-1.rész-
Ma reggel haza jön, és végre láthatom Őt, persze csak az ablakon keresztül. Ez volt az első gondolatom reggel, amikor felkeltem. Teljes 1 hónapja nem láttuk Őt újra. Sokszor voltam a családjánál, nagyon jól kijövök velük, és a szomszédaink, így van amikor náluk is alszom. A lányokat még Ő mutatta be nekem, mikor vele megismerkedtem óvodás korunkban. Áthívott, hogy menjek át játszani, és akkor megismertem Doniyát, utána pedig később megszületett Waliyha, majd Safaa.
Visszaemlékezés:
Zaynnel nem jöttünk ki egyből jól egymással az oviban. Vagy én, vagy ő mindig azzal a játékkal akartunk játszani, ami éppen a másiknál volt, ezért sokszor már úgy köszöntötték a szüleinket, hogy végre hazavisznek minket. Aztán úgy fél évvel később történt az, hogy az egyik fiú a középső csoportból, aki így idősebb volt tőlünk elvette a játékot, és el lökött. Zayn a közelben játszott, így amint meglátta odajött hozzám, felsegített, és elverte a fiút, a játékot pedig visszaadta nekem. Aznap az óvónők nem értették mi van velünk. Zaynnel együtt nevetgéltünk és játszottunk, és többé nem vitáztunk, így az óvónők is vidáman váltak el tőlünk a nap végén. Így lett Zayn a legjobb barátom, mivel a sulis idők alatt is az maradt, és ha kellett, megvédett. Mikor aztán jelentkezett a családja, az én és a szüleim, valamint a barátai unszolására az x-factorba, onnantól kezdve egy elfeledett barátnak éreztem magam. Azt ígérte, hogy mindig fel fog hívni, üzenni fog, meg ilyenek, de semmi nem volt, így szép lassan eltávolodtunk egymástól, és már csak szomszédnak éreztem magam, míg a születésnapi bulin meg nem jelent egy ajándékkal. Akkor viszont annyira bántott az, hogy nem foglalkozott velem, hogy elküldtem, viszont az ajándékát itt hagyta, és azóta is őrzöm. Egy maci, amire a SORRY felirat van varrva.
Visszaemlékezés vége
Visszaemlékezés vége
Az ágyból kipattantam, és felöltöztem egy egyszerű kényelmes melegítőbe, mivel ma úgy sem terveztem semmit. Lent megreggeliztem, utána pedig anyuékkal néztem valami hülye szappanoperát, amitől már majd'fel fordult a gyomrom. Szeretem a romantikus filmeket, de ez már nagyon sok a szépből. Inkább felmentem, ugyanis ha Doniya jól mondta, akkor 10 percen belül hazaér Zayn, így az ablakhoz ültem, persze úgy, hogy én sötét részhez ültem, így míg én az árnyékból láttam őt, addig ő engem nem. És 10 perc múlva tényleg megláttam Őt, a volt legjobb barátomat. De nem tartott ez sokáig, mert anyám benyitott így megzavarva engem. -Kicsim nem jön...Jenni, miért innen nézed őt még mindig, mikor 10 méterre van tőlünk. 2 éve nem beszéltetek egymással, ez egyáltalán nem jó egyikőtöknek sem. De ez a ti dolgotok, inkább nem szólok bele. Csak jöttem szólni, hogy készülj, mert félóra múlva elmegyünk egy kis erdei kirándulásra. Egy hétig leszünk ott, de még mielőtt hisztiznél, lesznek faházak, és senki más nyaraló nem lesz ott, az egész hely a miénk lesz. -Anyu! Én nem megyek sehová, Zayn itthon van, és ha kilépek, akkor meglát, azt pedig nem akarom. -Nem fog meglátni, épp most mennek el nemsokára ők is. A szüleikkel elmennek ők is valahová. Igyekezz! Fél óra múlva megyünk!- mondta anyu, én pedig pakolni kezdtem befelé, és reméltem, hogy nem találkozok össze Zaynnel. Gyerekes vagyok tudom, de egyszerűen nem megy, hogy lássam őt. Félóra múlva indultunk is, de Zaynéknek már hűlt helyük volt, már elmentek, aminek kicsit örültem. Mivel anyuék szerint az út 2 órás, így telefonomat és fülhallgatómat elővettem, és a One Direction száma jött be elsőnek, méghozzá a Live While We're Young. Odaérve anyu ébresztett fel, ugyanis sikeresen elaludtam. Kiszállva azonban majdnem hanyatt vágódtam. A Malik család kocsija is ott állt, kb. 20 méterre tőlünk, de őket szerencsére nem láttam. -Anyu, apu! Mit csináltatok? Miért kell kicseszni velem? Én nem maradok itt, vigyetek haza de azonnal! -pirítottam rájuk, ám a haragom elszállt, amint meghallottam kis barátnőm hangját. -Jenni! De jó, hogy itt vagy, úgy örülök neked. De miért akarsz hazamenni? Nem akarsz velünk maradni? -Dehogyis nem Safaa, nem erről van szó. -Hát akkor miről? -kérdezte a kislány, de választ már nem kapott, mivel egy mély hangot hallottam meg a hátam mögött. -Csak arról, hogy Jenni nem akar engem látni, így van? -szólalt meg Zayn, mire én még levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra. Szembefordultam vele, és megszólaltam. -Zayn. -suttogtam, mert csak ennyire tellett tőlem abban a pillanatban, de hamar összekaptam magam. -Nem. Egyáltalán nem ez az oka annak, hogy nem akarok itt maradni, csak ez is. Szerinted meddig bírnám melletted úgy, hogy mindig az fog eszembe jutni, hogy annak idején eltávolodtál tőlem, és utána mintha elfelejtettél volna, nem is foglalkoztál velem. Ha a szülinapomkor nem jössz át, és én nem küldelek el, akkor észre sem vetted volna, hogy haragszom rád, és soha nem jöttél volna át, mert azt gondoltad volna, hogy még barátok vagyunk. De tudod egy barátságot nem lehet fenntartani úgy, hogy nem is látjátok egymást, és míg az egyik arra vár, hogy a másik ígéretéhez híven keresse, addig a másik már régen ki is törölte az emlékezetéből. Ezért nem akarok itt lenni, mert ez újra és újra előtörne. -mondtam, és régen elrejtett könnyeim most utat találtak, és felszínre törtek, bármennyire is nem akartam azt, hogy lássa a könnyimet, a gyengeségemet. Zayn pedig gondolkodás nélkül magához rántott, és szorosan ölelt magához, miközben én próbáltam kiszabadulni karjai fogságából, de az nem engedett el. Végül abbahagytam a rángatózást, és még jobban Zaynhez bújtam, majd lassan lenyugodtam, épp mikor az eltűnt szülők visszajöttek egy csomó fával a kezükben, és mosolyogva néztek minket, gondolom az ölelésünk miatt. -Jenni! Ígérem, hogy jóvá teszem azt, hogy ilyen idióta voltam veled, csak kérlek béküljünk ki. Nem akarom, hogy miattam szenvedj, és én sem szeretnék szenvedni. Te vagy a világon a legeslegjobb barátom, és nem akarlak elveszíteni téged. Kérlek, béküljünk ki, és tényleg jóvá teszek mindent. -fejezte be szívszorító beszédét, amitől a könnyeim újra a szemembe szöktek. -Jól van Zayn, megbocsátok, de soha többé ne tegyél velem ilyet. Nekem is te vagy a legeslegjobb barátom, és én sem szeretnélek elveszteni. Köszönöm szépen, hogy itt vagy. És köszönöm nektek, hogy összehoztátok ezt. Mindannyiótokat szeretlek. -mosolyogtam Zaynékre és az én családomra is. Később elmondtam Zaynnek, hogy azért is kerültem, mert féltem, hogy ha meglátnám, akkor nem tudnám őt visszaengedni, és hogy most is ettől félek. Erre neki csak annyi volt a válasza, hogy mikor majd hazaérünk, akkor lesz egy meglepetése, de addig ne is kíváncsiskodjak, mert úgy sem mondja el. Este kint beszélgettünk a tűz körül, miután a bográcsban elkészült ételt megettük. Fogalmam sincs, hogy mi volt a neve, anyu és Patricia találták, és megcsinálták, de nagyon finom volt. Este 10 órakor viszont jött a legrosszabb része a kempingezésnek, méghozzá a takarodó. A szüleim 1 házban, és Zayn zülei is külön 1 házban voltak ketten, köztünk pedig az alábbi felosztás volt. Doniya aludt Waliyhával, Én pedig Safaaval és Zaynnel egy kisházban, mivel a lányok kizárták Zaynt, ő pedig nem akart egyedül aludni. Safaa elég hamar elaludt, ezt könnyen észrevettem, mivel az egyik oldalamon ő, a másikon Zayn feküdt. -Jenni, van kedved sétálni egy kicsit? -Ilyenkor? Sötét van odakint, és én félek a sötétben, meg kitudja milyen vadállatok vannak éjjel errefelé. -Jól van. Akkor csak menjünk ki beszélgetni. -Oké. -adtam meg magam, és kiültünk a kis faház elé, és beszélgetni kezdtünk, miközben a csillagokat néztük. -Olyan szép itt az ég. A városban a fények miatt egyáltalán nem látsz ennyi csillagot az égen, de itt minden sokkal szebb. És ez a csend is olyan jól esik. Távol a nyüzsgő várostól, és pihenni egy kicsit a szeretteimmel, és a legeslegjobb barátommal. Köszönöm, hogy megbocsátottál Jenni. -Én pedig azt köszönöm, hogy bocsánatot kértél, bár amikor a tőled kapott macira néztem, akkor mindig bocsánatot kértél tőlem. -Te jó ég, a maci! Még mindig megvan? -Persze Zayn, hiszen a te ajándékod volt. -mondtam, miközben összébb húztam magam egy kicsit, mert fáztam. -Fázol? -kérdezte Zayn. -Igen egy kicsit. -Zayn közelebb húzott magához, és átkarolt. -Nézd! Egy hullócsillag. Kívánjunk valamit! -mondta Zayn, és úgy is tettem. Behunytam a szemeimet, és kívántam. Miután kívántunk mondtam Zaynnek, hogy menjünk most már pihenni, mivel holnapra a szüleink túrát szerveztek, ki kell pihennünk magunkat, hogy frissek legyünk. A kívánságunkat nem árultuk el, hiszen akkor nem fog teljesülni, ezért csak bementünk halkan, befeküdtünk az ágyba, jó éjt kívántunk egymásnak, és már aludtunk is.
Egy kép a fiúkról, és nemsokára jön az új rész! Várom a komikat, és az új látogatókat. Az oldalt található sávban megkérnek mindenkit, hogy szavazzon, hogy mennyire jó a történet, így tudni fogom. Köszönöm szépen.
Puszi: Fantasy Girl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése