A szörnyű baleset

Sziasztok. Hoztam a következő részt, remélem hogy tetszeni fog! Ez most EXtra hosszú rész 3 szemszögből, remélem hogy megfelel és jó lett a rész. Jó olvasást! És szeretném megköszönni Cytnhia Tailornak a feliratkozást. 
Puszi: Fantasy Girl

-9.rész-

Kómában

*Zayn szemszöge*

Reggel mikor felkeltem a legszebb látvány fogadott, amire kelhetek. Jennifer, aki még mindig mellettem aludt, de most már felém fordulva. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Mikor kikeltem az ágyból, Jennifer felébredt, és rámmosolygott. Oda mentem hozzá, és nyomtam 1 puszit az arcára, majd lementem a többiekhez, miután Jenni átment felöltözni a szobájába. Mivel már fél 11 volt, így mindenki lent volt, és éppen Alison meg Danielle tették le a palacsintát a tányérokra. -Jó reggelt. -köszöntem, majd melegítettem magamnak egy kávét, és annak kíséretében leültem az asztalhoz. Pár perc múlva Jenni is lejött, majd leült mellém ő is egy kávéval, de idegesnek tűnt. Folyton az órát nézegette, még akkor is mikor reggeliztünk. -Jenni, van valami baj? -kérdezte tőle Louis. Tehát akkor nem csak beképzeltem. -Nem, miért lenne? -Csak mert folyton az órát nézed. -jött Loutól az értelmes válasz. -Ja, csak el kell mennem valahová, de 1 óra és itt is vagyok. Basszus, na jól van majd jövök, nekem most rohannom kell. Sziasztok. Szeretlek Zayn. -mondta és puszit nyomott ajkaimra, majd rohant is. -Ez meg mi volt? -Fogalmam sincs. -válaszoltam Ali kérdésére. Reggeli után a nappaliba mentünk beszélgetni, hogy ne unatkozzunk. 

Jennifer már 3 órája elment, és azt mondta, hogy 1 óra múlva jön. A srácok próbáltak nyugtatni, nem sok sikerrel. A telefonja is ki van kapcsolva, nem tudom elérni. A konyhában voltam, hogy igyak 1 kis vizet, mikor Harry szólt a nappaliból, hogy menjek gyorsan. Mikor beértem, mind a képernyőt bámulták ledermedve. Odamentem én is, de mikor megláttak a képet, a pohár kiesett a kezemből, és apró szilánkokra tört. Jennifert mutatták a tévében, amint beteszik 1 mentőautóba. Valaki elütötte, és utána továbbhajtott. A bemondónő azt mondta, hogy a mentősök nem nyilatkoztak azt illetően, hogy mennyire komoly Jennifer állapota, de azt bemondták, hogy melyik kórházba vitték. Nekem ennyi elég is volt, rohantam cipőt és dzsekit venni, engem pedig a többiek követtek. Mivel én nem tudtam volna vezetni, ezért Liam vezetett, és 2 piros lámpán is áthajtott, szerencsére nem volt kocsi, így nem lett baleset. Az 1 órás út helyett fél órás lett az út, mivel Liam nyomta a gázt egész úton. A kórházba érve a recepción útbaigazítást kértünk, maja mikor megkaptuk, beszálltunk a liftbe és Harry benyomta a 3-as gombot, ami az intenzív osztály szintje. A többiek folyton próbáltak nyugtatni, hogy biztos semmi komoly, de hallottam a hangjukon, hogy ők sem hiszik el azt, amit mondanak. Egy orvost kerestünk, majd ő odavezetett Jennifer orvosához, aki épp akkor jött ki a kórteremből. -Doktor úr! Ezek a személyek a kisasszony ismerősei. -Köszönöm Dan, elmehet. Jó napot! A nevem Dr. Andrews, én vagyok a kisasszony kezelőorvosa. Önökben kit tisztelhetek? -Én vagyok a barátja, ők a barátaink, és ő pedig az unokahúga. -mutattam mindenkire Alisonnal zárva a sort. -Értem. Nos a kisasszonyt elütötték, de szerencséje volt, mert egy idős hölgy éppen arra járt, és azonnal hívta a mentőket. Ha pár percet késünk, akkor valószínűleg a lány már nem élne. Komoly agyrázkódást szenvedett, és eltört a bal csuklója, valamint a mentőautóban kómába esett. -Mikor fog felkelni? -kérdezte Liam, de a hangja már megremegett. Alison és Dani sírtak, és már mindannyiunk szeme könnyes volt. -Sajnos ezt nem tudjuk. Lehet hogy pár óra, de lehetnek napok, hetek esetleg hónapok is. Vagy olyan is lehet, hogy soha többé nem tér magához. Ilyen eset ritkán fordul elő, de tudniuk kell minden eshetőségről. Most mennem kell, de ha bármi kérdésük lenne, akkor keressenek meg. -Doktor úr! -szólok utána. -Tessék! -Be lehet hozzá menni? -Jelenleg még nem. Egy óra múlva egyesével bemehetnek, de ne sokáig legyenek bent. -tájékoztatott, majd eltűnt a folyosó végén. Lerogytam az Alison melletti székre, aki Harry karjaiban zokogott, miközben ő próbált erős maradni, de nem sikerült neki. Úgy ahogyan Louisnak, Danielle-nek, Liamnek és nekem sem. Várjunk csak! Niall nincs is itt. Vajon hol lehet, mióta Jenni elment otthonról, azóta ő sem volt velünk. Nem hiszem el, hogy hogy nem vettem észre. -Srácok! Tudja valaki, hogy hol van Niall? -nézek körbe, de mindenki nemlegesen rázza a fejét, és Louis is azt mondja, hogy a reggeli óta ő sem látta sehol. Egy öreg fehérköpenyes férfi jött felénk. -Jó napot. Dr.Martin Robertson vagyok. Nem maguk véletlenül Niall Horan ismerősei? -De igen, miért? -kérdezem. -A fiatalember is itt van, ezen az osztályon. A személyi iratai között találtunk egy képet, amin önökkel van, így gondoltam megkérdezem. -Hogy került ő ide? -Jennifer Morgan kisasszonnyal volt, mikor odaértünk. Amint kiszálltunk a kocsiból, már csak annyit hallottunk, hogy megköszön valamit, majd elájult. Meglőtték a vállán, és egyet kapott a hátába is, de szerencsére a golyókat sikerült eltávolítani. A fiatalember pár perc múlva felébred. Akkor bemehetnek hozzá, és megkérdezhetik a dologról. Ő biztosan el fogja tudni magyarázni. Jöjjejek, megmutatom a kórtermét! -mondta, mi pedig elindultunk. Egy kanyart kellett tennünk jobbra, és a második ajtó az övé volt. -Köszönjük doktor úr a tájékoztatást, és a segítségét. -Nincs mit, ez a dolgom. Most ha megbocsájtanak mennem kell. Elnézést! -mondta és elköszönt. Nem értettem hogy mi történik. Hogy került Niall Jenniferhez? Hogy szerzett Niall lövési sebeket, és egyáltalán mi ez az egész? Mondja valaki ,hogy ez csak egy rémálom. Az egyik legjobb barátom, és a szerelmem kórházban van, és mindketten intenzív osztályon vannak. Niallt meglőtték, Jennifer pedig kómában van, és ki tudja hogy mikor ébred fel, mert fel fog ébredni ebben biztos vagyok. Nem hagyhat itt minket. Most jöttünk össze, biztos hogy fel fog ébredni, és minden rendben lesz. Mikor lenyugodtam, akkor felhívtam a szüleit és az én szüleimet is, hogy tudjanak róla, és holnap jön mindkettőnk családja, Niall szüleit pedig Liam hívta, és ők is jönnek. Fél óra múlva láttuk, hogy Niall ébredezik, ezért bementünk hozzá. -Szia Niall, hogy vagy? -Sz-sziasz-tok. -köszönt akadozva, ezért Louis odaadott neki 1 pohár vizet, hátha úgy könnyebben tud beszélni és így is lett. -Én jól vagyok srácok, de mi van Jenniferrel? -Kómában van, és fogalmunk sincs, hogy mikor ébred fel majd. Mit kerestél ott Jenniferrel? -rohantam le, de azonnal elnézést is kértem, hiszen a barátomról van szó. -Mivel láttam, hogy mennyire ideges otthon, ezért utánamentem hogy elmondja mi a baj. Nagy nehezen beadta a derekát, és elkezdett valamilyen Danielről beszélni, aki régebben többször bántotta az iskolában. Megfenyegette, hogy bántja Jennifer családját, ha Jennifer nem megy el oda, ahová megbeszélték és nem teszi azt, amit kérnek tőle. Ezért én is vele mentem, hátha szüksége lesz segítségre, de én hátrébb voltam, hogy ne vegyenek észre, de észrevettek és meglőttek kétszer is, utána pedig a szemem láttára gázolták el Jennit, aki elindult felém amint meghallotta a lövéseket és látta amint összerogyom. Nagy nehezen felálltam, de a hátamban lévő golyó miatt nagyon nehéz volt, és odamentem Jennifer mellé, ahol összecsuklottam. Próbáltam hozzá beszélni, hogy ébren maradjon, de a fejét biztosan olyan erősen beverte, hogy elvesztette az eszméletét és hiába pofoztam, nem tért magához. Egy idős néni jött arra felé, és kértem hogy azonnal hívjon mentőt. Ő is ott volt velünk, míg a mentő ki nem ért. Nagyjából lemondtam neki a dolgokat, majd hallottam a mentők hangját, mondtam 1 köszönömöt, és reméltem, hogy még nincs késő. Végül pedig most itt tértem magamhoz. Ennyi minden, amire emlékszek. -De nem értem, hogy miért nem szólt erről Jennifer nekem? -akadtam ki, hiszen Niallel megbeszélni, de velem nem? -Zayn nyugodj meg. Jennifer nem akarta, hogy aggódj. Azt sem akarta, hogy én vele menjek, de aggódtam érte azok alapján amiket mondott a srácról, így mentem vele, de lehet hogy rossz döntés volt. Ha nem mennék, akkor lehet hogy nem ütötték volna el, és most otthon lehetnénk mindannyian, és nem kellene itt lennünk. -sírta el magát, mire én óvatosan az ép vállára helyeztem a kezem. -Nincs igazad Niall. Ha nem mentél volna vele, valószínűleg akkor is ez történt volna, mert Daniel nem normális. Sosem volt az. Ha nem mentél volna vele, most semmi bajod nem lenne, de Jenni valószínűleg akkor is itt lenne, úgyhogy köszönöm. Köszönöm, hogy vele mentél és megpróbáltál neki segíteni. Most kimegyek és feljelentem Danielt és remélhetőleg hamar kapunk hírt róla. -mondtam és kimentem telefonálni. Mikor visszamentem az órára pillantottam, és láttam hogy már másfél óra is eltelt, így bemehetek Jenniferhez. Szinte berobbantam Jenni kórtermébe, miközben a többieknek írtam, hogy itt vagyok az ő szobájában, de majd még átmegyek Niallhez is, csak szeretnék Jennivel kicsit együtt lenni a szobában. Leültem az ágya melletti székre, és megfogtam a kezét, majd lágy csókot leheltem az arcára és beszélni kezdtem hozzá. Egyszer még Niallel néztünk egy műsort, ami arról szólt, hogy az emberek mikor kómában vannak, akkor hallják azt, amit mondanak nekik, ezért én is beszélni kezdtem hozzá. -Jenni! Nem tudom, hogy most hallasz-e engem, de remélem hogy igen. Miért nem szóltál arról, hogy Daniellel kell találkoznod? Tudod jól, hogy elmentem volna veled, vagy el se engedtelek volna. Jennifer kérlek ébredj fel. Nagyon rossz így látni téged. Kérlek nyisd ki a szemed és mosolyogj rám, vagy üvöltözz velem amiért elengedtelek. Csinálj bármit, csak ébredj fel, kicsim. Nagyon szeretlek téged, és nem akarlak elveszteni. Hallottam Nialltől, hogy neki sem akartad elmondani a dolgot, de végül kiszedte belőled és ő is ment veled. Ő jól van. Kapott két golyót, de sikerült az orvosoknak kiszedni belőle, tehát már jobban van, de még erre a napra ezen az osztályon lesz. A többiek bent vannak nála. Felhívtam a családot, és holnap már itt is lesznek Most még benézek egy kicsit Niallhez kicsim, de utána éjszaka is itt leszek melletted, és minden percben addig, amíg fel nem ébredsz. Szeretlek Jenni. -mondtam és homlokon pusziltam őt, majd átmentem Niallhez, aki láthatólag már jobban volt, mint mikor először voltam bent nála. Niallel bent marad Louis, én pedig Jennivel maradok, miután az orvossal sikerült nagy nehezen megoldani ezt. Bent Jenninél és Niallnél is volt 1-1 kanapé, így én Jenninél arra feküdtem le, és őt nézve aludtam el.

*Niall szemszöge*
Nagyon fáj az, ami történt ma. Úgy érzem, hogy én vagyok a hibás mindenért. Ha nem megyek Jennivel, akkor biztos hogy semmi baja nem lenne. De mi tehetek, ha egyszer annyira aggódtam érte. Sosem mondtam se neki, se másnak hogy mennyire tetszik nekem. Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok belé, de mikor megtudtam hogy Zayn is így érez, akkor lemondtam róla. Nem akartam Zaynt hátba támadni, és ha kettőnk között kellett volna választania Jenninek, akkor is valószínűleg Zaynt választja, hiszen őt már ismeri, tudja hogy milyen és jól ismerik egymást. Engem pedig csak pár napja ismer. -Szereted őt, igaz? -kérdezi Louis, mikor Zayn is kiment a szobámból, hogy átmenjen Jennihez aludni egy kicsit. -Kit? -kérdezem tőle. -Jennifert. -adja a választ. -Persze, hogy szeretem, hiszen a barátom és aggódok érte. -De te nem a barátodként tekintesz rá. Neked tetszik Jennifer, és ezt akkor vettem észre tegnap, mikor Zaynnel beültek a kocsiba. Láttam a szemedben a féltékenységet és a csalódottságot mikor megláttad őket, valamint az iránta érzett szeretetedet is észre lehetett venni. De mivel a többieket lefoglalta a hír, így nem látták én viszont észrevettem. Miért nem mondtad el neki? -Azért Lou, mert pár napja ismertük egymást csak. Zaynnel viszont évek óta ismerik egymást, tudnak mindent a másikról, így teljesen megbíznak a másikban, és így több esélye volt Zaynnek. És nem akartam Zaynt hátbatámadni, hogy ugyanarra a csajra hajtok, mint ő, aki ráadásul még a legjobb barátja is. -magyaráztam, utána pedig mondtam hogy pihenjünk, mert nagyon fáradt vagyok, ezért Lou elnyúlt az ablak alatt lévő kanapén és aludt is, ahogyan én is, és közben reménykedtem, hogy jöjjön rendbe Jennifer, vagy legyen ez a szörnyű nap csak egy álom, amiből reggel felébredek, és senkinek sem lesz semmi baja, bár erre kevés esély van.

*Jenni szemszöge*
Mikor Daniel felhívott, már akkor tudtam, hogy nem kéne elmenni, de a családommal fenyegetett. Niall a lebeszélésem ellenére is jött velem, és megbújt egy bokor mögött, de Steven, Daniel barátja észrevette őt, és hátulról kétszer is meglőtte. Niall szólt, hogy meneküljek, de nem mentem, hiszen eljött velem, meglövik és én meg hagyjam itt? Miféle ember lennék, ha itt hagynám? Nem mentem el, hanem elkezdtem felé rohanni, de ekkor 1 kocsi hangját hallottam. Daniel ült a kormánynál, és aztán már csak hatalmas fájdalmat érzek a fejemen, és Niallt hallom, amint a nevemet ordítja. Odajön hozzám és beszél, hogy ne aludjak el és hogy tartsak ki, de a fejem nagyon fáj, és egyre álmosabb leszek. Végül még látom Niall száját mozogni, majd minden elsötétül. Egy ideig nem érzékelek semmit, de egyszercsak ajtónyitódást hallok. Hirtelen mindent látok, de saját magamat is, amint vizsgálnak 1 kórteremben. Meghaltam volna? De nem, hiszen akkor nem vizsgálnának. -A lány neve Jennifer Morgan, a probléma pedig csuklótörés, agyrázkódás, valamint kóma. -mondta egy orvos, amit pedig egy nő lejegyzetelt a kórlapomra. Szuper, szóval agyrázkódásom van. Órákig suhantam körbe a kórházban, és végignéztem mindent,véletlenül még 1 műtétre is benéztem, ahol éppen lábat operáltak. Elég undorító látvány volt. Ha ébren lettem volna tuti hogy elájultam volna. Amikor pedig az intenzív osztályon a jobboldali folyosó felé mentem volna, megláttam Zaynéket. Hallottam, amint az orvos elmeséli azt, hogy lehet hogy sosem ébredek fel. Ezt nem mondhatta komolyan, hiszen élek, csak fel fogok ébredni. Mind sírtak, amit szörnyű volt végignézni. Egy idő után a könyeik elapadtak, és egy orvos jött feléjük, aki Niallről kezdett el beszélni nekik. Amint meghallottam, hogy hol van, azonnal arrafelé suhantam-tökre mintha szellem lennék- és bementem hozzá. Szegény két lövést is kapott miattam, amit sosem bocsájtok meg magamnak. Mind bejöttek ide, és mikor Niall beszélt velük, magát vádolta de szerencsére mindenki elmondta neki, hogy nem az ő hibája, és csak segíteni akart, ami így is volt. Később visszamentem a szobámba, majd Zayn jött be hozzám. Elkezdett hozzám beszélni, és legszívesebben ordítottam volna, hogy hallom őt, és hogy nagyon szeretem, de nem mozdultam. Éreztem mikor ajkai hozzámértek, és éreztem mikor megfogta a kezemet, de reagálni nem tudtam. Viszont úgy tudom, hogyha egy kómában lévő ember érzékel érintéseket, szagokat vagy reagál valamire a külvilágból, akkor van esély arra, hogy felébredjen. Remélem, hogy így van, mert tudniuk kell a holnap ideérkező szüleimnek és a srácoknak meg Zaynnek is, hogy nagyon szeretem őket. Zayn elmondta nekem ,hogy az orvossal megbeszélte, hogy nálam alhasson, így a bent lévő kanapéra feküdt le, engem pedig hirtelen mintha visszaszippantott volna testem, újra nem láttam semmit. Hallottam Zaynt szuszogását és a gépek csipogását, de a szemeimet nem tudtam kinyitni, a testem nem engedelmeskedett nekem. Remélem, hogy ez csak egy rémálom, aminek vége lesz, mert nem akarok így maradni. Ölelni szeretném a szeretteimet és Zaynt, akit tiszta szívemből szeretek.