mindennap bejönnek hozzám, és elmesélik mi történik velük minden nap. Azt is tudom, hogy Niallt másfél héttel a baleset után hazaengedték, és azt is hogy Alison folyton érdeklődik utánam. Nagyon kedves tőle, hogy nincs itt, és mégis érdeklődik utánam. Mióta azon az éjszakán visszakerültem a testembe, azóta csak a hangokat hallom, de nem látok semmit. Érzékelem a hangokat, az érintéseket és az illatokat, de reagálni sajnos nem tudok rájuk. Ma reggel is nyílt az ajtó, majd pár másodperc múlva meghallottam Zayn hangját:
-Szia Jenni. Ma is eljöttem hozzád, és jött velem Safaa is. -mondta lágy hangján, majd meghallottam Safaa vékony kis hangját, ahogyan köszönt nekem, majd adott az arcomra egy puszit, és elkezdett beszélni hozzám.
-Jenni. Kelj fel, kérlek! Hiányzol mindenkinek, és rossz itt látni téged. -mondta, majd elkezdett sírni, nekem pedig fáj ezt hallanom hetek óta. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy megszólaljak, és sikerült is. -Safaa. -szóltam erőtlenül, és azt hittem hogy nem hallják, de utána hallottam egy ajtónyitódást és csapódást, majd mikor kinyitottam a szemeimet, akkor Safaa-val találtam szembe magamat.
-Szia Jenni. Végre felkeltél!
-Szia Safaa. Nem tudod esetleg, hogy meddig aludtam? -kérdeztem, mert arra emlékszem, hogy elütött Daniel és Niallt kétszer is meglőtték, de utána képszakadás. Úristen, Niall!
-Három hétig aludtál Jennifer. Kómában voltál! Zayn most szól az orvosnak, hogy felébredtél. -mosolygott rám, én pedig megöleltem, de fogalmam sincs, hogy mit keres itt Zayn, hiszen nem is beszélünk. Arra sem emlékszem, hogy hogy ismerkedtem meg Niallel.
-Safaa. Ismered esetleg Niallt? Nem tudod, hogy hogy van? -kérdeztem, és elég furán nézett rám, de válaszolt.
-Persze hogy ismerem, hiszen Zaynnel énekel, tudod a One Directionban. Már jól van, másfél hete kiengedték, de mikor kómában voltál, akkor mesélte neked Zayn, nem emlékszel rá? Nem hallottál semmit?
-Sajnálom de nem, legalábbis nem emlékszem. -mondtam és ekkor bejött az orvos. Safaa kiment, az orvos meg elkezdett vizsgálni, miközben az egyik nővér jegyzetelt, a másik pedig új tasakot kötött fel, amiben az infúzió volt. Utána az orvos el kezdett kérdezni, hogy mire emlékszem, de mondtam neki, hogy csak emlékfoszlányok vannak a fejemben, amiket nem tudok mihez kötni. Csak a baleset van meg tisztán és az, amikor még Bradfordban éltem. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem Londonba, ezért megkértem az orvost, hogy küldje be a hozzátartozóimat. Meg is tette, ezért miután kiment már jöttek is be a többiek, de volt köztük három ismeretlen fiú is, akit egyből kiszúrtam, valamint Zayn és Niall is ott volt. Nehezen felküzdöttem magam ülő helyzetbe, és a beérkező személyekre tekintettem.
-Szia kicsim, hogy érzed magad? -szaladtak hozzám a szüleim, akik megöleltek annyira hogy már levegőt sem kaptam, de azért örültem nekik nagyon.
-Jól vagyok, de össze fogtok roppantani, és akkor tényleg nem leszek jól. -mondtam gyenge hangon, de mégis felnevettem rajta egy picit, majd Zayn szülei léptek hozzám, utána pedig Doniya, Waliyha és Safaa és ők is mind megöleltek. Ezek után végignéztem a srácokon, majd mosolyra húztam a számat, és megszólaltam:
-Niall, de jó hogy látlak. Minden rendben van veled? Hogy érzed magad?-támadtam le a kérdéseimmel, mire Niall odajött hozzám, átölelt és leült mellém az ágyra.
-Velem minden okés, de miattad már nagyon aggódtunk. Jó sokáig aludtál! -szólalt meg.-Hát igen, volt időm kialudni magamat. De most akkor magyarázza el nekem valaki, hogy miért van a szobában három ismeretlen srác, és mit keres itt Zayn, mikor két éve nem akarom őt látni! -mondtam, mire mindenki furán bámult rám, én pedig értetlenül meredtem az idegen fiúkra és Zaynre. -Hahó!! Megszólalna valaki? Kik ezek a fiúk, és mit keres itt Zayn? -kérdeztem erőteljesebben mivel senki sem volt hajlandó megszólalni.Zayn tért leghamarabb magához, így lassan odajött mellém, és rám nézett.
-Jenni! Tényleg nem emlékszel? Hiszen a nyáron hazautaztam, és egy erdei kiránduláson ahová a családdal mentünk, kibékültünk, és te ideköltöztél velem Londonba. A fiúk a One Direction banda tagjai, amiben én is énekelek, és Niall is. Hogyhogy rá emlékszel, és rájuk nem? Akkor arra sem emlékszel, hogy mi együtt voltunk? -kérdezte tőlem, mire megráztam és lesütöttem a fejemet. Hogy én kibékültem Zaynnel? Összejöttem vele? Mi van? Még ha ki is békültünk, én sosem jönnék össze baráttal, ez hülyeség.
-Nem emlékszem ilyesmire.Kérlek titeket, hogy menjetek ki egy kicsit mindannyian, de Niall te maradj! Beszélni akarok veled. Zayn, veled ezt majd később megbeszélem. -közöltem semleges hangon, semmilyen érzelem nem volt benne. Lassan, de kimentek a szobából, és amint a kórterem ajtaja becsukódott én Niallre néztem.
-Niall. Biztos minden rendben veled? Sajnálom ami történt, sajnálom hogy nem tudtam odamenni hozzád és segíteni neked. -mondtam, majd nekidőltem a mellkasának, és elkezdtem sírni, ő pedig átkarolt és úgy nyugtatgatott.
-Sss. Nyugi Jenni, ez nem a te hibád. Fogalmunk sem volt, hogy ketten vannak és megpróbáltál odajönni segíteni. Inkább én sajnálom, mert mindenképp meg kellett volna akadályoznom azt, hogy elmenj oda. Ha kellett volna bezártunk volna inkább a házba, de már mindegy. Megtörtént és csak annak örülök, hogy végre felkeltél. -mondta, én pedig lassan lenyugodtam, majd elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem.
-Niall! Kérlek szépen, hogy mesélj el nekem mindent onnantól kezdve, hogy megismertél. Mindent amit csak tudsz. -kértem, ő pedig bólintott. Elég sokáig mesélt, talán 3-4 óráig is, de elég sok mindent megtudtam, és néha párszor emlékek is megjelentek előttem. Elmesélte hogy tényleg együtt voltam Zaynnel, és nagyon boldogok voltunk együtt.
-Niall, történt valami? -kérdeztem, mikor láttam, hogy eléggé lehangolódott.
-Persze, csak tudod fáradt vagyok egy kicsit. -mondta, de nem volt túl meggyőző.
-Niall, ezt nem veszem be, szóval ki vele! -kértem rá kedvesen, mire sóhajtott egy nagyot, és belekezdett.
-Rendben. Szóval, mióta odaköltöztél hozzánk, azóta tudom hogy te különleges lány vagy, és nem olyan mint a többi. Bár csak pár napja ismertük egymást, mégis valami megfogott benned, és elkezdtem vonzódni hozzád. Nagyon megtetszettél, és hamarosan beléd szerettem. De mivel megtudtam, hogy Zayn is szerelmes beléd, így nem szóltam, mert sejtettem hogy mivel Zaynt már régóta ismered, így ha választanál akkor őt választanád, és hátba támadni sem akartam. Gondoltam inkább magamban tartom, mert mikor összejöttetek és előttem csókolóztatok az fájt ugyan, de nem akartam tönkretenni a boldogságotokat, hiszen látszott milyen jól megvagytok. -mesélte, majd a végén lehajtotta a fejét, és a lepedőt kezdte nézni.
-Niall. Nem tudom, hogy hogy nem vettem észre, de azt sem tudom, hogy hogy jöttem össze Zaynnel. Nézd, mikor felébredtem, akkor eszembe sem jutott Zayn, az első gondolatom te voltál. Csak az érdekelt, hogy te hogy vagy és bár Safaa közölte, hogy jól, de én csak akkor nyugodtam meg, mikor megláttalak épségben. Én nem tudom, hogy hogy történt, de én is szeretlek téged Niall. -mondtam neki, majd követtem a példáját, és az egyszerű hófehér lepedőt bámultam, ami sokkal érdekesebb volt most, mint máskor. -Té-tényleg? -kérdezte, én pedig bólintottam.
-De mi van Zaynnel? -kérdezte, mire én közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, amire ő először nem reagált, de miután felfogta a dolgokat, egyből visszacsókolt.
-Értsd meg, hogy nem emlékszem a Zaynnel való kapcsolatomra, semmi emlékem nincs róla, tehát olyan mintha nem is lenne. -mondtam neki, és újra megcsókoltam, amit most egyből viszonzott. Ajkaink elválása után rámnézett, és megszólalt.
-Most akkor mi lesz? Zaynnel leszel, vagy velem, vagy senkivel?
-Jajj Niall, szerintem az előbb egyértelműen a tudtodra adtam a választ. -mondtam neki, majd miután mellém dőlt egy puszit nyomtam az arcára.
-Zaynnek még ne mondjuk el. Először hadd dolgozzuk fel ezt mi is, és amikor ő itt van, akkor légyszi türtőztesd megad. Ha már elvileg barátok voltunk/vagyunk újra, akkor nem akarom három hét kóma után azzal köszönteni, hogy felébredésem után a legjobb haverjába vagyok szerelmes. Fogalmam sincs még mindig, hogy hogy történt, de nem is érdekel, mert úgy érzem hogy szeretlek téged, és csak ez számít. -mondtam Niallnek, majd még beszélgettünk egy ideig, de utána bejöttek a többiek elköszönni, mivel vége a látogatási időnek. Zayn kicsit furán nézett, hogy Niall mellettem feküdt, de én direkt megköszöntem neki, hogy mesélt nekem arról, ami a baleset előtt történt velem, és szerencsére Zayn is megnyugodott, mivel tartása azonnal lágyult.
-Szia Jenni, holnap majd bejövünk téged meglátogatni. -ígérte Zayn, majd 1 puszit nyomott a számra, én pedig bólintottam. Mind elköszöntek tőlem, majd Niall jött utolsónak, aki miközben átölelt, a fülembe suttogott.
-Holnap találkozunk. Szeretlek Jenni.
-Már várom, és én is szeretlek Niall. -suttogtam vissza, majd adtam az arcára két puszit ahogyan ő is, utána pedig elmentek, és egyedül maradtam. Este volt egy vizit, majd kaptam egy kis kórházi kosztot ami borzalmas volt, utána pedig szerencsére pihenhettem is. Ahhoz képest hogy három hetet végigaludtam, mégis elég fáradt voltam. Ezért lehunytam a szemeimet, és pár perc múlva aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése