Puszi: Fantasy Girl
-11.rész-
Álmomban Zaynnel voltam éjszaka és beszélgettünk. "-Jenni, van kedved sétálni egy kicsit? -Ilyenkor? Sötét van odakint, és én félek a sötétben, meg kitudja milyen vadállatok vannak éjjel errefelé. -Jól van. Akkor csak menjünk ki beszélgetni. -Oké. -adtam meg magam, és kiültünk a kis faház elé, és beszélgetni kezdtünk, miközben a csillagokat néztük. -Olyan szép itt az ég. A városban a fények miatt egyáltalán nem látsz ennyi csillagot az égen, de itt minden sokkal szebb. És ez a csend is olyan jól esik. Távol a nyüzsgő várostól, és pihenni egy kicsit a szeretteimmel, és a legeslegjobb barátommal. Köszönöm, hogy megbocsátottál Jenni. -Én pedig azt köszönöm, hogy bocsánatot kértél, bár amikor a tőled kapott macira néztem, akkor mindig bocsánatot kértél tőlem. -Te jó ég, a maci! Még mindig megvan? -Persze Zayn, hiszen a te ajándékod volt. -mondtam, miközben összébb húztam magam egy kicsit, mert fáztam. -Fázol? -kérdezte Zayn. -Igen egy kicsit. -Zayn közelebb húzott magához, és átkarolt. -Nézd! Egy hulló csillag. Kívánjunk valamit! -mondta Zayn, és úgy is tettem. Behunytam a szemeimet, és kívántam." Ennyi volt az álom, mivel reggel volt, és a nővérek sikeresen felkeltettek belőle. Szóval akkor tényleg megbocsájtottam Zaynnek. Nem értem, hogy miért nem emlékszem rá, hiszen az álmomban egyértelmű volt, hogy megbocsájtottam neki, és kibékültünk de emlékem nem ugrott be róla.
-Jó reggelt Jennifer. Hogy érzi magát? -köszöntött a tegnapi nővér, akivel beszélgettem egy kicsit estefelé, míg a vizit el nem kezdődött, és nagyon kedves 22 éves lányt ismertem meg a személyében.
-Jó reggelt Amanda. Megkértelek már tegnap, hogy tegezz, hiszen fiatalabb vagyok, mint te. Egyébként elég jól érzem magam, csak fáj a fejem, de azonkívül minden rendben.
-Rendben van, akkor majd tegezlek. A fejfájás ilyenkor nem ritka dolog, hiszen eléggé beütötted a fejedet, de mindjárt hozok be neked egy fájdalom csillapítót.
-Rendben van, köszönöm Amanda. -mondtam neki, ő pedig intett hogy nincs mit, és kiment a másik 2 nővérrel együtt. Pár perc múlva már meg is kaptam tőle a gyógyszert egy pohár meleg tea kíséretében, amit ő főzött le, és hálás voltam érte, mert ha a tegnapi kaja olyan rossz volt, akkor a teájuk se lehet jobb.
-Tessék a gyógyszer és egy kis meleg tea, de nyugi ez nem kórházi, hanem saját tea. A hozzátartozóid egyébként itt állnak az ajtód előtt és várják hogy bejöhessenek.
-Zayn is itt van? -kérdezem, hiszen Amanda is imádja a srácokat, így ismeri őket ezért tegnap azt is el kellett mesélnem neki, hogy honnan ismerem őket, így elmeséltem neki a Zaynes sztorit miszerint a barátom, -hiszen tegnap ezt mondták és ez ki is derült az álomból-, és mivel elvileg hozzájuk költöztem, így ismernek a többiek is.
-Igen, ő volt a legelső aki megérkezett. -válaszolt nekem mosolyogva.
-Beküldenéd kérlek, és ha szeretnéd akkor elintézem neked hogy kapj tőlük aláírást és képet is ha szeretnél. -mosolyogtam rá kedvesen, mire az ő szemei felcsillantak, és magához ölelt, amit én viszonoztam neki.
-Köszönöm szépen Jennifer. Be is küldöm Zaynt. -mondta és kisietett, őt pedig Zayn váltotta fel pár másodperc múlva. Kórházi automatás pohár volt a kezében, amiben kávé volt éreztem az illatát.
-Jó reggelt Jenni, hogy érzed magad? -kérdezte, majd nyomott egy puszit a számra, amit viszonoztam neki. Tudom most azt gondoljátok, hogy de hát Niallel összejöttél, akkor meg minek, de mint mondtam neki is, nem akarom Zaynt egyből lerohanni ezzel a dologgal. Ha Niall szeret, akkor megért, és Zayn is megfog majd, ha ő is szeret engem.
-Szia Zayn, egész jól vagyok. Szeretnék tőled bocsánatot kérni a tegnapi dolog miatt, de tudod amikor felébredtem, akkor nem rémlett, hogy mi kibékültünk volna, vagy hogy együtt lennénk, ahogyan most sem sajnos. De lenne egy kérdésem. -mondtam, mire ő kérdő szemekkel nézett rám, én pedig folytattam. -Azt szeretném tudni, hogy mikor kibékültünk, akkor voltunk-e erdőben ahol fa házak vannak. -néztem bele barna íriszeibe, amik ragyogtak ahogyan a nap bevilágított a szobába. Miket beszélek, hiszen én titokban Niallel vagyok.
-Igen voltunk. Ott az erdőben békültünk ki egymással, és éjszakánként kiosontunk mindig a faház elé, és ott beszélgettünk. Emlékszel rá? -kérdezte reménykedve.
-Sajnos nem, csak álmomban újra lejátszódott egy éjjel, azt hiszem az amikor kibékültünk, mivel említettem a macit, amit még 2 éve adtál nekem. Kívántunk is egy hulló csillagot látva. -mondtam, mire ő bólogatni kezdett, hogy így volt és azt is elmondta, hogy az tényleg az első éjjelünk volt, azon a napon békültünk ki.
-Zayn, kérlek szépen mondd el, hogy mik történtek mióta itt vagyok Londonban.
-Hát Niall nem azért volt bent tegnap?
-De, de mivel mi barátok vagyunk-mosolyogtam a barátok szónál rá, amit ő viszonzott-így szerintem te több mindent tudsz rólam, mint a többiek. -mondtam, ő pedig leült mellém az ágyra, és elkezdett mesélni. Megtudtam, hogy Lou Teasdale-nek, a fiúk stylistjának is a segédje vagyok, tehát ha ők turnézni mennek akkor én is kísérem őket oda, meg mindenféle fontos eseményre, és ezt Zayn intézte el nekem, amit most is megháláltam neki,-mert biztos akkor is megköszöntem-és mesélt még egy csomó dolgot. Elmondta, hogy voltunk vidámparkban is, autó versenyeztem Zaynnel és még egy csomó dolgot amit együtt csináltam vagy vele, vagy mind együtt. Jó volt ezeket végighallgatni és jól sejtettem, ő tényleg többet tudott mondani, mint Niall, de azért az ő mondandója is rengeteg infót tartalmazott. Észre sem vettük, de már ebédidő volt, és Amanda hozta is az ebédemet.
-Köszönöm szépen Amanda. Zayn ő itt Amanda, az egyik itt dolgozó nővér. Amanda, ő pedig itt Zayn Malik. Zayn, adnál neki egy aláírást és egy képet? Megígértem neki, hogy mindenkitől kap egyet.
-Persze, örömmel. -mondta, és Amanda elővett egy kis notesz szerűséget és abba kapta az autogramot , és egy képet is kapott amit én készítettem az ő telefonjával. Ezek után mosolyogva és hálálkodva kiment, én pedig fintorogva eltoltam az ebédemet.
-Mi az? -kérdezte Zayn reakcióm láttán.
-Én ehhez hozzá nem nyúlok. Zayn kérlek szépen hozzatok be nekem valami ehetőt, és valami innivalót, amitől nem leszek rosszul. Itt borzasztó rossz minden. Este is alig ettem, mert nem ízlett a kaja, kilyukad a gyomrom.
-Hívom anyuékat. Majd anyudékkal összeütnek valamit és behozzák, meg mondom nekik hogy valami innivalót is hozzanak. -mondta és már hívta is őket, akik mondták hogy azonnal hozzálátnak és délután majd behozzák, és így is lett. Zayn persze egész nap mellettem volt amit nem bántam, de hiányzott már Niall, és anyuék is.Anyuékkal mindenki bejött, tehát a srácok is, valamint Danielle, aki mint kiderült Liam barátja-igen már megjegyeztem a srácok neveit-, és elég jóban voltunk mi is. Mindenkit örömmel üdvözöltem, puszival és öleléssel köszöntünk egymásnak. Safaa mellém mászott az ágyba, így Zayn ült az egyik, Safaa a másik oldalamon, Niall pedig az ágy melletti széket foglalta el, a többiek pedig a benti kanapén foglaltak helyet. Jó volt őket látni, mert a jókedvük rám is átragadt. Liam elmondta, hogy Danielt még mindig keresi a rendőrség, mert körözést adtak ki ellene, mikor a srácok feljelentették őket a balesetünk után. Nagyon jót beszélgettem velük, jókat nevetgéltünk Lou poénjain, de hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe, amitől összerándultam, és sikítani tudtam volna, de hang nem jött ki a torkomon.
-Jenni mi a baj? -kérdezte Zayn kétségbe esetten, aki azonnal utánam kapott és magához ölelt.
-A fejem. Szörnyen fáj a fejem. Mintha szét akarna repedni. Kérlek csináljatok már valamit! -kérleltem őket, Liam pedig rohant a kezelő orvosomért, míg a többiek aggódva kérdezgettek. Hirtelen megjelent a szemeim előtt egy emlék:" -Zayn, mit keresünk mi itt? -Majd meglátod, csak igyekezzünk, már várnak ránk. -mondta, majd lent a portán beszélt a portással aki azt mondta, hogy a második emeletre kell menni. Beszálltunk a liftbe, és pár pillanat múlva, már a második emeleten voltunk. Egy ajtóhoz mentünk, amin a B TEREM felirat állt, és Zayn benyitott, behúzva engem is. -Lou, merre vagy? Lou? -Itt vagyok Zayn. Sziasztok, végre ideértetek. Szia, te biztos Jennifer vagy, az én nevem pedig Lou Teasdale, és a fiúk stylistja vagyok. Zayn említette nekem, hogy nagyon értesz a divathoz, és hogy divat tervezői szakot végeztél. -Igen, így van. -Akkor lenne egy ajánlatom. Mit szólnál hozzá, ha a segédem lennél, és velem dolgoznál. A fiúknak a fellépésekre, interjúkra és fotózásokra én válogatom össze a ruháikat, és ebben segíthetnél nekem. Jönnél velünk minden turnéra és mindenhová, ahová én szoktam velük menni. Nem muszáj elfogadnod, ez csak egy ajánlat, ha szeretnéd. -Hát igazából nagyon örülnék neki Lou. -Ez remek hír. Akkor Zayn, kérlek holnap gyertek vissza ugyan ekkorra, idehívom majd Pault, és akkor a szerződést is megcsináljuk, hogy minden rendben legyen. Nos örülök hogy találkoztunk Jennifer, és akkor holnap várlak titeket. -Én is örülök Lou, és köszönöm. Szia. -Heló Lou. -Sziasztok. -Kiérve Zayn nyakába ugrottam, és átöleltem őt. -Zayn, imádlak téged. Még csak 1-2 napja vagyok itt, de máris munkát szereztél nekem, ráadásul magatok mellett, ami szuper. Köszönöm szépen Zayn. -Nagyon szívesen." Ennyi volt az emlékem, és elmúlt a fejfájás is. Mikor a doktor beért elmondtam mindenkinek, hogy mi történt, ő pedig azt mondta hogy ez azt jelenti, hogy kezdenek visszatérni az emlékeim, és nemsokára mindenre emlékezni fogok. Niall arcán szomorúságot láttam, és tudom hogy mitől. Ha mindenre emlékezni fogok, akkor meglesz a Zaynnel való kapcsolatom is, ami azt jelentené, hogy őt elhagyom, legalábbis ha jól látom ő ezt érzi, de én nem akarom őt megbántani és elhagyni, viszont Zaynnek sem tudnék fájdalmat okozni. Megtudtam hogy Zayn a kómában lévő időm alatt-ami három hét ugye- minden nap bejött és itt ült mellettem, beszélt hozzám, és volt hogy bent is aludt, mert nem akart magamra hagyni. Nem merném ezután azt mondani neki, hogy szerelmes lettem az egyik legjobb barátjába. Viszont Niallt is szeretem. Miért ilyen nehéz döntenem?
-Jenni kicsim, minden rendben van? -kérdezte Zayn, miközben mindenki engem nézett.
-Persze, csak eltűnődtem néhány dolgon. -válaszoltam halvány mosollyal arcomon, miközben Niallre tekintettem, akinek már csillogott a szeme a könnyektől. Meg kell vigasztalnom őt.
-Kérlek kimennétek néhány percre? Niallel szeretnék pár szót váltani.
-Mi van kettőtök között, amiről mi nem tudhatunk? -kérdezte Zayn kis idegességgel.
-Nyugodj meg Zayn. Niallnek tetszik egy lány, és tegnap megbeszéltük, hogy ma majd kettesben megbeszélem ezt vele, mivel én lány vagyok, és hátha tudok neki segíteni, hogy hogy hívja el randira. Még nem akarja hogy megtudjátok, csak majd akkor, hogyha biztos lesz a dolog. Légyszi menjetek ki és ne szólj a többieknek, mert megígértem hogy nem tudjátok meg tőlem. -suttogtam a fülébe.
-Oké srácok, kifelé. -pattant fel az ágyról, és végül kettőnkön kívül mindenki kiment.
-Jennifer! -pattant fel Niall, és megölelt engem. -Mi lesz majd, ha emlékszel Zaynre? Mi lesz akkor? Visszamész majd hozzá, igaz? -nézett rám könnyektől csillogó kék íriszeivel.
-Nem tudom Niall hogy mi lesz. Most nem érzek Zayn iránt semmit, de később nem tudom hogy lesz-e valami. Lehet hogy igen, de az is lehet, hogy semmi. Az biztos, hogy valakit meg kell bántanom, mert hazudni nem akarok senkinek. Nem akarom Zaynt áltatni azzal, hogy szeretem ha nem igaz, ahogyan téged sem, ha veled lesz ez. Figyelj! Tegyük fel, hogy Zaynt választanám. El tudnád viselni? -toltam el magamtól, hogy a szemeibe nézhessek.
-Persze hogy nem Jenni. De elfogadnám, hiszen azt akarom, hogy boldog légy. Ha szeretsz valakit, akkor csak az a fontos, hogy ő boldog legyen, mert akkor te is az vagy. És előbb-utóbb, bár inkább utóbb de csak túltenném magam rajta, de tudnod kell hogy ezt azért nem akarom, de nem haragudnék rád ezért sem. És azt hogy az emlékeid vissza jöjjenek nem lehet megakadályozni, és nem is akarom csak azt, hogy kikerült innen végre. -mondta, én pedig újra átöleltem őt, hiszen ilyen aranyszívű fiú még egy, biztos hogy nincs a világon. -Most szólok a többieknek, hogy bejöhetnek. -mondta, de én elkaptam csuklóját.
-Várj Niall! -szóltam neki, majd ajkaihoz hajoltam, és lágyan megcsókoltam őt, majd egyre szenvedélyesebbé vált a csókunk, és levegőhiány miatt kellett elválnunk. -Jól van, most már mehetsz szólni nekik. -mondtam, ő pedig vigyorogva ment az ajtóhoz, én pedig megnyomtam a nővérhívót, ami után meg is jelent bent Amanda pár perc múlva.
-Baj van Jenni? Ömm... sziasztok. -lépett be Amanda előbb ijedten, majd megszeppenve nézett a fiúkra és rám.
-Igen nagy baj van Amanda. A srácok itt vannak, de te nem voltál itt, így ezt a hibát ki kellett javítanom. Srácok, ő itt Amanda, aki segít nekem kibírni itt az egy hetet. Amanda, őket pedig már nem kell bemutatnom neked. Fiúk, ígértem Amnek tőletek egy-egy aláírást és képet. Kérlek! -néztem rájuk, mire ők azonnal bólintottak és cselekedtek is. Írták neki az autogramokat majd lefényképeztem őket úgy, ahogyan Am kérte, utána pedig még énekeltek is a fiúk egy kicsit, ami eszméletlen jó volt. Eddig csak tévében hallottam őket, legalábbis emlékeimben csak ez van. Észrevettem, hogy Am folyton Niallt nézi, és Niall is észrevette, és ő is tekintgetett Am felé, ami bár kicsit rosszul esett, de örültem is. Ha nem Niallt választanám, akkor tudom, hogy Am lenne mellé a tökéletes lány. Pont olyan aranyszívű, mint a szőke ír fiú. Sajnos a nap ismét csak elszállt, és menniük kellett a többieknek. Ma jobban megismertem a srácokat és értem, hogy miért mondták hogy bírtam őket. Állai viccesek, egész nap nevettem mellettük. Olyan kedvesek és odafigyelőek voltak velem. Este letusoltam a szobámban levő fürdőben -szerencsére magán kórtermem van- utána vacsoráztam húslevest amit anyuék készítettek, majd el is nyomott az álom.
_________________________________________________________________________________
Kelly Clarkson-Because of you
Az egy hét hamar letelt, és mehettem haza. Persze Zayn jött be értem, és hozott be nekem ruhákat. Míg ő összepakolta a cuccokat amik bent voltak nálam, addig én a fürdőben átöltöztem gyorsan, és örültem hogy végre normális ruha lehet rajtam. Megvártuk a zárójelentést, és mentünk is, de előtte a doktor úr adott egy névjegy kártyát, amit én el is tettem gondosan, hiszen lehet hogy kell majd még, ki tudja.
-Mondtam már, hogy milyen csinos voltál a kórházi ruhában? -kérdezte nevetve Zayn, miközben a hátsó kijáraton távoztunk, hiszen a paparazzók minden nap a kórház előtt voltak. A fiúkról hitték hogy bajuk van, de ők elmondták, hogy egy nagyon jó barátjuk lábadozik itt, de úgy mondták nekik, hogy 2 hétig lesz bent, de majd rájönnek hogy kamu, hogyha nem látják utána a fiúkat.
-Nagyon vicces. Borzalmasan néztem ki benne. Alig vártam, hogy újra az én ruháim lehessenek rajtam, ami nem két-három számmal nagyobb méret, mint ami kellene. -mondtam, majd beültünk a kocsiba és hazahajtottunk a fiúk házához. Mindenki ujjongott mikor hazaértem és pezsgőt bontottak, de amikor Harry nekem is öntötte, mondtam hogy ne.
-Mi a baj? Nem ihatsz?
-Most nem. Még mielőtt jöttem, reggel be kellett vennem egy gyógyszert mert fájt a fejem és arra nem lehet alkoholt inni, de hozok ki egy kis innivalót a konyhából, mindjárt jövök. Merre is van?
-Itt végigmész, és az az ajtó ott a konyha. -mutatott Liam egy ajtóra.
-Köszi. -és bementem. Keresésem után találtam egy poharat, majd a hűtőben narancslevet-ami egyébként a kedvenc gyümölcslevem- és öntöttem magamnak. Épp visszafelé indultam, mikor a fejembe nyilallt ismét egy olyan érzés, mint múltkor mikor egy emlék jött vissza, de ez sokkal fájdalmasabb volt. A fájdalomtól a pohár kiesett a kezemből és hangos csörömpöléssel ért földet, én pedig szintén a földön voltam és a fejemet fogtam. Mind bejöttek a csörömpölésre, és Zayn rohant is hozzám, nekem pedig annyira fájt a fejem, hogy már patakokban folytak a könnyeim. Hirtelen egymást váltották az emlékek az agyamban, mindent láttam ami történt velem. Zaynnel a kibékülésünket, a sok mókát, azt ahogyan Alisont találtam Harryvel, Zaynnel a csókjaink. Egyszóval minden visszajött. Mikor vége lett a fejfájás megszűnt, én pedig Zayn karjaiba zuhantam, miután a görcsbe rándult végtagjaim elernyedtek, és elsötétült előttem minden. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de lassan nyitogattam ki a szemeimet. Az erős fény ami a szobában volt bántotta a szemeimet, így hunyorogva próbáltam körbenézni, és egyre tisztábban kirajzolódtak az alakok, akiknek arcán rémület, aggodalom, sajnálat és szeret ült. Végül teljesen kinyitottam a szemeimet, majd megszólaltam, hogy észrevegyenek.
-Zayn! -mondtam halkan, de a mellettem lehajtott fejjel ülő srác így is meghallott, mint mindenki.
-Jennifer! Oh istenem, jól vagy? Mi történt? -támadott le kérdéseivel, miközben mind körém gyűltek.
-Megint visszajött egy emlékem.-mondtam, és húztam őket kicsit, hogy csak egy emlék jött vissza.
-Tényleg, és melyik az? -kérdezte Harry.
-Az, amelyik eddig megtörtént velem. Mindenre emlékszem. Mikor a konyhában megfájdult a fejem akkor tudtam, hogy emlék fog visszajönni, de hogy ilyen erővel jön vissza és az egész, arra nem számítottam. Azt hittem szétreped a fejem. Nagyon fájt már, de minden emlékem visszatért. -mondtam, mire mindenki ujjongott örömében, és mind átölelgettek egymás után.
-Van még valami, amiről tudok mostmár. -mindenki érdeklődve nézett rám. -Nem emlékeztem arra, hogy kik vagytok, sem Zaynre hogy jóban vagyok vele, de már ez is megvan, ahogyan minden ami akkor történt mikor kómában voltam. Már emlékszem, hogy hallottam mindent, ahogyan azt is, hogy Niall magát hibáztatta azért ami történt, pedig ez nem így volt. Először láttalak titeket, de utána ez megszakadt, és később már csak hangokat hallottam. Érzékeltem az érintéseket, illatokat, hangokat, de reagálnom nem sikerült, pedig próbáltam. De örülök, hogy végül visszatért a memóriám. -fejeztem be és kívül mosolyogtam, míg belül darabokra törtem, hiszen Niall szemei ismét könnyesek, és megint miattam. Persze műmosolyog, mintha az örömtől sírna, de én tudom hogy nem így van. Ránézve az én könnyeim is elindultak, amire előbb azt hitték, hogy örömkönnyek, viszont mikor sírásban törtem ki, akkor már észrevették, hogy nem azok.
-Jenni kicsim. Mi történt, baj van? Fáj valamid? -kérdezte Zayn, és a többiek és érdeklődve figyeltek, de én csak kikeltem az ágyból, odamentem Niallhoz és átöleltem őt, aki erősen szorított magához, ami most kellett is, különben lábaim felmondták volna a szolgálatot.
-Niall, kérlek szépen ne haragudj. Úgy sajnálom. Kérlek szépen bocsáss meg nekem, én nem akartam rosszat esküszöm. Nem akartam hogy eljöjjön, de nem tudtam mit tenni ellene. Kérlek szépen ne haragudj rám emiatt! -zokogtam egyre jobban, és nem bírtam abbahagyni, csak erősebben fúrtam arcomat Niall mellkasába, aki szintén sírt.
-Jenni. Megbeszéltük, hogy nem lesz baj. Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, és tudtam hogy hamarosan, de azt nem, hogy ilyen korán. De nem haragszom, hiszen megmondtam. Sosem haragudnék rád, és örülök is ennek, most már minden rendben van. Erről nem tehetsz, és nem tudtad volna leállítani sem. -mondta ő is sírva, és még jobban ölelt magához.
-Elmondanátok végre hogy mi folyik itt? Olyan furák vagytok, mi ebből semmit sem értünk. Avassatok már be! -szólt ránk anyu.
-Ez csak Niall és az én titkom. Ez csak ránk tartozik, és ha megkínoznátok sem árulnám el. -mondtam, Niall pedig helyeselt hogy ő sem. Végül tíz-tizenöt perc múlva lenyugodtunk, és elengedtem Niallt, majd a szemeibe néztem.
-Niall, nem haragszol akkor rám? -kérdeztem meg félve.
-Dehogyis. Majd feldolgozom. Egy dolgot így is valóra váltasz, és azt mindig látni fogom, de egy dolgot sose feledj: Én örökre szeretni foglak téged. Te voltál az első szerelmem. -mondta ezeket már suttogva.
-Te pedig ne feledd, hogy aranyszíved van, amiért irtó hálás vagyok neked. -adtam két puszit az arcára, újra átöleltem, majd odamentem Zaynhez, és átöleltem, aki karját átvezette derekamon, és közelebb húzott magához. Bűntudatom volt Niallért, de nem tehettem mást. Valóban szeretem Zaynt, el sem hiszem, hogy elfelejtettem ezt, viszont sosem felejtem el a Niallel való titkunkat, és ha szép ha nem szép dolog, de nekem ezek mindig boldog emlékek lesznek, hiszen Niallt is szeretem, de nem úgy mint Zaynt. Talán lehetett volna szerelem, de a sors nem így akarta. A nap további része már sírásmentes volt, mindenki mosolygott, bár Niallen lehetett látni, hogy nem teljesen igazi a mosolya, ahogyan az enyém sem. Este én Zaynnel aludtam, mivel anyuék megkapták az én szobámat míg itt vannak, Zayn szülei pedig a vendégszobában kaptak helyet. Egyikben a szülei, másikban a lányok. Letusoltam, majd ő is végül pedig befeküdtünk az ágyba, adott egy puszit a számra, amit én csókká formáltam, ami az első csókunk volt. Tökéletes volt, gyengéd és szenvedélyes, pont mint amilyen Zayn maga. Ezután mellkasára tettem fejemet és hozzábújtam Zaynhez, ő átkarolta derekam végül pedig lehunytuk szemeinket és én pillanatokon belül elaludtam.
-Jó reggelt Jennifer. Hogy érzi magát? -köszöntött a tegnapi nővér, akivel beszélgettem egy kicsit estefelé, míg a vizit el nem kezdődött, és nagyon kedves 22 éves lányt ismertem meg a személyében.
-Jó reggelt Amanda. Megkértelek már tegnap, hogy tegezz, hiszen fiatalabb vagyok, mint te. Egyébként elég jól érzem magam, csak fáj a fejem, de azonkívül minden rendben.
-Rendben van, akkor majd tegezlek. A fejfájás ilyenkor nem ritka dolog, hiszen eléggé beütötted a fejedet, de mindjárt hozok be neked egy fájdalom csillapítót.
-Rendben van, köszönöm Amanda. -mondtam neki, ő pedig intett hogy nincs mit, és kiment a másik 2 nővérrel együtt. Pár perc múlva már meg is kaptam tőle a gyógyszert egy pohár meleg tea kíséretében, amit ő főzött le, és hálás voltam érte, mert ha a tegnapi kaja olyan rossz volt, akkor a teájuk se lehet jobb.
-Tessék a gyógyszer és egy kis meleg tea, de nyugi ez nem kórházi, hanem saját tea. A hozzátartozóid egyébként itt állnak az ajtód előtt és várják hogy bejöhessenek.
-Zayn is itt van? -kérdezem, hiszen Amanda is imádja a srácokat, így ismeri őket ezért tegnap azt is el kellett mesélnem neki, hogy honnan ismerem őket, így elmeséltem neki a Zaynes sztorit miszerint a barátom, -hiszen tegnap ezt mondták és ez ki is derült az álomból-, és mivel elvileg hozzájuk költöztem, így ismernek a többiek is.
-Igen, ő volt a legelső aki megérkezett. -válaszolt nekem mosolyogva.
-Beküldenéd kérlek, és ha szeretnéd akkor elintézem neked hogy kapj tőlük aláírást és képet is ha szeretnél. -mosolyogtam rá kedvesen, mire az ő szemei felcsillantak, és magához ölelt, amit én viszonoztam neki.
-Köszönöm szépen Jennifer. Be is küldöm Zaynt. -mondta és kisietett, őt pedig Zayn váltotta fel pár másodperc múlva. Kórházi automatás pohár volt a kezében, amiben kávé volt éreztem az illatát.
-Jó reggelt Jenni, hogy érzed magad? -kérdezte, majd nyomott egy puszit a számra, amit viszonoztam neki. Tudom most azt gondoljátok, hogy de hát Niallel összejöttél, akkor meg minek, de mint mondtam neki is, nem akarom Zaynt egyből lerohanni ezzel a dologgal. Ha Niall szeret, akkor megért, és Zayn is megfog majd, ha ő is szeret engem.
-Szia Zayn, egész jól vagyok. Szeretnék tőled bocsánatot kérni a tegnapi dolog miatt, de tudod amikor felébredtem, akkor nem rémlett, hogy mi kibékültünk volna, vagy hogy együtt lennénk, ahogyan most sem sajnos. De lenne egy kérdésem. -mondtam, mire ő kérdő szemekkel nézett rám, én pedig folytattam. -Azt szeretném tudni, hogy mikor kibékültünk, akkor voltunk-e erdőben ahol fa házak vannak. -néztem bele barna íriszeibe, amik ragyogtak ahogyan a nap bevilágított a szobába. Miket beszélek, hiszen én titokban Niallel vagyok.
-Igen voltunk. Ott az erdőben békültünk ki egymással, és éjszakánként kiosontunk mindig a faház elé, és ott beszélgettünk. Emlékszel rá? -kérdezte reménykedve.
-Sajnos nem, csak álmomban újra lejátszódott egy éjjel, azt hiszem az amikor kibékültünk, mivel említettem a macit, amit még 2 éve adtál nekem. Kívántunk is egy hulló csillagot látva. -mondtam, mire ő bólogatni kezdett, hogy így volt és azt is elmondta, hogy az tényleg az első éjjelünk volt, azon a napon békültünk ki.
-Zayn, kérlek szépen mondd el, hogy mik történtek mióta itt vagyok Londonban.
-Hát Niall nem azért volt bent tegnap?
-De, de mivel mi barátok vagyunk-mosolyogtam a barátok szónál rá, amit ő viszonzott-így szerintem te több mindent tudsz rólam, mint a többiek. -mondtam, ő pedig leült mellém az ágyra, és elkezdett mesélni. Megtudtam, hogy Lou Teasdale-nek, a fiúk stylistjának is a segédje vagyok, tehát ha ők turnézni mennek akkor én is kísérem őket oda, meg mindenféle fontos eseményre, és ezt Zayn intézte el nekem, amit most is megháláltam neki,-mert biztos akkor is megköszöntem-és mesélt még egy csomó dolgot. Elmondta, hogy voltunk vidámparkban is, autó versenyeztem Zaynnel és még egy csomó dolgot amit együtt csináltam vagy vele, vagy mind együtt. Jó volt ezeket végighallgatni és jól sejtettem, ő tényleg többet tudott mondani, mint Niall, de azért az ő mondandója is rengeteg infót tartalmazott. Észre sem vettük, de már ebédidő volt, és Amanda hozta is az ebédemet.
-Köszönöm szépen Amanda. Zayn ő itt Amanda, az egyik itt dolgozó nővér. Amanda, ő pedig itt Zayn Malik. Zayn, adnál neki egy aláírást és egy képet? Megígértem neki, hogy mindenkitől kap egyet.
-Persze, örömmel. -mondta, és Amanda elővett egy kis notesz szerűséget és abba kapta az autogramot , és egy képet is kapott amit én készítettem az ő telefonjával. Ezek után mosolyogva és hálálkodva kiment, én pedig fintorogva eltoltam az ebédemet.
-Mi az? -kérdezte Zayn reakcióm láttán.
-Én ehhez hozzá nem nyúlok. Zayn kérlek szépen hozzatok be nekem valami ehetőt, és valami innivalót, amitől nem leszek rosszul. Itt borzasztó rossz minden. Este is alig ettem, mert nem ízlett a kaja, kilyukad a gyomrom.
-Hívom anyuékat. Majd anyudékkal összeütnek valamit és behozzák, meg mondom nekik hogy valami innivalót is hozzanak. -mondta és már hívta is őket, akik mondták hogy azonnal hozzálátnak és délután majd behozzák, és így is lett. Zayn persze egész nap mellettem volt amit nem bántam, de hiányzott már Niall, és anyuék is.Anyuékkal mindenki bejött, tehát a srácok is, valamint Danielle, aki mint kiderült Liam barátja-igen már megjegyeztem a srácok neveit-, és elég jóban voltunk mi is. Mindenkit örömmel üdvözöltem, puszival és öleléssel köszöntünk egymásnak. Safaa mellém mászott az ágyba, így Zayn ült az egyik, Safaa a másik oldalamon, Niall pedig az ágy melletti széket foglalta el, a többiek pedig a benti kanapén foglaltak helyet. Jó volt őket látni, mert a jókedvük rám is átragadt. Liam elmondta, hogy Danielt még mindig keresi a rendőrség, mert körözést adtak ki ellene, mikor a srácok feljelentették őket a balesetünk után. Nagyon jót beszélgettem velük, jókat nevetgéltünk Lou poénjain, de hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe, amitől összerándultam, és sikítani tudtam volna, de hang nem jött ki a torkomon.
-Jenni mi a baj? -kérdezte Zayn kétségbe esetten, aki azonnal utánam kapott és magához ölelt.
-A fejem. Szörnyen fáj a fejem. Mintha szét akarna repedni. Kérlek csináljatok már valamit! -kérleltem őket, Liam pedig rohant a kezelő orvosomért, míg a többiek aggódva kérdezgettek. Hirtelen megjelent a szemeim előtt egy emlék:" -Zayn, mit keresünk mi itt? -Majd meglátod, csak igyekezzünk, már várnak ránk. -mondta, majd lent a portán beszélt a portással aki azt mondta, hogy a második emeletre kell menni. Beszálltunk a liftbe, és pár pillanat múlva, már a második emeleten voltunk. Egy ajtóhoz mentünk, amin a B TEREM felirat állt, és Zayn benyitott, behúzva engem is. -Lou, merre vagy? Lou? -Itt vagyok Zayn. Sziasztok, végre ideértetek. Szia, te biztos Jennifer vagy, az én nevem pedig Lou Teasdale, és a fiúk stylistja vagyok. Zayn említette nekem, hogy nagyon értesz a divathoz, és hogy divat tervezői szakot végeztél. -Igen, így van. -Akkor lenne egy ajánlatom. Mit szólnál hozzá, ha a segédem lennél, és velem dolgoznál. A fiúknak a fellépésekre, interjúkra és fotózásokra én válogatom össze a ruháikat, és ebben segíthetnél nekem. Jönnél velünk minden turnéra és mindenhová, ahová én szoktam velük menni. Nem muszáj elfogadnod, ez csak egy ajánlat, ha szeretnéd. -Hát igazából nagyon örülnék neki Lou. -Ez remek hír. Akkor Zayn, kérlek holnap gyertek vissza ugyan ekkorra, idehívom majd Pault, és akkor a szerződést is megcsináljuk, hogy minden rendben legyen. Nos örülök hogy találkoztunk Jennifer, és akkor holnap várlak titeket. -Én is örülök Lou, és köszönöm. Szia. -Heló Lou. -Sziasztok. -Kiérve Zayn nyakába ugrottam, és átöleltem őt. -Zayn, imádlak téged. Még csak 1-2 napja vagyok itt, de máris munkát szereztél nekem, ráadásul magatok mellett, ami szuper. Köszönöm szépen Zayn. -Nagyon szívesen." Ennyi volt az emlékem, és elmúlt a fejfájás is. Mikor a doktor beért elmondtam mindenkinek, hogy mi történt, ő pedig azt mondta hogy ez azt jelenti, hogy kezdenek visszatérni az emlékeim, és nemsokára mindenre emlékezni fogok. Niall arcán szomorúságot láttam, és tudom hogy mitől. Ha mindenre emlékezni fogok, akkor meglesz a Zaynnel való kapcsolatom is, ami azt jelentené, hogy őt elhagyom, legalábbis ha jól látom ő ezt érzi, de én nem akarom őt megbántani és elhagyni, viszont Zaynnek sem tudnék fájdalmat okozni. Megtudtam hogy Zayn a kómában lévő időm alatt-ami három hét ugye- minden nap bejött és itt ült mellettem, beszélt hozzám, és volt hogy bent is aludt, mert nem akart magamra hagyni. Nem merném ezután azt mondani neki, hogy szerelmes lettem az egyik legjobb barátjába. Viszont Niallt is szeretem. Miért ilyen nehéz döntenem?
-Jenni kicsim, minden rendben van? -kérdezte Zayn, miközben mindenki engem nézett.
-Persze, csak eltűnődtem néhány dolgon. -válaszoltam halvány mosollyal arcomon, miközben Niallre tekintettem, akinek már csillogott a szeme a könnyektől. Meg kell vigasztalnom őt.
-Kérlek kimennétek néhány percre? Niallel szeretnék pár szót váltani.
-Mi van kettőtök között, amiről mi nem tudhatunk? -kérdezte Zayn kis idegességgel.
-Nyugodj meg Zayn. Niallnek tetszik egy lány, és tegnap megbeszéltük, hogy ma majd kettesben megbeszélem ezt vele, mivel én lány vagyok, és hátha tudok neki segíteni, hogy hogy hívja el randira. Még nem akarja hogy megtudjátok, csak majd akkor, hogyha biztos lesz a dolog. Légyszi menjetek ki és ne szólj a többieknek, mert megígértem hogy nem tudjátok meg tőlem. -suttogtam a fülébe.
-Oké srácok, kifelé. -pattant fel az ágyról, és végül kettőnkön kívül mindenki kiment.
-Jennifer! -pattant fel Niall, és megölelt engem. -Mi lesz majd, ha emlékszel Zaynre? Mi lesz akkor? Visszamész majd hozzá, igaz? -nézett rám könnyektől csillogó kék íriszeivel.
-Nem tudom Niall hogy mi lesz. Most nem érzek Zayn iránt semmit, de később nem tudom hogy lesz-e valami. Lehet hogy igen, de az is lehet, hogy semmi. Az biztos, hogy valakit meg kell bántanom, mert hazudni nem akarok senkinek. Nem akarom Zaynt áltatni azzal, hogy szeretem ha nem igaz, ahogyan téged sem, ha veled lesz ez. Figyelj! Tegyük fel, hogy Zaynt választanám. El tudnád viselni? -toltam el magamtól, hogy a szemeibe nézhessek.
-Persze hogy nem Jenni. De elfogadnám, hiszen azt akarom, hogy boldog légy. Ha szeretsz valakit, akkor csak az a fontos, hogy ő boldog legyen, mert akkor te is az vagy. És előbb-utóbb, bár inkább utóbb de csak túltenném magam rajta, de tudnod kell hogy ezt azért nem akarom, de nem haragudnék rád ezért sem. És azt hogy az emlékeid vissza jöjjenek nem lehet megakadályozni, és nem is akarom csak azt, hogy kikerült innen végre. -mondta, én pedig újra átöleltem őt, hiszen ilyen aranyszívű fiú még egy, biztos hogy nincs a világon. -Most szólok a többieknek, hogy bejöhetnek. -mondta, de én elkaptam csuklóját.
-Várj Niall! -szóltam neki, majd ajkaihoz hajoltam, és lágyan megcsókoltam őt, majd egyre szenvedélyesebbé vált a csókunk, és levegőhiány miatt kellett elválnunk. -Jól van, most már mehetsz szólni nekik. -mondtam, ő pedig vigyorogva ment az ajtóhoz, én pedig megnyomtam a nővérhívót, ami után meg is jelent bent Amanda pár perc múlva.
-Baj van Jenni? Ömm... sziasztok. -lépett be Amanda előbb ijedten, majd megszeppenve nézett a fiúkra és rám.
-Igen nagy baj van Amanda. A srácok itt vannak, de te nem voltál itt, így ezt a hibát ki kellett javítanom. Srácok, ő itt Amanda, aki segít nekem kibírni itt az egy hetet. Amanda, őket pedig már nem kell bemutatnom neked. Fiúk, ígértem Amnek tőletek egy-egy aláírást és képet. Kérlek! -néztem rájuk, mire ők azonnal bólintottak és cselekedtek is. Írták neki az autogramokat majd lefényképeztem őket úgy, ahogyan Am kérte, utána pedig még énekeltek is a fiúk egy kicsit, ami eszméletlen jó volt. Eddig csak tévében hallottam őket, legalábbis emlékeimben csak ez van. Észrevettem, hogy Am folyton Niallt nézi, és Niall is észrevette, és ő is tekintgetett Am felé, ami bár kicsit rosszul esett, de örültem is. Ha nem Niallt választanám, akkor tudom, hogy Am lenne mellé a tökéletes lány. Pont olyan aranyszívű, mint a szőke ír fiú. Sajnos a nap ismét csak elszállt, és menniük kellett a többieknek. Ma jobban megismertem a srácokat és értem, hogy miért mondták hogy bírtam őket. Állai viccesek, egész nap nevettem mellettük. Olyan kedvesek és odafigyelőek voltak velem. Este letusoltam a szobámban levő fürdőben -szerencsére magán kórtermem van- utána vacsoráztam húslevest amit anyuék készítettek, majd el is nyomott az álom.
_________________________________________________________________________________
Kelly Clarkson-Because of you
Az egy hét hamar letelt, és mehettem haza. Persze Zayn jött be értem, és hozott be nekem ruhákat. Míg ő összepakolta a cuccokat amik bent voltak nálam, addig én a fürdőben átöltöztem gyorsan, és örültem hogy végre normális ruha lehet rajtam. Megvártuk a zárójelentést, és mentünk is, de előtte a doktor úr adott egy névjegy kártyát, amit én el is tettem gondosan, hiszen lehet hogy kell majd még, ki tudja.
-Mondtam már, hogy milyen csinos voltál a kórházi ruhában? -kérdezte nevetve Zayn, miközben a hátsó kijáraton távoztunk, hiszen a paparazzók minden nap a kórház előtt voltak. A fiúkról hitték hogy bajuk van, de ők elmondták, hogy egy nagyon jó barátjuk lábadozik itt, de úgy mondták nekik, hogy 2 hétig lesz bent, de majd rájönnek hogy kamu, hogyha nem látják utána a fiúkat.
-Nagyon vicces. Borzalmasan néztem ki benne. Alig vártam, hogy újra az én ruháim lehessenek rajtam, ami nem két-három számmal nagyobb méret, mint ami kellene. -mondtam, majd beültünk a kocsiba és hazahajtottunk a fiúk házához. Mindenki ujjongott mikor hazaértem és pezsgőt bontottak, de amikor Harry nekem is öntötte, mondtam hogy ne.
-Mi a baj? Nem ihatsz?
-Most nem. Még mielőtt jöttem, reggel be kellett vennem egy gyógyszert mert fájt a fejem és arra nem lehet alkoholt inni, de hozok ki egy kis innivalót a konyhából, mindjárt jövök. Merre is van?
-Itt végigmész, és az az ajtó ott a konyha. -mutatott Liam egy ajtóra.
-Köszi. -és bementem. Keresésem után találtam egy poharat, majd a hűtőben narancslevet-ami egyébként a kedvenc gyümölcslevem- és öntöttem magamnak. Épp visszafelé indultam, mikor a fejembe nyilallt ismét egy olyan érzés, mint múltkor mikor egy emlék jött vissza, de ez sokkal fájdalmasabb volt. A fájdalomtól a pohár kiesett a kezemből és hangos csörömpöléssel ért földet, én pedig szintén a földön voltam és a fejemet fogtam. Mind bejöttek a csörömpölésre, és Zayn rohant is hozzám, nekem pedig annyira fájt a fejem, hogy már patakokban folytak a könnyeim. Hirtelen egymást váltották az emlékek az agyamban, mindent láttam ami történt velem. Zaynnel a kibékülésünket, a sok mókát, azt ahogyan Alisont találtam Harryvel, Zaynnel a csókjaink. Egyszóval minden visszajött. Mikor vége lett a fejfájás megszűnt, én pedig Zayn karjaiba zuhantam, miután a görcsbe rándult végtagjaim elernyedtek, és elsötétült előttem minden. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de lassan nyitogattam ki a szemeimet. Az erős fény ami a szobában volt bántotta a szemeimet, így hunyorogva próbáltam körbenézni, és egyre tisztábban kirajzolódtak az alakok, akiknek arcán rémület, aggodalom, sajnálat és szeret ült. Végül teljesen kinyitottam a szemeimet, majd megszólaltam, hogy észrevegyenek.
-Zayn! -mondtam halkan, de a mellettem lehajtott fejjel ülő srác így is meghallott, mint mindenki.
-Jennifer! Oh istenem, jól vagy? Mi történt? -támadott le kérdéseivel, miközben mind körém gyűltek.
-Megint visszajött egy emlékem.-mondtam, és húztam őket kicsit, hogy csak egy emlék jött vissza.
-Tényleg, és melyik az? -kérdezte Harry.
-Az, amelyik eddig megtörtént velem. Mindenre emlékszem. Mikor a konyhában megfájdult a fejem akkor tudtam, hogy emlék fog visszajönni, de hogy ilyen erővel jön vissza és az egész, arra nem számítottam. Azt hittem szétreped a fejem. Nagyon fájt már, de minden emlékem visszatért. -mondtam, mire mindenki ujjongott örömében, és mind átölelgettek egymás után.
-Van még valami, amiről tudok mostmár. -mindenki érdeklődve nézett rám. -Nem emlékeztem arra, hogy kik vagytok, sem Zaynre hogy jóban vagyok vele, de már ez is megvan, ahogyan minden ami akkor történt mikor kómában voltam. Már emlékszem, hogy hallottam mindent, ahogyan azt is, hogy Niall magát hibáztatta azért ami történt, pedig ez nem így volt. Először láttalak titeket, de utána ez megszakadt, és később már csak hangokat hallottam. Érzékeltem az érintéseket, illatokat, hangokat, de reagálnom nem sikerült, pedig próbáltam. De örülök, hogy végül visszatért a memóriám. -fejeztem be és kívül mosolyogtam, míg belül darabokra törtem, hiszen Niall szemei ismét könnyesek, és megint miattam. Persze műmosolyog, mintha az örömtől sírna, de én tudom hogy nem így van. Ránézve az én könnyeim is elindultak, amire előbb azt hitték, hogy örömkönnyek, viszont mikor sírásban törtem ki, akkor már észrevették, hogy nem azok.
-Jenni kicsim. Mi történt, baj van? Fáj valamid? -kérdezte Zayn, és a többiek és érdeklődve figyeltek, de én csak kikeltem az ágyból, odamentem Niallhoz és átöleltem őt, aki erősen szorított magához, ami most kellett is, különben lábaim felmondták volna a szolgálatot.
-Niall, kérlek szépen ne haragudj. Úgy sajnálom. Kérlek szépen bocsáss meg nekem, én nem akartam rosszat esküszöm. Nem akartam hogy eljöjjön, de nem tudtam mit tenni ellene. Kérlek szépen ne haragudj rám emiatt! -zokogtam egyre jobban, és nem bírtam abbahagyni, csak erősebben fúrtam arcomat Niall mellkasába, aki szintén sírt.
-Jenni. Megbeszéltük, hogy nem lesz baj. Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, és tudtam hogy hamarosan, de azt nem, hogy ilyen korán. De nem haragszom, hiszen megmondtam. Sosem haragudnék rád, és örülök is ennek, most már minden rendben van. Erről nem tehetsz, és nem tudtad volna leállítani sem. -mondta ő is sírva, és még jobban ölelt magához.
-Elmondanátok végre hogy mi folyik itt? Olyan furák vagytok, mi ebből semmit sem értünk. Avassatok már be! -szólt ránk anyu.
-Ez csak Niall és az én titkom. Ez csak ránk tartozik, és ha megkínoznátok sem árulnám el. -mondtam, Niall pedig helyeselt hogy ő sem. Végül tíz-tizenöt perc múlva lenyugodtunk, és elengedtem Niallt, majd a szemeibe néztem.
-Niall, nem haragszol akkor rám? -kérdeztem meg félve.
-Dehogyis. Majd feldolgozom. Egy dolgot így is valóra váltasz, és azt mindig látni fogom, de egy dolgot sose feledj: Én örökre szeretni foglak téged. Te voltál az első szerelmem. -mondta ezeket már suttogva.
-Te pedig ne feledd, hogy aranyszíved van, amiért irtó hálás vagyok neked. -adtam két puszit az arcára, újra átöleltem, majd odamentem Zaynhez, és átöleltem, aki karját átvezette derekamon, és közelebb húzott magához. Bűntudatom volt Niallért, de nem tehettem mást. Valóban szeretem Zaynt, el sem hiszem, hogy elfelejtettem ezt, viszont sosem felejtem el a Niallel való titkunkat, és ha szép ha nem szép dolog, de nekem ezek mindig boldog emlékek lesznek, hiszen Niallt is szeretem, de nem úgy mint Zaynt. Talán lehetett volna szerelem, de a sors nem így akarta. A nap további része már sírásmentes volt, mindenki mosolygott, bár Niallen lehetett látni, hogy nem teljesen igazi a mosolya, ahogyan az enyém sem. Este én Zaynnel aludtam, mivel anyuék megkapták az én szobámat míg itt vannak, Zayn szülei pedig a vendégszobában kaptak helyet. Egyikben a szülei, másikban a lányok. Letusoltam, majd ő is végül pedig befeküdtünk az ágyba, adott egy puszit a számra, amit én csókká formáltam, ami az első csókunk volt. Tökéletes volt, gyengéd és szenvedélyes, pont mint amilyen Zayn maga. Ezután mellkasára tettem fejemet és hozzábújtam Zaynhez, ő átkarolta derekam végül pedig lehunytuk szemeinket és én pillanatokon belül elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése